Reggelizz, mint egy kiskirály!
megjelent:
Nemcsak az általános iskolai tanítók, tanárok, de a gyermekorvosok is egyre gyakrabban találkoznak a rendelőben fejfájós, fáradékony, kimerült gyerekekkel. A háttérben legtöbbször a helytelen táplálkozás, az elfelejtett reggeli húzódik meg.
Mintha a családok egyszerűen leszoktak volna a kényelmes és nyugodt reggelizésről. Az általános reggeli kapkodásban, rohanásban nem marad idő arra, hogy a kisiskolások például egy szelet kenyeret sovány felvágottal, paradicsommal, salátával, egy pohár gőzölgő tea vagy kakaó kíséretében elfogyasszanak.
Pedig étkezéseink közül kiemelkedő szerepe van a tápanyagokban gazdag - szénhidrátokból, fehérjékből, zsiradékokból, vitaminokból és ásványi anyagokból álló - reggelinek, hiszen ez adja indulási energiánkat. S ha az elfelejtett reggeli mellett még a folyadékot sem pótoljuk, nincs azon mit csodálkozni, hogy az iskolában a második-harmadik óra után egyre sápadtabb, kedvetlenebb, fejfájós gyerekek szédelegnek.
No persze ahhoz, hogy reggel bőven legyen időnk a lehetőség szerinti közös étkezésre, a gyerekeknek idejében kell lefeküdniük. Aki nem fekszik korán, és nem szán elég időt a pihenésre, alvásra, aki késő éjszakáig számítógépezéssel vagy televíziózással múlatja az időt, nem tud reggel felkelni. A megszokott, és hétközben szigorúan betartott napirend, a ritmus bármennyire is nehéz a szülőknek azt minden áldott nap levezényelni, rendet teremt életünkben.
A szülők példája "ragadós"
A gyerekek - különösen kisiskolás, de még inkább óvodás korban - azt veszik természetesnek, és azt fogadják el számukra is magától értetődőnek, ami a család számára is az. Ha tehát reggelenként van időnk a nyugodt reggelire, feltöltődve indulhat a nap. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az iskolában a napközisek számára szolgáló reggeli valójában már tízórai, hiszen ebben az időben kerül sor annak elfogyasztására. Ha egy kisgyerek csupán ekkor eszik először, már kiéhezetten és fáradtan kezdi el a napját.
Hangsúlyozandó a folyadék szerepe is. Sokszor lehet azt tapasztalni, hogy a nagyobbak reggelijüket szénsavas, cukrozott üdítőitallal öblítik le, vagy éppen agyoncukrozott teával. A csapvíz, vagy a buborékmentes ásványvíz nem szerepel az innivalók listáján. Sőt, ha eléjük kerül, sokszor meg sem isszák! Éppen ezért meghatározó szerepe van az otthoni, családi mintának, a megszokásnak.
Sok iskolában vannak már ital automaták. Hogyan lehet mérsékelni használatát? A kisgyerekeknek még nincs szüksége zsebpénzre, de jó, ha megbeszéljük velük már ekkor, hogy ezek az üdítőitalok bár finomak, mégsem tesznek jót. Persze nem kell drákói szigorral viszonyulni a kérdéshez - a felsősökkel beszéljük meg, hogy például hetente egyszer vehetnek az automatából.
Az ebéd szerepe a mindennapi táplálkozásban
Az ebéd kérdését se hanyagoljuk el. Ha napközis a gyermekünk, érdemes végignéznünk a heti menüsort, hogy pontosan tudjuk, mit is kap ebédre. Amennyiben azt látjuk, hogy például egy-egy tartalmas, tápláló leves helyett többször egy héten ivólevet kapnak, próbáljuk meg otthon pótolni a hiányosságokat. Sokan azért íratják be menzára vagy napközibe a gyerekeiket, hogy délben meleg ebédet kapjanak, de nem elégedhetünk meg ennyivel, nyomon kell követni, hogy milyen ételféleségekből mennyit fogyasztanak.
Sok mozgás, kevesebb elhízott nebuló
A táplálkozásbeli hiányok kísérőjelensége a mozgáshiány. Egyre több a túlsúlyos gyerek, akik persze nem mozognak szívesen. S ha a testnevelés órán sincs sikerélményük, örökre elmehet a kedvük a mozgástól. Pedig a felesleges testsúly többlet ledolgozásának útja a kiegyensúlyozott táplálkozás mellett a rendszeres, aktív testmozgás.
Vegyük tudomásul: a kövér kisgyerekek 50-70 százaléka kövér felnőtt lesz. A gyermekkori kövérséggel már megalapozzuk a későbbi betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek korai kialakulását.
Az étkezések ideális száma naponta öt, azaz reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora. Óvodáskorban általában betartják ezt a szabályt, később, az iskolában sajnos egy étkezés gyakran elvész. Valóban nem könnyű a mindennapokban állandóan felügyelni gyermekeink étkezését, de mindenképpen megéri!
