A rettegett hozzátáplálás, avagy hogyan és miért érdemes jól csinálni

Az evés létszükséglet, de az életben maradáson túl számos egyéb funkciója is van. Egészségünk megőrzése szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen ételeket fogyasztunk, egy ország konyhája pedig meghatározó lehet a nemzeti identitás, illetve a kultúra szempontjából is.

Ráadásul a családi étkezés a szocializáció, a kötődés és a fontos kapcsolódások helyszíne lehet. Nem véletlen tehát, hogy a hozzátáplálás az anyukák egyik legnagyobb mumusa. Mikor? Hogyan? Milyen módszerrel kezdjünk neki? Az alábbiakban most nem ezeket fogjuk taglalni, hanem sokkal inkább néhány gyakorlati tippet fogunk áttekinteni, ami nekünk és a babának is megkönnyítheti ezt az időszakot, és hozzájárulhat ahhoz, hogy jól evő és enni szerető gyerekeket nevelhessünk.

Információszerzés

Mint mindenben, így a hozzátáplálás megkezdése előtt is fontos a tájékozódás, ami nem mindig egyszerű feladat, hiszen elképesztő mennyiségű ismeret és adat áll most már a rendelkezésünkre. Napjainkban a két legnagyobb csapásirány az úgynevezett pürézés és a BLW (baby-led weaning), azaz az igény szerinti, darabkás hozzátáplálás. Azon túl, hogy mit tartunk szimpatikusnak, érdemes a saját igényeinket, félelmeinket és életritmusunkat is felmérni ezzel kapcsolatban.

Ha például tudom magamról, hogy nagyon aggódós vagyok, akkor nem érdemes magunkra erőltetni a falatkás hozzátáplálást akármilyen „trendi” is, mert sokkal nagyobb szorongással fog járni az etetés, ha állandóan azon aggódunk, hogy mikor fullad meg a gyerek, mint amit az a könnyebbség okozna, hogy nem kell neki külön főzni. Ugyanígy, ha pörgős életet élünk és sokat vagyunk úton, akkor nem kötelező, hogy a hagyományos pürézést kövessük vagy óramű pontossággal etessünk csak azért, mert elvileg „úgy kell”.

Rugalmasság

A hozzátáplálás elkezdése és menete országonként eltérő lehet, így mindenképpen érdemes figyelembe venni a babánk érettségét és érdeklődését az adott ételek iránt, valamint, hogy mi magunk milyen irányelvvel tudunk a leginkább azonosulni. Ne feledjük, hogy ezeket akár lehet vegyíteni is, hiszen mi magunk is általában különböző textúrájú ételeket fogyasztunk. Akkor sem dől össze a világ, ha néha csak főzünk egy krumplit vagy előveszünk egy kész bébiételt.

Nagy valószínűséggel a saját életünkben is előfordul, hogy a legtudatosabb étkezés mellett is néha megeszünk egy pizzát vagy egy csokit, ettől még nem feltétlen borul minden. A tudatosságra való törekvés fontos és követendő már a kezdetekkor, de ne essünk kétségbe, ha valami éppen nem úgy sikerül. Mindenkinek, így nekünk is lehetnek nehezebb napjaink, amikor nem mindig tudjuk a megszokott rendszert követni.

A családi étkezések fontossága

Egyáltalán nem mindegy, hogyan étkezik egy család. A családi, közös étkezések már a gyerekek érkezése előtt is fontosak. Nem véletlen gyakori, hogy első randi gyanánt az emberek vacsorázni mennek. A legtöbb ember nem csak azért eszik, mert muszáj, hanem azért is mert ez egyfajta örömforrás. Ráadásul a mai, rohanó világban az étkezések során van idő leülni és megbeszélni a nap során történteket. Ez az az idő (ha nem is minden étkezés), amit egy család együtt tud tölteni. Fontos, hogy ez lehetőleg ne másról szóljon, azaz ne menjen a tablet vagy a tévé, és ne rohangáljon evés közben a gyerek. Ezt a fajta váltást a Waldorfban gyertyagyújtás, a vallásos családokban asztali áldás vagy ima segíti.

Hasonlóan az esti rituáléhoz, aminek része a fürdés vagy meseolvasás, az étkezésnél is ki lehet alakítani valami hasonlót és ehhez nem szükséges vallásosnak lenni. Lehet ez egy versike, amit minden étkezés előtt elmondunk, de akár már az előke felvétele, a terítés és a kölcsönös egymásra figyelés is segítheti a gyerekek ráhangolódását arra, hogy valami elkezdődött. Érdemes ezt már egészen pici babáknál is alkalmazni. Ha nem is vagyunk éhesek, akkor is vegyünk magunk elé egy tányért vagy igyuk meg közben a kávénkat, ezzel is mintát mutatva neki.

Nem vagyunk étterem

Sok szülő esik abba a hibába, hogy retteg, hogy a gyermek éhes marad, ezért újabbnál újabb dolgokat kínál fel, hátha a gyermek majd hajlandó lesz valamit elfogadni. Nem árt azonban tudatosítani magunkban, hogy az otthon nem egy étterem, ahol rendelésre dolgozunk. Csúnyán megfogalmazva, azt kell enni, ami van. Egy-egy kimaradt étkezés következtében nem fog a gyerekünk éhen halni, de fontos, hogy megértse, hogy nem mindig van lehetőség választani. Természetesen nem arról van szó, hogy az otthon lévő gyümölcsökből ne kínáljunk fel választasi lehetőséget. Sőt, kifejezetten érdemes általában többféle ételt (gyümölcs, zöldség, szénhidrát) stb. egyszerre felkínálni. De ne kezdjünk el főzni valami teljesen mást kizárólag azért, mert az első opció nem nyerte el a gyermekünk tetszését.

Ismétlődés

A gyerekek változnak, ahogy mi felnőttek sem kívánunk mindig mindent. Éppen ezért egy korábban nem kedvelt ételt érdemes időről időre újra felkínálni. A babáknál ez még különösen nehéz, hiszen ők nem tudják még verbálisan megfogalmazni az igényeiket, hogy most nem banánt, hanem mondjuk epret ennének. Arról nem beszélve, hogy rengeteg oka lehet annak, hogy egy gyerek miért nem akar megenni valamit, amibe például a dackorszak és a nemet mondás is beletartozik.

Babával étteremben

Sokan vonakodnak babával vagy kisgyerekkel étterembe menni, de ha ez egy olyan tevékenység, aminek korábban szívesen hódoltunk, ne vonjuk meg magunktól azért, mert „babával nem lehet”. Indulás előtt azért készüljünk fel rá, hogy ne azt az élményt várjuk, amit korábban is megszoktunk egy-egy étteremben eltöltött vacsora során. Előfordulhat, hogy gyorsabban kell együnk a megszokottnál, vagy hogy minden kreativitásunkat be kell vetni, hogy a gyereket valamivel lekössük, ugyanakkor mégis jól fog esni, hogy kimozdultunk, emberek között voltunk, hogy valaki ételt tett elénk. Gyermekeinknek pedig ezzel is mintát mutatunk, aki eközben is tanulja az együtt töltött idő örömét és a társas érintkezés szabályait.

Tovább Csecsemőtáplálás és ételallergia

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus