Életkorok pszichológiája: az újszülöttkor

A családba érkező új jövevény az anya és az apa számára is nagy feladatokat jelent, hiszen most már egy harmadik taggal bővül a család, akinek meg kell tanulni az igényeit felismerni.

A méhen belüli állapot olyan egyszeri és megismételhetetlen, amelyben a magzat ezernyi szállal kötődik az anyához. Élete, léte az anyától függ. Hat rá minden mozdulat, fejlődését döntően meghatározza az anya hangulata, egészsége, hangja, fáradtsága és örömei. Vizsgálatok igazolják, hogy a magzat reagál a külvilág hangjaira, születés után is megnyugszik az ismert hangokra, simogatásra vagy zenére.

Az, hogy örömmel várt, akart, tervezett babaként születik-e bele a családba, meghatározza a hozzá való viszonyulást. Magyarázni se nagyon kell, hogy a nem várt, a "csak úgy besikeredett" baba gyakran szétfeszíti a párkapcsolat kereteit, sokszor már a születése előtt, jelezvén, hogy egyik vagy akár mindkét fél nem készült fel a szülővé válás nehézségeire, kötöttségeire és felelősségére.

A várt babát az apa és az anya együtt kísérik a születés nem könnyű folyamatában. Az anya és a baba tudattalan együttműködése, egymást értése és egymást segítése a sikeres szülés alapja lehet. A méhen belüli magzat-anya kommunikáción alapuló pszichoterápia sokat tud ennek előkészítésesében segíteni.

A születés pillanatában felhangzik az első sírás, és a baba megtapasztalja első élményeit a külvilágban. Nem mindegy, hogy ezek az élmények milyenek. A nagy zaj, az erős fény, a durva mozdulatok, a hideg víz, a fájdalmas műszeres beavatkozások, az idegen, erőteljes hangok, a hideg, a ruhába szorítottság - egyik sem igazán jó élmények.

Sok, de nem elég olyan intézmény működik már hazánkban is, ahol odafigyelnek ezekre, a szempontokra is. Megfigyelések és kísérletek igazolták, hogy a fenti szempontokat is figyelembe vevő születéskor a baba nyugodt, nem, vagy alig sír, el is mosolyodik, mert jól van.

Az anya hangja, szívdobbanása és érintése már ismerős nyugalmat kölcsönöz. Ha ehhez még a finom, langyos tejet is megtalálja és a felkínált anyamellet "rendeltetésszerűen" használatba is veszi, le is zárul a születés és kezdetét veszi a nagybetűs élet.

A szülő és gyermeke közötti kapcsolat

Az újszülött is igényli a kommunikációt!

Fontos a testi kontaktus és a figyelem!

A kisbabákat nem lehet elkényeztetni!

Alakítsuk ki a mindennapok ritmusát!

Beszéljük meg, ha egyedül hagyjuk!

Ne zavarjuk meg, ha önállóan játszik!

Meg kell a szülőknek tanulniuk a baba önkifejezési eszközeit. A sírását, a mozdulatait. Melyik utal éhségre, melyik fájdalomra. Melyik jelzi, hogy fél, hogy unatkozik, fázik, melege van, társaságra vagy éppen csendre, nyugalomra, biztonságra vágyik. Másként sír, ha fáj valamije, mint ha tele a pelenka.

Hálából ő is észleli, ha jó a kedve a mamának, ha ideges, ha baj van. Igazi szimbiózis (egymásrautaltság, egymáshoz tartozás) ez a szakasz.

A cumizás vagy az ujjszopás gyakran azért nyugtatja meg, mert azt az élményt váltja ki, ami a baba számára a legjobb, és amit a legtökéletesebb anya sem képes folyamatosan nyújtani.
Az újszülött korban a legfontosabb a nyugalom, a rendszeresség, a következetesség, a csendes békés hangulat, de az is, hogy az élet mielőbb térjen vissza a megszokott medrébe, amibe már beépülnek az új rítusok, az új szokások is. Az esti fürdetés, az etetés és a tisztába tevés rendje, a napi séta, stb.

Az apa szerepe is ebben az időszakban körvonalazódik az új helyzethez illeszkedve.

Fontos, hogy senki ne éljen vissza a helyzetével, az anya ne akarjon minden áron kíméletet és kiváltságokat, de az apává vált társ figyeljen oda rá, és fejezze ki szeretetét, büszkeségét, érzelmeit.

Ez mindennél fontosabb értékű az újjáalakult párkapcsolatban. Sok gyermekágyi depressziós reakció is kivédhető lehetne általa.

(WEBBeteg - Kazimir Ágnes, gyermekpszichológus)