A csecsemőkori kólika a szülőket is megviseli
A gyerekvárás a legszebb időszak egy család életében, különösen az első gyereküket váró anyukák élik meg nagy izgalommal ezen hónapokat. A rokonok ilyenkor kéretlenül osztják meg a jó tanácsokat, és ma már internetes fórumok történetei is segítenek a felkészülésben.
Mindenki szeretne a legjobban megfelelni a várható kihívásnak. A szüléssel és a baba érkezésével azután elindul a nagy kaland a család életében, ami sok-sok örömöt, de bizony feladatokat, sőt önismereti kihívásokat is bőven hoz magával.
Az egyik ilyen a nagymamák által csak „hasfájósnak” nevezett baba esete, ami a babák körülbelül 20%-ánál előforduló jelenség. Az ilyen, testileg egyébként egészséges csecsemő megállíthatatlannak tűnően rendszeresen sírni kezd, minden előjel nélkül, noha kapott enni, tiszta a pelus, nem beteg, az alvással se volt baj, kellemesen nyugodt az ágya, szobája, szóval kizártunk minden előforduló okot, és mégis... Mi pedig próbáljuk ringatni, közben egyre növekvő ijedtséggel nézzük tehetetlenül, ahogy a baba önmagából kikelve sír. Ha később gyerekorvoshoz megyünk, a doktor kérdések és vizsgálat (pl. húgyúti fertőzés? ételallergia?) után ilyenkor fog csecsemőkori kólikáról beszélni.
Tovább Hasi panaszok kisbabáknál - Kólika vagy más okozza?
Nevezhetnénk betegségnek is, de inkább egy ismeretlen okú állapot. Vannak elméletek például hormonokról, a baba bélflórájának a fejlődéséről, étkezés közben nyelt túl sok levegőről, de valójában megmagyarázni sajnos (ma még) nem lehet. Az érintett babák 3 hetes kora körül kezdődik, és 3-4 hónapos korára elmúlik, mondhatnánk azt is, hogy kinövik.
Kellemetlen, de nem veszélyes és elmúlik - Ezek a kulcsszavak!
A kellemetlenség persze a szülők oldaláról nézve is igaz, akik az éjszakai sírós „műszakok” után hamarosan a szokottnál is fáradtabbak. A rossz éjszaka után nyűgös a nappal, könnyű belekerülni egy örvénybe, ami kimerültségnek, majd pszichés tüneteknek, vagy éppen otthoni összezördüléseknek is a melegágya lehet.
A szülőknek rossz érzés látni, hogy a baba a maga nyelvén segítséget kér valamiben, de ezt ők nem tudják megoldani, emiatt könnyű ingerültebben egymáshoz szólni egy idő után. A „szenvedő” baba az édesanyában eleve bűntudatot, sőt önértékelési zavarokat kelt, önmagát egyre inkább rossz anyának tartja, beigazolódni látja a szülés előtti félelmeit önmaga alkalmasságát illetően, szorongóssá, depresszióssá válhat, ezt a fokozott kialvatlanság pedig csak tovább rontja.
Az is szubjektív, sőt egyre inkább azzá válik, hogy mi a hosszú, mi a rövid. A felhúzott lábbal, hangos és kitartó babasírás óráknak tűnhet, pedig lehet, hogy csak percek teltek el. Kólikáról akkor beszélünk, ha valóban legalább napi 3 órán tart, és legalább másnaponta megismétlődik.
Tovább Az anya-gyermek kapcsolat kialakulása
A szülés utáni első akadályok
Ismert jelenség a szülés utáni depresszió, gyakori, körülbelül 10-15%-os az előfordulása az anyukák körében. A hasfájós gyerek kapcsán kialakuló önértékelési zavarok az érintett szülőknél hozzáadódnak ehhez.
A kimerült szülőket és a síró babát látva a nagyszülők, testvérek, barátok újult erővel próbálnak segíteni, ismét záporoznak a jó tanácsok: mi a helyes testtartás, hogyan vegyük fel az ágyból, hogy ringassuk, énekeljünk, táncoljunk vele, szóval hogyan segítsük a feltételezett bélgázok elleni, reménytelennek tűnő harcban.
Ezek a külsős jó tanácsok általában nem működnek, és egy önértékelési problémás anya ebből azt látja, hogy nála a mindenki másnál működő dolgok se segítenek. Közben azért újabb és újabb, egyre egyedibb próbálkozások is történnek (pl. autó hátsó ülésén altatnak, különféle étkezési módszerekkel, napirenddel vagy éppen nyugtató zenékkel kísérleteznek a szülők), amik szintén nem segítenek tartósan, de annyiban mégis, hogy kis szerencsével valamennyire átmenetileg elterelik a baba figyelmét, illetve a szülők számára megadja az érzést, hogy van terv, és kézben tartják az eseményeket. A figyelemelterelés, ha működik, segít a valódi betegségtől/fájdalomtól való elkülönítésben is, az ugyanis kevésbé reagál a különféle „trükkjeinkre”.
Tovább A kezdő szülők 10 leggyakoribb hibája
Ami rossz az anyának, az a babára is kihat
Bár a probléma inkább kellemetlen, mint veszélyes, de az anya lelki nyugalmának tartósabb megingása a babára is rossz hatással lehet.
És mi történhet a babára nézve? Jó esetben semmi, a család „fogcsikorgatva küzd”, kitart, és a dolog magától megoldódik idővel. Ha viszont a szülők rosszabbul viselik ezt az időszakot, szerencsétlenebb esetben például felborulhat a szoptatás szükséges ritmusa, vagy ne adj isten merő jó szándékból a család és a környezet mindenféle gyógyszerrel vagy növényi csodaszerekkel kezdik a babát kezelni (a növényi eredetű szerek sem veszélytelenek, aminek valóban van hatása, annak mellékhatása is lehet!).
A szülő-csecsemő kapcsolat nagyon szoros és sokrétű, amiben egyes babák akár megtanulják, hogyha sírnak, akkor anya szalad, és foglalkozik vele, így figyelemszerző módszerként is alkalmazhatják a sírást! Tehát figyelni kell, és próbálni különbséget látni sírás és sírás között.
Mit lehet tenni a sírás ellen?
Mit lehet tenni? Ha őszinték vagyunk, azt kell mondani, hogy a sírás ellen valójában nem sokat. Viszont saját lelki egyensúlyunk és a jövő érdekében mindig, az éjszaka közepén is legyünk tisztában vele, hogy egy kellemetlen, de aggodalomra okot nem adó állapotról van szó, ami hamarosan el fog múlni. Sose gondoljunk a babára haraggal, sose felejtsük el szeretni! Jó, ha van segítségünk, például egy talpraesett nagymama, aki nem prédikál, hanem segít tehermentesíteni, és időt adni a szülőknek pihenni és feltöltődni.
Megszívlelendő tanácsok
- A nagyon gyakran, hosszan síró gyerek kapcsán beszéljünk a gyermekorvossal, védőnővel, segítsenek kizárni más betegség fennállását, ez nem mellesleg nyugtatólag hat a szülőkre is.
- Gyógyszert csak orvossal konzultálva adjunk!
- Síráskor a leginkább egyedileg megtalálandó figyelemelterelő technikák lehetnek a legjobbak, és nagy adag szülői türelem.
- Kólikás baba esetén fokozottan figyeljünk még az etetésre, utána büfiztessük, masszírozzuk a hasát!
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter főorvos