Az egyszülős családban nevelkedő gyermekek is teljes értékűek

Az egyszülős családban nevelkedő gyermekekből is éppúgy válhat egészséges lelkű kamasz, ifjú, majd felnőtt, mint a hagyományos családmodellben cseperedőkből. Akár az anya vagy az apa neveli válás után csemetéjét, nem légüres térben élik a mindennapjaikat, sőt megtörténik, hogy sokkal nagyobb figyelmet és nyugodtabb légkört tud a válás után nyújtani a gyermekét egyedül nevelő szülő.

Kétségtelen, hogy nagyobb a teher, a felelősség, a helytállási kényszer, a magára utaltság és olykor a kiszolgáltatottságérzés az egyedülálló szülő lelkében és tudatában, de az esetek nagyobb részében mindenképpen a gyermek áll a középpontban. Hazánkban közel 400 ezer egyszülős családban nevelkedik egy, kettő vagy három gyermek, ami nemcsak a kiskorúakra vonatkozik, hanem a már felnőtt, de még felsőfokú oktatási intézményben tanulókra is. Továbbá a munkanélküli ifjakra, akikért szintén az egyedül maradt szülő felel, eltartja és támogatja felnőtt gyermekét, ami mindenképpen hatalmas teher az egyébként is gyakorta szorongó, stresszes, a saját útját is kereső anya vagy apa számára.

Az egy szülővel élő gyermekek gyakorta boldogabbak, nyugodtabbak, mint azok a társaik, akik kétszülős családban élnek – állapította meg nemrégiben egy hazai kutatás is. Vagyis téves az az elmélet, hogy azok a gyermekek, akiket mindkét szülő együtt nevel, bizonyosan boldogabbak, lehet, hogy sokkal kevesebb időt szánnak a gyermekükkel való beszélgetésre, programok, játékok szervezésére, mint az egyszülős családban élők. A boldogsághoz nem feltétlenül szükséges mind a két szülő, noha az lenne az ideális a kiegyensúlyozott női és a férfi modell és a családkép mintázása miatt, de a mai, stresszes, civilizációs ártalmakkal teli életünkben a legkevesebb idő épp a gyermekre jut és a családtagokra. Megdöbbentő az a tény is, hogy a munka, az iskola, az óvoda végeztével a hazaérkezők szívesen merülnek a saját gondolataikban, foglalatoskodnak magukba zárkózva, mint a családdal, a napi események történéseivel. Valamelyik szülőnek azonban mégis magára kell vállalni az összetartó „mentor” szerepét, akkor is, ha neki is szüksége lenne némi pihenésre. Ezt többnyire a nők, az anyák vállalják fel, mintahogyan a párjuknak való megfelelést is, a békesség kedvéért vagy épp a családkép megmentése okán. Csakhogy a gyerekek már iskolás korukban pontosan megérzik, hogy mit jelent őszinte, szerető, összetartó családban élni, s mi történik azokban az órákban, napokban, hetekben, amikor az egység benyomását a látszat uralja. Ezt a mintát fogják megjegyezni és továbbvinni saját életükbe a későbbiek során, s azokat a néma órákat, amikor magára hagyva kellett játszaniuk vagy számítógépezniük a szobájukban. A vacsorán és a kötelező házi feladaton kívül más téma nem fért a szülőkkel folytatott 45-80 perces beszélgetésbe, amihez jó esetben még tartozik egy esti mese olvasása - ami nagy kincs manapság - és a jó éjt puszi megszokott rutinja. A felnőttek sem fordítanak sokkal több időt egymásra. Ez persze nem általános kép a mai magyar családokról, de mindenképpen sajnálatos jellemzője a rohanó, elfáradt, elfásult világunknak.

- Az egyszülős családokban élő gyerekek épp egy másik helyzettel találkoznak, ha a szülő kellően empatikus, szerető és türelmes szeme fényével, valamint akkor, ha a munkaideje és -beosztása ezt lehetővé teszi – sorolta a jelenleg is nagyszámban tapasztalható helyzetet Kincses Vera szakpszichológus. – A felmérés szerint, ami a hazai helyzetre is igaz lehet, hét egyedülálló szülőből csupán egy köt újabb házasságot vagy költözik össze valakivel, ahol igyekszik tekintettel lenni vérszerinti gyermeke érdekeire. A szakemberek felmérései azt is igazolják, hogy a gyermekek jólétében nemcsak a szülők biztonságot és szeretet nyújtó jóléte a döntő, hanem az is, hogy ha egy alacsonyabb keresetű nő vagy férfi, a gyerektartással és családi pótlékkal együtt, szerény körülmények között képes nevelni csemetéjét, vajon mit nyújt a szociális háló, miben képes támogatni az állam az anyát vagy az apát, így a gyermekeket.

- Mi történik, ha az új párválasztással sérül az anya vagy az apakép?

- Az anyák hajlamosak a végletekig ellehetetleníteni volt férjüket gyermekük előtt, ha új asszony kerül a képbe. Nem jobb a helyzet, ha az anyakép sérül és a vele való kapcsolattartás bármi okból gyengül vagy megszakad. Beláthatatlan következményekkel is járhat a helyét kereső, de meg nem találó gyermek lelki fejlődése, ami magatartászavarhoz, érzelmi kiüresedéshez, a tanulmányok hanyagolásához vezethet. Nem törvényszerű, de sajnos nagy esély van rá. A legnehezebb azoknak a csemetéknek a sorsa, akit sem az anyjuk, sem az apjuk nem óhajt nevelni, így a gyámságukat vagy az idős nagyszülőre vagy a már hivatalosan felnőtt, de még helyét kereső ifjú testvérére ruházzák.

- Mi a tapasztalat: hazánkban, hogyan tud megélni egy diplomás vagy jó szakmával rendelkező anya közepes keresetéből a gyermekével, ha csak magára számíthat és segítséget sehonnan nem várhat?

- Erre a kérdésre nem feltétlenül én vagyok hivatott válaszolni, de azt látom a páciensek elbeszéléseiből, hogy erőn feletti küzdelmet vívnak a létük fenntartásáért, ha nincs hátországuk. Ez viszont szorongáshoz, álmatlansághoz, tartós stresszhez, kimerültséghez, betegséghez is vezethet, amit a gyermek lelki nyugalma érdekében nagyon sokáig titkol a szülő. Aztán később annál nagyobbat robban a „bomba”, vagyis váratlan és mégis - a szakember szemszögéből - kiszámítható összeomlás következhet. Nincs jól „megtartó” szociális hálónk. Ha magára marad a szülő, netán a lakását is elveszítette - tőle független okokból -, az albérletre valót és a napi létre való pénzt is elő kell teremtenie, a gyermek egyéb és természetes igényei mellett. Ha nincs segítő család, lelkileg belerokkanhat a nő vagy a férfi a szülőszerepbe, mert anyagi támogatást, magasabb fizetést honnan is remélhetne. Sehonnan. Pluszmunkákat kell vállalniuk, amit épp az egyszülős helyzet miatt legtöbben nem tesznek meg a gyermekük rovására. Ha a nagyszülők jelen tudnak lenni s a gyermekkel kifogástalan kapcsolatot ápolnak, máris könnyebb az egyedülálló szülő helyzete. Vagyis nemcsak az ifjú házasokat kellene támogatni, hogy minél több csöppséget szüljön az ifjú asszony, hanem a küzdelmesen, egyedül élő, egyedülálló anyát vagy apát is talpra kellene segíteni végre gyermekei nevelésében is.

Ez a cikk is érdekelheti Nagy Anna: Az egyedülálló szülőkre irányulhatna végre a világ figyelme

- Nemrégiben találkoztam egy édesanyával, aki középiskolás és óvódás lányaival maradt egyedül, amikor a férje más nőbe szeretett és elhagyta a családot. A lakás a férfi nevén volt, nem is engedte, hogy a magukra maradt, egykori szerettei ott maradjanak a házban. Az albérletet viszont nem győzte a két műszakban dolgozó anya fizetni. Utcára kerültek, majd anyaóvóba.

- Ezt hallani is borzalmas, de sajnos minden áldott héten találkozom hasonló történettel, csak olykor az apa marad magára a csemetéjével, mert az anya odébbáll, szerelembe esik, netán beleun a dolgos-szorgos feleség és anya szerepébe. Könnyebb életet keres magának, maga mögött hagyva a családját, az emlékeket. A gyermekeikkel, fedél nélkül magukra maradt nők hiába becsületesek, tanultak, dolgosak, valóban sok esetben képtelenek megélni. Ilyenkor anyaóvókba mehetnek, ha minden feltételnek megfelelnek, és meghatározott ideig egy kicsiny szobában, de rendesen felszerelt otthonban lakhatnak. Sajnos, onnan is menniük kell egy idő után. De hová, és mi lesz velük? Mi lesz a szégyenérzettel, a gyerekekkel? Jelenleg ez hatalmas és megoldatlan, aggodalomra okot adó kérdés. Magyarországon sajnos nem szokás kimondani azt, amit legbelül érzünk sem a hivatalokban, sem családon belül. Ezzel nő a stressz, amit a gyerek átél, mindenre összerezdül vagy épp érzéketlenné válik, ez pedig teljesen mindegy, hogy egy- vagy kétszülős családban történik meg. Az érzelmi elfojtásnak vagy viharnak van nagy jelentősége.

- Mi a helyzet a férfiakkal, az egyedülálló apákkal és a gyermekeikkel?

- A férfiak kevesebb ideig bírják ki a létüket a női gondoskodás nélkül, így ha nem is egyeztetnek a gyermekükkel, kapcsolatokba bonyolódhatnak, ami nem mindig megfelelő a csemetéjük számára. Az Apák az Igazságért Egyesület komoly hangsúlyt fordít arra, hogy a magukra maradt férfiak olyan tanácsadásokhoz, szakirodalmakhoz jussanak, ami alapján jól tudnak tájékozódni gyermekük helyes és biztonságos nevelését tekintve. Ez a szervezet arra is figyelmet fordít, hogy a tanácstalan vagy kiszolgáltatott apák, miként tarthassák rendszeresen és kiegyensúlyozottan kapcsolatukat akkor, ha nem velük él a gyermekük. Dicséretes az ilyen apai igyekezet, mivel sokan vannak, akik bűntudat és gondoskodás nélkül hagyják magukra gyermekeiket az őket nevelő édesanyával. Ugyancsak sokféleképpen és megannyi bölcs és elérhető segítséget kínálnak az Egyszülős Családok Központjaiban a magukra maradt apáknak, anyáknak s ez által természetesen a gyermekeknek. Most a nyári szünetben a legaktuálisabb a táborok, foglalkoztató napközik, játszóházak, üdültetések szervezése, aminek köszönhetően a gyermekek jól érzik magukat, élményeik lesznek, új barátokat találhatnak, szélesedik az ismeretségi körük, a látókörük, és vélhetően olyan helyekre jutnak el nyaralni, ahol korábban még nem voltak, vagy amit az egyedülálló szülő nem tudna nyújtani, megfizetni. S persze jó ez a felnőtteknek is, akik korlátozott szabadságuk mellett, biztonságban tudhatják csemetéiket. A cél minden ilyen jellegű karitatív vagy civil szervezet esetében az, hogy a gyermekek lelkileg egészségesek, a problémák megoldására fogékonyak, szerető, jó szándékú, empatikus ifjak és felnőttek lehessenek. Ez pedig alapvetően szinte független attól, hogy a gyermek egyszülős vagy kétszülős családban nevelkedik. Ha kiegyensúlyozott a neveltetés anya vagy apa nélkül, életerős, tudatos, érzelemgazdag, igyekvő felnőtté cseperedhet az egyszülős családban felnőtt fiú vagy lány, amit ma már tiszteletlenség csonkacsaládnak nevezni.

- A gyermekek gyakran éreznek bűntudatot, mert azt hiszik, hogy ők voltak a rosszak, ezért váltak el a szülők, s ha ezt nem tisztázzák velük időben, akár egy életre megmaradó, gyógyíthatatlan sebeket is kénytelenek viselni.

- Ez így igaz. A gyermeknek minél előbb meg kell tudnia, hogy ő semmi rosszat nem tett, semmiről nem tehet, ha a szülei veszekednek és elválnak. Fel kell oldani a bebeszélt bűntudata alól, és tilos azt fenyegetettségérzéssel párosítva erősíteni a tudatában. Azt sem szabad éreztetni vele, hogy anya vagy apa új párját nem szabad szeretni, elfogadni. Tudnia kell, hogy kik a vérszerinti szülők, de megnehezíteni a helyzetét a bajkeveréssel, lelki terrorral egyszerűen gyermekellenes szülői cselekedet. Ha pedig hazatér a saját otthonába, például egy hosszú apás hétvégéről, s undok, morcos, veszekedős lesz az őt váró, otthon maradt szülővel, muszáj türelmesnek lenni vele, mert az érzelmi kuszaságot nem tudja másként és máshol levezetni, csak azzal a szülővel, akihez hazament, akivel él és akit nagyon szeret.

- Mi történik akkor, ha a magára maradt anya beleragad az áldozat szerepébe? Miként hat ez a gyermekre?

- A gyermek akkor nyugodt, ha biztonságban érezheti magát, szeretik, és a szüleinek van saját élete, ha jóban van önmagával. Érdemes az anyáknak olykor kimozdulni a körforgásból és önálló programot szervezni, amíg a gyermekre a nagyszülő vagy a testvér, valamelyik rokon vigyáz. Nem kell a mártírszerepet senkinek felvállalni, mert a gyermek nem fogja jobban érezni magát, ha anya örökké otthon kuksol mellette. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, amikor a szülők nem váltak el, de nincs önálló életük, programjuk, ami gyakorta épp a válás kiindulópontja lesz. Bármennyire imádjuk a gyermekünket, bizony be kell látni, hogy az egész napos munka, otthoni teendők, stressz mellett roppant fárasztóak tudnak lenni egy idő után. A vitákat, a kirohanásokat megelőzhetjük, ha csak egy estére, egy színház, koncert, baráti összejövetel, kirándulás erejéig szabadságra megyünk a saját életünkből. Több energiánk és boldogsághormonunk szabadul fel ezt követően, ami a gyermek javát is szolgálja.

Tovább Az egyedülálló szülők bátran érezzék magukat hősöknek

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Kincses Vera, szakpszichológus