Gyermekkel a rendelőben: az eredményes kommunikáció titka

Az emberek többsége nem szívesen jár orvoshoz. A szülőknek nagy stresszt okoz, amikor a gyermekük betegszik meg, és nem tudják, hogy vehetnének részt a leghatékonyabban az orvosi rendelésen.

Vannak, akik „nem akarják húzni az időt”, így inkább nem tesznek fel olyan kérdéseket, amelyeket az orvos „biztos nem tart fontosnak”. Sok szülő abba a hibába esik, hogy internetes kutatás alapján saját diagnózist állít fel, mire gyermekével a rendelőbe ér, megnehezítve ezzel a szakember dolgát.

Íme egy kis összefoglalás arról, a valóságban milyen „programot” futtat le az agyában a kezelőorvos, és hogy egy felelős szülő mit tehet az eredményes kommunikáció érdekében.

„Azt olvastam, hogy...”

Először is tudnunk kell, hogy számos orvosnak a szülővel való kommunikáció nagyobb kihívás, mint magával a gyermekkel. Sok gondoskodó anyuka szeret tájékozódni az interneten, különféle honlapokon arról, hogy milyen betegség jelei lehetnek azok a tünetek, melyeket csöppsége mutat. Egyes esetekben azonban fals információkba ütközhetünk az interneten, akármilyen meggyőzőnek tűnnek a leírások. Ezeket a tévhiteket az orvosnak el kell oszlatnia, és meggyőznie a szülőt arról, hogy inkább rá hallgasson, anélkül, hogy megbántaná vagy kétségeket hagyna benne. Ez bizony kommunikációs készségeket és időt igényel, ami – egyik vagy másik – sajnos nem mindig valósul meg... Az együttműködést szülőként jelentősen megkönnyíthetjük, ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem mi vagyunk a szakemberek, hanem ők!

„Mire gondolt a költő?”

„A gyermek tonsilláján folliculusok vannak.” Ismerős a helyzet? Az orvosok gyakran használnak szakzsargont a beteg vizsgálata során. Az emberek, különösen a szülők, (akik nemcsak magukért, hanem gyermekükért is felelősek) ilyenkor tudatlannak érzik magukat és igyekeznek bőszen hallgatni arról, hogy fogalmuk sincs arról, mit mondanak nekik. Azonban ezt az orvosok nem fellengzésből teszik; az orvosi szaknyelv mindennapos használata mellett észre sem veszik, hogy nem magyarul beszélnek. Az orvosnak mellőznie kellene a latin kifejezéseket, és meg kéne bizonyosodnia arról, hogy a páciens érti, amit mond. Mit tegyünk szülőként, ha ez mégsem történik meg? Szégyenérzet nélkül kérdezzük meg, pontosan mit ért a doktor a mondandója alatt! Ha túl sok az információ, röviden összefoglalva visszakérdezhetünk, hogy megbizonyosodjunk róla, jól értettünk-e mindent. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb orvos ezáltal (a gyermekpáciens szülőjének segítsége által) érthetőbben fogja megfogalmazni a dolgokat.

Ez a cikk is érdeklheti Kisgyermekkel az orvosnál - Praktikus tanácsok szülőknek

A listakészítés jótékony hatása

„Hallgatni arany” – tartja a közmondás. Azaz aranyat ér, ha az orvos meghallgatja a páciensét. Dr. Pilling János szerint azonban sok orvos a betegeit csak 18 másodpercig hallgatja megszakítás nélkül, mivel a betegekre fordítható ideje nagyon korlátozott. Ez gyakran a gyermek problémáinak hiányos leírását eredményezi, a rejtett vagy megmagyarázatlan tünetek több mint fele maradhat rejtve.

Azon a tényen, hogy sok orvos az ember szavába vág, még mielőtt az igazán lényeges (vagy minden lényeges) információk elhangoznának, nem nagyon tudunk változtatni. Mégis van egy jó módszer, amit bátran alkalmazhatunk: jegyzetek készítése. Még mielőtt elindulnánk az orvoshoz, érdemes kulcsszavakban leírni a legfontosabb észrevételeinket, és amikor az orvos kérdez, akár elő is vehetjük és felolvashatjuk. Ez nem telik olyan sok időbe, mintha a megfelelő szavakat keresve, kissé terjengősen számolnánk be a mondanivalónkról. Így nem maradhatnak figyelmen kívül olyan információk, melyeknek elhallgatásából a gyermeknek esetlegesen hátránya származna. Az orvos pedig lehetőséget fog nyújtani az általa fontosnak vélt információk részletezésére.

A gyermek együttműködése

A gyermek pácienst bevonni a kommunikációba olykor nehéz kihívás az orvosnak. Másként kell ugyanis megközelíteni egy 5 éves gyereket, mint egy 10 évest vagy egy kamaszt. A szülők szerepe is az életkortól függően változik az orvos-gyermek kommunikációban:

• 6-7 éves korig: A szülő tölti be a tolmács szerepét a gyermek tüneteit, kérdéseit, kívánságait illetően.
• 6-12 éves korig: A gyermekek e korosztályában a szülők szerepe, hogy ösztönözzék a gyermeket az orvossal való kommunikációra, buzdítsák a tüneteik saját szavaikkal való kifejezésére és csak szükség esetén nyújtsanak segítséget.

Habár a szülő azt gondolhatja, sokkal egyszerűbb, ha ő beszél a gyermeke helyett, célszerűbb hagyni a gyerkőcöt beszélni a saját panaszairól, hiszen ő tudja legjobban, mit érez. Ezáltal fontosnak érzi magát, mert az orvos figyel rá, és sokkal együttműködőbb lesz, be fogja tartani az orvosi utasításokat. Figyeljék meg, otthon maga a gyermek fogja mondani: „Kérem a gyógyszeremet, a doktor bácsi azt mondta, reggel kell bevenni.”

A gyermek vizsgálatában való együttműködésben úgy tud segíteni a szülő az orvosnak, hogy elmondja, a gyermek például mitől fél, vagy mit szeret. Természetesen máshogy fogja megközelíteni azt a gyermeket az orvos, aki különösen fél a spatulától, mint azt, akinek ezzel nincs problémája. Ha az orvos tudja a gyermek kedvenc elfoglaltságát, vagy hogy melyik a kedvenc állata, az segíthet abban, hogy elnyerje bizalmát; egy kellemetlen vizsgálat közben arról fog vele beszélgetni, amit különösen szeret, így eltereli a figyelmét.

Mint látható, rengeteg praktika bevethető annak érdekében, hogy a gyermek mihamarabb meggyógyuljon, és a szülő se „betegedjen bele” az orvosi látogatásba.

Tovább Kommunikáció a rendelőben: a jó kapcsolat titka

(Borsos Réka Flóra, orvostanhallgató, Semmelweis Egyetem ÁOK)

Felhasznált irodalom:

• Pilling János: Orvosi kommunikáció a gyakorlatban Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2018
• https://www.parents.com
• https://medicalonline.hu