Mellre helyezés - Mikor és hogyan?

Azt, hogy kinek melyik szoptatási pozíció a legkényelmesebb, mindig az anyuka és a kisbaba döntik el. Van, aki fekve, van, aki inkább ülve, míg mások egy hintaszékben ringatózva érzik legjobban magukat. Hogyan találjuk meg a megfelelő módszert?

A védőnők, gyermekorvosok, illetve a csecsemőosztályos személyzet többféle szoptatási pozíciót bemutatnak a kismamáknak, de nagy segítség lehet az interneten, illetve szoptatással foglalkozó újságokban bemutatott lehetőségek böngészése is.

Általános szoptatási szabályok, melyeket érdemes betartani - a baba a teljes testével az anya felé forduljon, ne csak a fejével, mert az hosszú távon kényelmetlenséget okozhat neki, ami a szopás idő előtti abbahagyásával járhat - a baba tátott szájával a teljes bimbóudvart kapja be, ne csak a mellbimbót, mert szopómozgásai így tudnak a leghatékonyabban érvényesülni - éppen ezért a cél az, hogy a baba száját hatalmasra nyissa, amit elérhetünk például az állának cirógatásával - a helyesen emlőre tett baba orra és álla is érintik a mellett, alsó ajka kifordult állapotban van, eközben nyelőmozgást észlelhetünk, illetve sokszor a szája sarkán kicsorog az anyatej.

Mikor etessük a babát? Az éhes baba jelzései

Még mindig sok anyuka gondolja, hogy a baba sírással jelzi, mikor éhes, pedig ő már jóval hamarabb elkezdi leadni jelzéseit, a hangos méltatlankodás rendszerint a legutolsó próbálkozása. Éhes lehet az a baba, aki cuppog, száját nyitogatja, fejét próbálja fordítgatni (ez az úgynevezett keresőmozgás), illetve a kis ökleit harapdálja. Ilyenkor még viszonylag könnyen emlőre helyezhetők és könnyen jóllakathatók. Az a csecsemő azonban, aki kénytelen hangos sírással éhségét jelezni, rendszerint már olyan felzaklatott állapotba kerül, hogy nehezebb mellre tenni, akár teljesen el is utasíthatja azt (ilyenkor a fejét elfordítva tovább ordít).

Rendszerint az utóbbi esetekben – tévesen - azt gondolhatjuk, hogy nem az éhség miatt kiabál, amivel tovább ronthatjuk a helyzetet. Célravezető lehet ezért, ha kevés lefejt anyatejet az ujjunkkal a kicsi ajkára, nyelvére kenünk, jelezve ezzel etetési szándékunkat. Többségük néhány ilyen próbálkozásra lassan elcsendesedik, és akkor könnyebben mellre helyezhetjük őket.

Időzített vagy igény szerinti szoptatás?

A természeti népeknél nem kérdés, mikor egyen a csecsemő: amikor csak akar. Ezek az asszonyok hisznek abban, hogy a legjobbat adják azzal gyermekük számára, ha a nap 24 órájában elérhetők. Ezzel szemben a nyugati társadalmakban elég sokáig elterjedt volt a csecsemők szabályozott étkeztetése, nevezetesen a 3 óránkénti etetés. Melyik a jobb megoldás a baba és a mama számára?

Az utóbbi módszer sikerének okai közt minden bizonnyal a könnyebb tervezhetőség, a szülők tehermentesítése, az anyák hamarabbi munkába állításának volt a célja. Míg előző generációk édesanyáinak ezrei neveltek minket e séma szerint, mára egyre inkább teret hódít a babák igény szerinti szoptatása.

Az igény szerinti szoptatásról

Mit is jelent ez? Nagyjából azt, hogy az édesanya akkor teszi mellre a kicsit, amikor ő rákívánkozik. Az anyatej viszonylag hamar, akár 1,5-2 óra alatt is kiürülhet a kicsik gyomrából, akik emiatt megéheznek, és mellre kéredzkednek, ami sok esetben a szabályozott 3 órás perióduson belül történik.

Fontos szem előtt tartani, hogy a szoptatás nem csupán etetés: segíti az elalvást, megnyugtatja a felzaklatott babát, egyszóval, testi-lelki feltöltődéssel szolgál számára. Anyaként időnként nehéz lehet, amikor a baba szinte 20 percenként szopna (a növekedési ugrások időszakában pedig szinte folyamatosan), és az első időkben előfordulhat, hogy az teljes nap az ágyban telik el emiatt. Megnyugtató azonban, hogy akik ezt a módszert választják, kivétel nélkül maguk is örömüket lelik ebben, és biztosan tudják, hogy életre szóló „ajándékot” adnak gyermeküknek ezekkel a napokkal.

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit, csecsemő- és gyermekgyógyász