Problémás iskolakezdés - Rengeteg gyermek szorong
frissítve:
Az új tanév indulása a kisiskolásoknak okozza a legkomolyabb kihívást. Ez az időszak az új élmények iránti olthatatlan kíváncsiság mellett szorongással is együtt járhat.
Szerencsés helyzetben vannak azok a nebulók, akik az első osztály megkezdése előtt már találkoztak a pedagógusokkal, jártak az iskolában, ismerik az őket befogadó környezetet. Ugyancsak sokat számít, ha a szülők nem riogatják gyermeküket a tanévkezdéssel, hanem beszélgetéssel, szép élmények felelevenítésével, a tanszerek közös kiválasztásával, előkészítésével várják a becsengetés pillanatát.
Hogyan látja a szakember?
Dr. Kovács Boglárka klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.
Az általános iskolások körében névtelenül végzett felmérésből kiderül, hogy közel minden negyedik gyermek valamilyen pszichés szorongással küzd, amiről nem is minden esetben tud a szülő, vagy az is előfordul, hogy titkolja. Már az iskolakezdés ténye – az óvodából iskolába menetel – is frusztrációt válthat ki a 6 éves csemetében. Rosszabb a helyzet, ha az egykori ovi a közelben van, ahová vágyakozva tekintget vissza a kisdiák, miközben rendre és fegyelemre, a szabályok betartására késztetik máris az első napon az iskolában. Némiképpen enyhít a feszültségen, ha korábbi óvodástársakat is felfedez a becsengetés első napján az ismeretlen arcok, társak között. Nem szereti senki bevallani, de az iskolakezdés, a teljesítmény centrikusság, a társaknak, a pedagógusoknak, a szülőknek való komoly megfelelés is hozzájárul a lelki bajok előtérbe kerüléséhez. Ez persze nem csupán alkalmazkodási nehézséget jelent, hanem felfedezhető a depresszió, a szorongás, a deviáns viselkedés, a testi tünetekről nem is beszélve. Megmagyarázhatatlan has- és fejfájás, hányinger, étvágytalanság, bevizelés.
Ez a cikk is érdekelheti Hogyan kezelhető a szorongás?
- Ezzel magyarázható, ha a kisiskolás kiegyensúlyozott fejlődésében visszaesés tapasztalható?
- Erről is szó lehet. A krízishelyzeteket nem minden gyermek éli meg egyformán, sokuk visszalép egy korábbi fejlődési szakaszba. Ha tartóssá válik a megváltozott viselkedés, érdemes szakemberhez fordulni.
- Minek a függvénye a krízishelyzetek megélése, megfelelő feldolgozása?
- A teljesítménycentrikusság és az ebből adódó szorongás csökkenthető, ha mind a szülők, mind pedig a pedagógusok türelmesek a gyermekkel és táplálják a természetes tudásvágyát. Azt kellene megérteniük a felnőtteknek, hogy a gyermek nem egy fából faragott báb, akit kedvük, hangulatuk szerint mozgathatnak. Muszáj a kisiskolások – és ez persze a nagyobb gyermekekre is érvényes – természetes tudásvágyát a saját tempójukban táplálni, és nem az égbeszökő teljesítményekkel terhelni, sikertelenség esetén büntetni vagy megszégyeníteni. A belső ösztönző erőt nem vehetjük el tőlük, és nem feledkezhetünk meg a jutalmazásról, az elismerésről, a megerősítésről, ha ügyesek voltak. Tudjuk, hogy vannak szabályok, házirendek, viselkedési formák, tantervi elvárások, de sokat segít, ha nem büntetik meg például azért, mert karácsonyra nem olvas folyékonyan, vagy nem ír még gyöngybetűkkel. Minden gyermek másként halad, s más képességekben jó a társaihoz képest.
A klinikai szakpszichológus a nyolcórai tanításkezdésről határozottan vélekedik
Meglátása szerint a gyerekek jelentős része már a reggel hétórás ügyeletben arra vár, hogy fél nyolckor felmehessen társaival, tanáraival a tanterembe. Ez pedig azt jelenti, hogy sokan hat órakor ébrednek, fáradtak, álmosak, fáj a fejük, és nem is tudnak rendesen koncentrálni ilyen állapotban délután négy óráig.
Hitvallása szerint: „Egy kialvatlan társadalom gyerekestől, felnőttestől csöppet sem hatékony, és nem is lehet teljesen egészséges, kiegyensúlyozott.” Sok felnőtt bagolyként él, így gyermekeik is későn fekszenek le, viszont pacsirtaként ébred. A legideálisabb az lenne, ha az iskolások legalább fél kilenckor kezdhetnék a tanulást, eleget lennének napközben friss levegőn, és este kellemes fáradtsággal, időben ágyba kerülnének. Ez életkoronként változik, de egy kisiskolásnak legalább kilenc óra pihentető alvásra van szüksége.
| Kilencórai kezdetű tanítási rend |
| Egy német képviselő már egy évtizede felvetette, hogy az Európai Uniós országok diákjai számára be kellene vezetni a fél kilences vagy a kilencórai kezdetű tanítási rendet. Kutatások igazolják, hogy hétköznapokon a szülők épp akkor, abban a mélyalvási fázisban ébresztik fel gyermeküket, amelyre a növekedéshez és a memória stabilizálásához szükségük lenne. Dr. Bódis Róbert, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatatásáról publikálta: Gyermekkorban több kapcsolat van az agy idegsejtjei között, mint a felnőtteknél. Éppen ezért több, és mélyebb alvást igényelnek, hogy befogadóak legyenek az új ismeretek iránt napközben. Számos kutatás igazolja, hogy a gyermekek sokkal jobban teljesítenek, ha tovább alhatnak reggel. Fontos az is, hogy az esti rituálé után a kisiskolás ne maradjon rögtön egyedül a sötét szobában, esetleg a feldolgozatlan iskolai élményeivel, gondjaival. A beszélgetés, a szülői figyelem aranyat ér! A legtöbb európai országban a tankötelezettség alsó határa hat év. Létezik azonban néhány ország, ahol a gyerekek már ötévesen iskolába mehetnek (Egyesült Királyság, Málta, Görögország, Hollandia.) Ezekben az országokban gyakoriak az iskolaérettség hiányából adódó gondok. Noha Angliában például az iskolakezdés nem a szigorú tantervi követelmények teljesítéséből áll ötéves korban, hanem átmenet az óvoda és az iskola közt, ahol a játékra, a kreativitás- és személyiségfejlesztésre sokkal több időt szentelnek, mint a legtöbb hazai iskolában. |
Hogyan látja a tanítónő?
Major Enikő tanítónő néhány praktikus és érdekes élményről számolt be az elmúlt évek tapasztalataiból merítve.
- A legmeghatóbb pillanatok egyike, amikor a megszeppent elsősősök a szüleik kezét szorongatva, félénk mosollyal az arcukon, a tanító néniket méregetik. Ha összetalálkoznak a kedves tekintetetek, az már fél siker, biztatás a gyermek felé, hogy biztonságban lesz az iskolában is – meséli a pedagógus. – Majd amikor elfoglalják a helyüket a tanteremben, mindenki kedve szerint találhat padtársat, a szülők szorgosan kipakolják a tanszereket, könyveket, füzeteket, egyéb felszereléseket. A gyerekek többsége ilyenkor vagy felfedezi az ismerős, ovis társakat, vagy épp a szülőbe kapaszkodva, befelé fordul, s nehezen nyit az új közösség felé. Mintegy két órát lehet együtt a kisdiák a szülővel a tanteremben, mert a kipakolás is közös élmény. Ezután bezárul a tanteremajtó, és megkezdődnek az iskolás napok, hetek, hónapok, évek.
Ez a cikk is érdekelheti Oviból suliba - Készüljünk fel az iskolakezdésre!
- Melyek a legnehezebb, és a legszebb élmények az első napokban?
- Erre nehéz felelni. Azt sajnálom, hogy soha nem volt időm naplót vezetni a kisiskolások első hónapjairól, amit negyedik osztály végén élmény lenne átadni nekik – feleli a tanítónő, s máris sorolja: - A kisiskolás gyermek szinte még ovis, szeretnek délután pihenni, sokat szaladgálni, játszani, friss levegőn lenni, az élményeiket megosztani. Ragaszkodnak hozzánk az anyuka és apuka átmeneti hiányát érezve. Vannak, akik viszont szinte hiszti rohammal menekülnének ki az iskolából.
| Érzékeny életszakasz |
| Ez azért is fontos, mert a gyerekek 6-7 éves korukban lépnek új fejlődési fázisba. Látványosan átalakul a testalkatuk, a fej, a törzs hossza közelít a felnőttekéhez. Hatodik év végére pedig kialakul az idegrendszer „szigetelése”, az idegrostokat burkoló myelinhüvely, és jelentősen javul, fejlettebb lesz az érzékelő- és mozgató idegpályák közötti kapcsolat – tudtuk meg dr. Kovács Boglárka klinikai szakpszichológustól. |
- Milyen praktikák léteznek, amivel az egész napos összezártságot, fegyelmezettség- és figyelemelvárást könnyebbé lehet tenni?
- A krízishelyzetek – az új közösség, a környezet, az elvárások önmagukban azok lehetnek – megélése és feldolgozása függ a kisiskolás alkalmazkodó képességétől, és attól is, hogy a szülő miként éli meg az új helyzetet. Szorong, túlfélti a szeme fényét, bátorítja és mosolyogva engedi el reggel a kezét? A felnőttek bizonytalanságai a kicsikben is stresszt válthatnak ki, igaz, maguk sem tudják pontosan megfogalmazni, hogy mi a problémájuk, csak épp reggeltől a délután négy órát várják, amikor anya vagy apa értük jön. Ezért szoktam azt javasolni a szülőknek, hogy egyszerre figyeljenek a gyermekük érzéseire, reakcióira, mondandójára és a sajátjukra. Semmi sem fekete vagy fehér. Volt olyan tanítványom, akiről az első beszélgetésnél azt mondta az édesanyja, hogy irritálja a konyha, illetve az ebédlő szaga, és ettől hányingere lesz a kislányának.
- Mit lehet ilyenkor tenni, hiszen 25 kisiskolásra kell figyelniük egyszerre?
- Úgy oldottam meg, hogy a saját parfümömből fújtam a kezére, ahogy mondta, az olyan anyás, és akkor nem lesz hányingere. Ezzel viszont az a baj, hogy a kifogás nem mindig valódi, s érkeznek az újabb vélt problémák. Így is lett. Pár hét múlva az zavarta, ha nem mentem vele a mosdóba, és nem fogtam a kezét. Megtettem, miközben a többi 24 nebuló ránk várt. Ez sem volt elég. Hosszú a sor. Egyszer tovább dolgoztam a tanteremben, amikor az anyuka a napközis ügyeletből épp hazavitte a kislányát. Nem láttam őket, de olyan eget rengető kiabálást, egymás sértegetését, sírást, visítást életemben nem hallottam. A tanterem ablaka mellett mentek el, ezért hallhattam. Ekkor kezdett összeállni a kép, hogy a kislánynak nem az iskolával van problémája, hanem az otthoni légkör volt feszélyezett és szorongással teli. Soha nem vallotta be a mama, de azt sem engedte, hogy egy bátorító beszélgetés megtörténjen az iskolapszichológus és a kislány között. A csúsztatással, elhallgatással a gyermekének árt a szülő.
- Miért várják el egyes tanárok, hogy a kisiskolás csemete sikerorientált, feszes tempóban haladó, uniformizált diákká váljon?
- Ez bizony nagy baj. Nem egészen megfelelő a tanterv, a tanmenet, s ha nem abban a tempóban halad a tanár, mint a kollégái, máris pletykálnak a háta mögött, pedig az első, és a második elemi stabil megalapozása nélkül, később minden dőlhet, mint a kártyavár. El sem hiszi, de vannak kollégák, akik azt is elvárják, hogy a kisiskolás hátratett kézzel üljön órán, vagy ha fegyelmezetlen, fusson pár kört, netán nyomjon le 10-15 fekvőtámaszt 7 évesen. Szánalmas és sivár módszernek tekintem. A gyermeket egyszerre kell szeretni, elfogadni, követelni tőle a maga tempójában, meghallgatni az örömét és a sérelmét, majd fokozatosan kialakítani az iskolai szokásrendszert, és segíteni a felzárkóztatást.
Ez a cikk is érdekelheti Életkorok pszichológiája: a kisiskoláskor
- Mi a helyzet az étkezéssel, a mosdóval és a délutáni pihenéssel?
- Az iskolaérettség egyik feltétele, hogy a gyermek tudjon késsel és villával étkezni, cipőt bekötni, felöltözni. Az első három hónap bizonyosan azzal is eltelik, hogy ezekben a tevékenységekben segítjük őket. A mosdózás elemi szükséglet. Ugyan a rövid szünetben erre is sort kellene keríteniük, de ha épp akkor nincs erre igényük, azt gondolom, hogy a méltóságukat sértené, ha nem engednénk ki őket órán a szükségletük elvégzésére. Fokozatosan ezt is ki kell alakítani a rendszeresség követése miatt. Délutánonként még a második félévben is szívesen pihennek a tanterem hátsó részén elkülönített játszó, pihenő sarokban az elsősök. Vannak, akik alszanak is egy picit. Mindezek mellett a tananyaggal, a tanulással, a helyes viselkedési formák kialakításával ütemesen haladnunk kell. Félév után már szépen írnak és olvasnak, negyedik osztályra pedig beérik a gyümölcs, és fájó szívvel engedjük őket az ötödik osztályba, ami újabb kihívást jelent a diákok számára! – zárja gondolatát Major Enikő tanítónő, aki épp 25 éve tekinti hivatásának a pedagógus pályát.
| Dr. Vekerdy Tamás pszichológus, író tanácsai |
| „A gyermekek életében mindent meghatároz az első 5-6 év, a szülőkkel való kapcsolat, s az érzelmi biztonság. Vagyis, játszottak-e vele eleget, dögönyözték, csiklandozták, szeretgették, mondtak-e neki mondókákat, verseket, meséket, énekeltek-e neki, magához ölelte-e elégszer az anya és az apa. Megtanult-e személyes érzelmeket kapni, elfogadni és viszonozni. Aki mindezt tudja, az védve megy be az iskolába, aztán később a kamaszkorba, s a felnőtt életbe. A gyermeknek pontosan tudnia kell, hogy mi, a szüleik, megvédjük a külvilággal szemben, bármi történjen, akkor is, ha nem értünk egyet – azt majd külön elintézzük vele négyszemközt. Tudnia kell, hogy ott állunk előtte és mögötte bármi áron. Az sem baj, ha tudja, hogy tévedni, hibázni jó! Sőt, abból tanulunk mindannyian. Nem úgy van az, hogy jól bemagoljuk a feladott házi feladatot, és attól tökéletes vagyok. Ilyen nincs. Felnőttkorban sem. Ha valamelyik gyermek hibázik, az jó. Hadd hibázzon! Abból tanul. Ne dorgáljuk mindenért, ne szégyenítsük meg, ha rossz pontot vagy beírást kap. Na és? Mi sem voltunk tökéletesek. Nyomozzuk ki együtt, hol hibázott, miért, és türelmesen segítsünk kijavítani a hibáit, meghagyva az önálló gondolkodását. A mai iskolarendszer teljesen helytelenül szinte teljesíthetetlen célok megvalósítását várja el a gyermekektől. Érdemes lenne ezen végre változtatni. Az, hogy egy tanítónak milyen a személyisége, a lelkülete, és valóban alkalmas-e a pályára, szereti-e eléggé a tanítványait, az később visszaköszön egy asztmában, gyomorfekélyben, allergiás betegségben, szorongásban, fejfájásban már serdülőkorban. A kutatók több mint 17.000 embert követtek végig gyermekkortól felnőttkorig. Kiderült, hogy az, ami az iskolában, és azzal párhuzamosan a családban történik egy gyermekkel, az egész életére, és felnőttkori egészségére, testi, lelki állapotára is kihat. Igaz, hogy szülőt nem választhat a gyermek, de a pedagógus személyének kiválasztása célszerű.” |
Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Dr. Kovács Boglárka, klinikai szakpszichológus és Major Enikő, tanítónő
