Hasfájás, az egyik leggyakoribb panasz gyermekkorban

A hasfájás a legszokványosabb gyermekgyógyászati panaszok között szerepel, és gyakran okoz fejtörést mind a szülőknek, mind az orvosnak.

Előbbieknek sokszor azért, hogy mennyire vegyék komolyan gyermekük panaszait, ha azok nem túl hevesek, nem forgatják fel jelentősen a mindennapokat, utóbbinak pedig azért, mert kevés olyan kórállapot van a gyermekgyógyászatban, ami vagy közvetlen, vagy közvetett úton nem eredményezhet hasfájást.

Sokan azt gondolnák elsőre a hasfájás említésekor, hogy az a hasi szervek kórállapotait tükrözi, de ez nem mindig igaz. Már csak abból adódóan sok betegség képe merülhet fel, ha a hasüregi szervek számát vesszük sorra: hashártya, máj, epehólyag, lép, vesék, húgyvezeték, húgyhólyag, mellékvesék, a nyelőcső alsó szakasza, gyomor, vékonybél, vastagbél, hasnyálmirigy, belső nemi szervek, nyirokcsomók, erek, idegek.

Ezeknek a szerveknek a betegségei pedig származhatnak fejlődési rendellenességből, sérülésekből, funkcionális károsodásokból, fertőzéses- és nem fertőzéses eredetű gyulladásokból, anyagcsere-eltérésekből, jó- és rosszindulatú daganatos elváltozásokból. Ezek pedig megsokszorozzák a kórképek lehetőségeit. Sőt a leggyakoribb pszichoszomatikus (lelki eredetű testi panasz) tünet is a hasfájás. Ennek szintén számtalan, sokszor csak lassan, alapos vizsgálódásokon átesve találjuk meg az okát.

Tovább Tévhitek a gyermekbetegségekkel kapcsolatban

A hasi kórképek súlyosságának megítélése sem egyszerű feladat, mert jelentéktelennek tűnő panasz is beletorkollhat sürgős ellátást igénylő állapotba néhány óra alatt, illetve markáns fájdalom hátterében is lehet banális ok. A hasi kórképekre is igaz, hogy lefolyásuk dinamikus állapot, sokszor ismételt vizsgálat, helyzetértékelés szükséges a pontos diagnózishoz, a terápiás javaslathoz.

Hol fáj?

Tovább nehezíti a helyzetet a fájdalom helyének, intenzitásának, jellegének a megítélése. A gyermekek gyakran (a kis korosztályok életkorukból adódóan érthetően) nem tudják pontosan lokalizálni a hasi fájdalmukat, és hajlamosak mindig a köldökükre mutatni, mint jól látható anatómiai támpontra. Jelentős egyéni különbségek lehetnek a fájdalomérzet erősségének megélésében. Nagyobbaknál ehhez hozzáadódhat, hogy időnként megpróbálhatják a panaszaikat bagatellizálni vagy éppenséggel eltúlozni. Ráadásul még a nagyobbaknak is gondot okoz annak a megfogalmazása, hogy milyen jellegű a hasfájásuk (nyomó, szúró, égető, éles, tompa, görcsös stb.).

Nehéz azt is elérni a gyermekeknél, hogy a has tapintásakor érzett fájdalmukat a meglévő hasfájásuk felerősödése miatt jelezzék, és ne pusztán a vizsgálat okozta kellemetlenséget kommentálják. Nem kellemes, ha nyomkodják valakinek a hasát, akkor sem, ha jól ellazítja izmait, és tényleg nem esik jól egy csiklandós gyermeknek, ha a hasát vizsgálják.

Dr. Kovács Tibor
csecsemő- és gyermekgyógyász
Svábhegyi Gyermekgyógyintézet