Veszélyes nevelési útmutató jelent meg

Ártalmatlannak, sőt, kifejezetten hasznos kiadványnak tűnő, ám valójában veszélyes és káros "nevelési útmutató" jelent meg a napokban. A Nicolosi házaspár által jegyzett, szülőknek szánt kiadványban a gyermekek esetleges homoszexualitásának megelőzésére adnak tanácsokat. A téma hazai szakértői - az Amerikai Pszichológiai Társasághoz hasonlóan - a leírtak tudománytalanságára és útmutatóként való használatának kockázataira figyelmeztetnek.

Nem véletlen, hogy néhány hete a nyilvánosság kizárásával tartották meg a Joseph Nicolosi-Linda Ames Nicolosi: A homoszexualitás megelőzhető című könyv bemutatóját. Az is jelzés értékű, hogy – miközben a szerző pszichológus, a kötet témája is a lélektan kategóriájába tartozik, egyetlen, pszichológiai tárgykörben rutinos kiadó sem vállalta az írás megjelentetését. A könyv végül a Szent István Társulat gondozásában látott napvilágot.

A híres-hírhedt szerző, Joseph Nicolosi régóta ismert a hazai pszichológus szakma köreiben. (Szerzőtársáról és feleségéről nincsenek információk a szakképzettségét és tudományos múltját illetően.) A Nicolosi nevével fémjelzett, úgynevezett reparatív, azaz „helyreállító” irányzat immár szakmai „illegalitásba” szorult azzal a nézetével, hogy a nem-heteroszexuális irányultságot patológiának (vagyis kórosnak) tartja, és „gyógyítását” lehetségesnek gondolja.

(Tév)Útmutató szülőknek

A könyvet szerzője kifejezetten a szülőknek szánja azzal a szándékkal, – mint azt az alcímben jelzi is – hogy útmutatóként használják. Tanácsokkal látja el az anyákat, hogy milyen „árulkodó jelekre” figyeljenek és instrukciókat ad az apáknak, miként tudnak mélyebb kapcsolatot kialakítani fiaikkal (például zuhanyozzanak gyakran együtt) és mit tegyenek, ha a kisfiúk nemükkel „ellentétes” viselkedést mutatnak. Az esetlegesen „fiúsan” viselkedő lányokra leselkedő veszélyekre mindössze néhány oldal erejéig utal.

Nicolosi minden tudományos ismerettel ellentétes vezérgondolata az, hogy a homoszexualitás megelőzhető. A témában jártas pszichológusok szerint a megközelítés megtévesztésen nyugszik. Olyan kóros állapotként titulálja ugyanis az átlagostól eltérő szexuális orientációt, amelyet a szülők – kellő tudatos odafigyeléssel – képesek befolyásolni, sőt, kialakulását megakadályozhatják. Ezt az elméletet az elmúlt csaknem három évtizedben kétséget kizáróan, számtalan vizsgálattal, tanulmánnyal megcáfolták.

– Ha a saját neméhez vonzódó tinédzser eddig nem volt depressziós, szorongó, esetleg öngyilkosságra hajlamos, ezt elolvasva feltétlenül az lesz – fogalmaz dr. Borgos Anna genderkutató, tanácsadó szakpszichológus. Úgy véli, a könyvben üdvözítő megoldásként szereplő reparatív terápia eredménye egyfajta "pszichés kasztráció", absztinencia, a páciensek szexuális vágyának globális csökkenése. A szakértő Nicolosi Szégyen és kötődésvesztés című könyve kapcsán korábban rámutatott arra, hogy a szerző megközelítését belengi a bűn, szégyen, bűntudat, elfojtás, önmegtagadás kulcsfogalmaira épülő normarendszer. Álláspontja szerint az „ösztön” bűn (amennyiben eltér az elfogadott és elvárt heteronormatív rendtől) – összegzi az írás jellemzőit a szakember.

A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának tagjaként is tevékenykedő Borgos Anna – számtalan tudományos vizsgálat eredményei alapján – azt mondja, mivel a szexuális orientáció nem befolyásolható, így legfeljebb annak (viselkedésben megnyilvánuló) megélését lehet kívülről „módosítani”. Ez egyenes utat jelent az elfojtás irányába, ami a későbbiekben alapja lesz a különböző pszichés problémáknak, szorongásnak, depressziónak, szélsőséges esetben pedig öngyilkossághoz vezethet.

Tévedés azt hinni, hogy ezek a gyerekek lényegileg megváltoznának a tudatos nevelés hatására, csupán a viselkedésük módosul az elvártaknak megfelelően. Ez a szó szerint látványos változás hátterében nem valamiféle fejlődés áll, hanem az értékrendszerükbe tudattalanul beépült, vagyis – szakkifejezéssel élve – internalizált homofóbia.

Márpedig ezek az ösztönök így vagy úgy, előbb vagy utóbb a felszínre akarnak törni, és a tudatos szülői magatartás (megelőzés) révén kialakult "új gyerek" egyre erősebben fog szorongani, mivel egyre nagyobb belső energiákat kell, hogy mozgósítson ezen ösztönei „megregulázása” érdekében. Mindez természetesen tudattalanul zajlik, így hatványozottan fennáll a pszichés problémák kialakulásának kockázata. A homoszexualitás megelőzése tehát nem más, mint ennek a káros és veszélyes folyamatnak a szülők által való beindítása, generálása. Nicolosi most megjelent könyve időzített bombaként ketyeghet azokban a családokban, ahol a szülők fenntartások nélkül, egyfajta nevelési tanácsadóként értelmezik a Nicolosi által leírtakat.

Borgos Anna hangsúlyozza: Nicolosi reparatív terápiájával ellentétben a terapeuta feladata a kliens önelfogadásának támogatása és az ezt nehezítő társadalmi környezet figyelembe vétele.
Jóllehet, Nicolosi könyve – legalábbis a címe alapján – elvileg a homoszexualitás megelőzéséről szól, valójában azonban olyan útmutatót kínál a szülőknek, amellyel leginkább a várható és elvárható bűntudatukat lehet az általa kínált módszerekkel minimalizálni. Ha ugyanis a könyvben leírt tanácsokat hűen követő apuka és anyuka évek múlva mégis azt kell, hogy tapasztalja, gyermekük az óvintézkedések dacára más lett, legalább önmagukat megnyugtathatják; ők minden tőlük telhetőt megtettek, mossák kezeiket.

Elektrosokktól a reparatív terápiáig

A szerző elméletének gyökereiről és a könyvben vissza-visszatérő módszeréről, a reparatív terápiáról szólva Borgos Anna elmondta: Nicolosi ugyan sokszor hivatkozik a pszichoanalitikus alapvetésekre, az alapító atya, Freud – vele ellentétben – nem tekintette betegségnek a homoszexualitást, úgy vélte, „minden emberben megvan a képesség az azonos nemű tárgyválasztásra, s e választás tudattalanjában létre is jön”.

A „helyreállítással” való kísérletezés olykor egészen súlyos beavatkozásokkal járt – jegyezte meg Borgos Anna. Emlékeztetett egy 1972-ben San Remo-ban tartott orvosi konferenciára, ahol a homoszexualitás gyógyító módszerei között említették az elektrosokk-kezelést, a drogokat és a különböző sebészeti beavatkozásokat is.

Ezzel párhuzamosan az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1973-ban végül törölte a mentális betegségek sorából a homoszexualitást. Ezek után jelentkezett Nicolosi a helyreállító terápiák újraélesztésével és a homoszexualitás (újra)patologizálásával. A szerző 1992-ben, Kaliforniában megalapította a NARTH (National Association for Research and Therapy of Homosexuality) nevű szervezetet, melynek küldetése a homoszexualitás kutatása, terápiája és megelőzése. A ’90-es évek óta publikál könyveket a (férfi) homoszexualitás "gyógyításának" lehetőségeiről.

A szakértő rámutatott arra is, hogy Nicolosi könyvének olvasásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni, miszerint a szerző elmélete saját pácienseinek meglehetősen speciális mintájára épül, akik nagyrészt vallásos, konzervatív családból származó férfiak. Kizárólag az ő történetükből von le messzemenő következtetéseket a homoszexualitás kialakulásának okát illetően.

Nicolosi kezelésének ideális alanyai az általa „nem meleg homoszexuálisoknak” nevezett paciensek, azaz „olyan, a saját nemükhöz vonzódó férfiak, akiket a lelkük mélyén őrzött értékek és önértékelésük megakadályoznak abban, hogy a meleg identitást magukévá tegyék”, akik „mérsékelni szeretnék nem kívánt homoszexualitásukat, és ki szeretnék bontakoztatni heteroszexuális képességüket”. Azaz a terápiás cél nem az önelfogadás megerősítése, hanem egy szigorú társadalmi normának való megfelelés elősegítése – summázza a szerző terápiájának lényegét Borgos Anna.

A genderkutató szerint Nicolosi érvelésének nem egyszerűen a homoszexualitás elutasítása, hanem a konzervatív nemi szerep- és családkép az alapja. A terápia szorosan összefügg a „férfias” viselkedés elsajátításával, ahogy a „tünet” is ennek hiányában alakul ki. A szerző a családi háttér meghatározó szerepét hangsúlyozza: a szorosan kötő anyáét és a visszahúzódó vagy ellenséges apáét, akik nem fogadták el, nem látták olyannak gyermeküket, „amilyen az valójában”.

Néhány jellemző részlet a könyvből:

„…A veszélyeztetett fiút a szülőknek és a társainak fokozottan meg kell erősíteniük, hogy biztos férfi identitásra tegyen szert…” (A melegek többsége tisztában van saját nemi identitásával, ettől függetlenül vonzódik saját neméhez.)
„…Az apákat bátorítani kell, hogy keressék a testi kontaktust, és a fizikai tevékenységeket is végezzenek a fiaikkal. Fontosnak tartom a bunyózást, mivel általában éppen a férfiakkal való normális kapcsolat az, ami felnőtt homoszexuális klienseim gyermekkorában annyira hiányzott.”

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Szigeti Ildikó, krízistanácsadó szakpszichológus