A magzati és a születés utáni élet táplálkozása

Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége
megjelent:

Az élet első 1000 napjának, azaz a várandósság ideje alatt az anyaméh védelmében eltelő időnek és az első két életévnek a körülményei hosszú távon lehetnek hatással a csecsemők későbbi egészséges növekedésére és a kora gyermekkori fejlődésre, sőt a felnőttkori egészségi állapotra. Ennek ismeretében a táplálás kiemelt jelentőséggel kezelendő már a magzati élet kezdetétől.

A legújabb tudományos ismeretek beépülése a felnövekvő egészséges nemzedék tudatába:

  • az első ezer nap időszakának, a benne zajló élettani mechanizmusok jobb megértésével,
  • az élelmezési iparban a táplálkozás korszerű koncepciójának kifejlesztésével és elfogadásával, valamint
  • az egészségügyi ellátók megfelelő felkészítésével,

együttesen segítheti megvalósítani az egészséget megőrző, a betegségeket megelőző táplálkozást.

Az életminőséget befolyásoló tényezők

A várandósság alatti anyai testtömeg jelentősége

Egyre gyakoribb probléma a várandósság alatti elhízás. Becslések szerint a nők mintegy 50 %-a a várandósság korai szakaszában túlsúlyos vagy elhízott, ami növeli a várandósság vagy a magzati élet kedvezőtlen kimenetelének kockázatát. Az anya részéről ez az állapot a gyakoribb preeclampsia (terhességi magas vérnyomás és fokozatos terhességi mérgezés), a gesztációs diabetes (terhességi cukorbetegség), a 2-es típusú cukorbetegség és a műtétes szülés befejezés (császármetszés, eszközös szülés), a gyakoribb vérzés, a vénás thromboembolia és a túlsúly szülés utáni megmaradása miatt jelent veszélyt. A magzat részéről a macrosomia (az újszülött születési testtömege 4000 g felett van), a vállak megszületésének nehézsége, szülési sérülések lehetnek fenyegető problémák.

Sajnos azonban a magzati szövődmények nem korlátozódnak a várandósság idejére. A későbbi gyermekkori elhízás kockázata már a születéskor előre jelezhető.

A magzati és a születés utáni élet táplálkozása

A tudományos figyelem eddig a méhen belüli alultápláltság és a csökkent születési testtömeg káros hatásaira irányult. Azonban az elhízás járványszerű terjedésével egyre inkább a várandósság és a szoptatás alatt bekövetkező anyai túltáplálkozásnak az utód hosszú távú egészségi állapotára kifejtett hatására tevődik át a hangsúly. A kora csecsemőkori élet környezetének jelentősége is egyre jobban felértékelődik, hiszen a korai gyors súlygyarapodáshoz későbbi elhízás társul, a méhen belüli gyarapodástól függetlenül.

A korai növekedés mintája és az anyagcsere hosszú távú egészségi állapota közötti kapcsolat

A megfigyeléseken alapuló tanulmányozás után most ennek a területnek a kutatása a programozás hátterében álló molekuláris mechanizmusok jobb megismerésére törekszik.

Tudta-e, hogy

A szervezetben zajló molekuláris mechanizmusok közül:

  • strukturális változások akkor jönnek létre, ha a fejlődés kritikus időszakában a szervek bizonyos hormonok és tápanyagok szuboptimális szintjének vannak kitéve, ami maradandó hatást fejt ki felépítésükre és ebből következően működésükre is.
  • felgyorsult sejtöregedés során, változik a telomérahossz. A kromoszómáink végén elhelyezkedő telomérák minden osztódáskor rövidebbek lesznek. Abban az esetben, ha megrövidülésük kritikus mértéket ér el, jelt adnak a sejtnek az osztódás befejezésére. Kimutatott tény, hogy a teloméra oxidatív stresszre adott válasz következtében rövidül meg, valamint az, hogy az anyai étrend számos szövetben befolyásolja a telomérahosszot, többek között a hasnyálmirigy szigetkéiben is.

Epigenetikus programozás

Az epigenetika azt jelenti, hogy az ugyanolyan örökítő anyagot, dezoxiribonukleinsavat (DNS-t) tartalmazó sejtek nagyon eltérő fenotípusokkal (megjelenéssel) bírhatnak. Például az agysejtjeink DNS-e megegyezik zsírsejtjeink DNS-ével, mégis roppantul eltérnek egymástól. Ennek hátterében az áll, hogy a különböző sejtek a különböző szinteken lévő ugyanazon DNS-ből különböző géneket juttatnak kifejezésre – azaz expresszálnak. Ezeket a folyamatokat epigenetikus mechanizmusok szabályozzák.

Epigenetika és a fejlődés

Barker egyik megfigyelésében felismerték, hogy összefüggés van a születési súly és a magasvérnyomás-betegség kialakulása között. A későbbiekben epidemiológiai (a betegségek elterjedésének statisztikai vizsgálatával foglalkozó orvosi tudományág) vizsgálatok megerősítették, hogy mind a születési súly, mind a fejkörfogat inverz korrelációt mutat a későbbi szisztolés vérnyomással. Ennek hátterében az alacsony súllyal születettek alacsonyabb nefron (a vesék működési és szerkezeti egységei) száma áll.

Állatkísérletekben, amennyiben patkányokban a vemhesség ideje alatt megszorították az energiabevitelt, az utódok születési súlya alacsonyabb lett, valamint kevesebb lett a nefronszámuk is. További állatkísérletes modellben igazolták, hogy amennyiben magas fehérjetartalmú étrendet adnak újszülöttkorban a patkányoknak, az fokozott súlygyarapodást és fehérjevizelést fog eredményezni.

Epigenetika és a történelem

Az epigenetikus faktorok a metabolikus programozásban is jelentős szerepet játszanak. A második világháború során, 1944-45 telén, a német csapatok elzárták Hollandia nyugati részét, ezáltal jelentős éhínség sújtotta a teljes lakosságot. Az éhínség során fogant gyermekeket 60 évvel később megvizsgálva kiderült, hogy jelentősen alacsonyabb az IGF 2 (insulin-like growth factor 2) metiláltsági foka az azonos nemű, de nem az éhínség során fogant testvéreikhez képest. Ezen populáció születési súlya is alacsonyabb volt, és a későbbiekben gyakrabban alakult ki közöttük 2-es típusú diabetes és inzulin rezisztencia is. Ez volt az első bizonyítéka annak, hogy a fogantatás körüli metabolikus programozás hatása élethosszan fennáll.

Ezek után egyértelmű, hogy miért kiemelt jelentőségű a csecsemőtáplálás.

A „noncommunicable diseases” fogalom magyarul az idült, nem fertőző betegségeknek felel meg. Közös jellemzőjük, hogy általában lassan alakulnak ki és tartósan fennállnak. A négy legfontosabb krónikus megbetegedés közé a cardiovascularis (szívinfarktus és stroke), a daganatos, a krónikus légúti betegségek (idült, elzáródásos tüdőbetegség, közismert angol rövidítése COPD, asthma) és a diabetes (2-es típus) tartoznak. Tekintettel arra, hogy a krónikus betegségek következtében fellépő halálozás minden területen növekedést mutat, jelentős erőfeszítések zajlanak annak érdekében, hogy a rizikófaktorok felismerésre kerüljenek.

A már eddig is ismert rizikófaktorokon kívül (dohányzás, alkoholfogyasztás, elhízás) a figyelem újabb tényezők felé fordult, mint a táplálkozás, születési súly, valamint a csecsemőtáplálás.

A csecsemőhalálozás 70%-áért világszerte az alacsony születési súly a felelős.

A cardiovascularis betegségek egyik legjelentősebb faktora az obesitas. A kövér édesanyák gyermekei 70%-ban kövérek vagy túlsúlyosak lesznek. A gyermekkori kövérség kialakulásáért jelentős mértékben a túlzott fehérjebevitel a felelős. Ennek legjobb megelőzési eszköze az anyatejes táplálás, hisz tudjuk, hogy az anyatejjel táplált csecsemők körében a kövérség előfordulása alacsonyabb, mint tápszeres társaiknál.

A szoptatás hosszú távú hatásai

A szoptatás az anya és a gyermek egészségére is fejthet ki jótékony hatást. A szoptatás védő hatásait illetően a tanulmányok több területet vesznek górcső alá.

  • a gyulladások és fertőzések hatása: az emberi anyatejben található bioaktív anyagok, immunanyagok védelmet nyújtanak, elősegítik az immunrendszer fejlődését, megkönnyítik az immuntolerancia és a megfelelő gyulladásos válasz kialakulását. A szoptatás jelentősen csökkenti a hasmenéses vagy alsó légúti fertőzések miatti kórházi felvétel kockázatát, de a hatás fokozatosan csökken a szoptatás abbahagyása után.
  • allergia: vitatott a szoptatás és az allergiás betegségek kockázata közt fennálló kapcsolat kérdése. Nincs elég adat ahhoz, hogy az ételallergiák kivédésére nézve végleges következtetést lehetne levonni.
  • kognitív fejlődés: egy áttekintő tanulmány szerint a szoptatás és a későbbi életkor IQ-ja között pozitív korreláció van. Érdekes tény, hogy a 6-12 hónapos koruk között a „csecsemőtáplálási irányelvek” szerint táplált gyermeknél, akik több gyümölcsöt, főzeléket és otthon készült ételt fogyasztottak, a teljes és a verbális IQ-t magasabbnak, valamint az emlékezőképességet jobbnak találták.
  • túlsúlyosság és elhízás: bizonyos szakmai állásfoglalás szerint a felnőttkorban bekövetkező túlsúlyosság kockázata a csecsemőkorban kapott szoptatás tartamának minden további hónappal való megnyúlásával 4-4%-kal csökkenthető. Azonban óvatos értelmezésre van szükség ebben az esetben is, a figyelembe nem vett, az eredményt befolyásoló zavaró körülmények fennállásának lehetősége miatt.
  • hyperlipidaemia és 2-es típusú diabetes mellitus: a női tejnek magas a koleszterintartalma, ami a májban termelődő egyik anyagot lefelé szabályozza és csökkenti a koleszterin szintézist, azonban a szoptatásnak hosszú távú programozó hatása nincs a vérlipidekre. A 2-es típusú diabetes mellitus valószínűleg már a korai életkorban programozódik, az egyének korától függően más-más a hatás. A védő hatás különösen serdülő korban nyilvánvaló.

Növekedés és táplálás, középpontban a fehérje

A fehérje nélkülözhetetlen minden élő szervezetnek, a sejt felépítésének és működésének alapvető építőköveként szolgál. A csecsemők fehérjebevitelével foglalkozó kutatás és klinikai érdeklődés középpontjában a hiány kockázatai, ezek megelőzése és kezelése álltak. Mivel a szükséglettől elmaradó fehérjebevitel egyértelműen károsan érinti a növekedést, fejlődést, csecsemőkorban hagyományosan bőséges fehérjebevitelt szorgalmaznak. Azonban a korai fehérje hipotézis, vagyis annak a feltevésnek a tudományos megfogalmazása, miszerint az első életévben nyújtott fölöslegesen nagy fehérjebevitelhez a csecsemő gyors súlygyarapodása társul, ami a későbbi életkorokban az elhízás és a vele rokon állapotok kockázatának növekedésével társul, ezt az irányvonalat kérdőjelezi meg.

kora fehérje hipotézis

Az 1980-as években Karlberg az emberi növekedés modulátorainak modelljét dolgozta ki, a csecsemő-, gyermek-, serdülőkori modellt (Infancy Childhood Puberty, ICP). Álláspontja szerint a gyermek növekedése három jól elkülöníthető szakaszban zajlik, melyek folyamán három szabályozó tényező egymást átfedő hatásokat fejt ki. Gyermekkorban a növekedést a növekedési hormon szabályozza, melynek hatását az inzulinszerű növekedési faktor, az IGF-1 termelése közvetíti. A serdülőkori növekedési megugrást a nemi hormonok hozzátevődő anabolikus hatása okozza. A csecsemőkori gyors növekedést ezzel ellentétben azoknak a tápanyagoknak a bevitele serkenti, amelyek a növekedési faktor, az inzulin és az IGF-1 termelését stimulálják.

Ez lehet a magyarázata annak, hogy az anyatejjel táplált csecsemőkhöz viszonyítva, a tápszerrel tápláltaknál előálló magasabb fehérjebevitel megemelheti a vérplazmában és a szövetekben az inzulin és IGF-1 szintet, ilyen módon fokozva a korai súlygyarapodást és később az elhízást.

A gyermekkori kövérség kialakulásáért jelentős mértékben a táplálkozás, azaz a túlzott fehérjebevitel a felelős. Ennek legjobb megelőzési eszköze az anyatejes táplálás, hisz tudjuk, hogy az anyatejjel táplált csecsemők körében a kövérség előfordulása alacsonyabb, mint tápszeres társaiknál. Amennyiben nem lehetséges a szoptatás, vagy nem áll rendelkezésre elegendő anyatej, akkor viszont kiemelt jelentőségű, hogy az anyatej fehérjeösszetételéhez legközelebb álló tápszerrel történjen a táplálás.

(Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége)

Cikkajánló

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Dr. Vas Felícia Emese

Dr. Vas Felícia Emese

Csecsemő- és gyermekgyógyász

Orvoskereső

orvoskereső piktogram

Dr. Sófi Gyula

Gyermekpszichiáter

Budapest