Szobatisztaság: mikor és hogyan?
A hozzátáplálás után, talán a szobatisztaságra nevelés a másik olyan "mumus", ami igencsak kihívás elé állíthatja a szülőket. Az alábbiakban megnézzük a különböző megközelítéseket, valamint azt, hogyan érdemes belevágni a szobatisztaságra nevelésbe.
"Adj rá egy bugyit, nem kell már pelenka!" "Hogy lehet, hogy elmúlt már 2 éves és még nem szobatiszta?" - hallja gyakran egy mai szülő az idősebb generációtól, aki ezzel igen nagy nyomást helyez rá.
Tényleg később lesznek szobatiszták a mai gyerekek?
Manapság már nem szükséges textil pelenkákat mosni, bár környezetvédelmi okokból egyre inkább hódítanak a mosipelusok is. Ezek szintén nagyon könnyen moshatóak, és akár eldobható, lebomló betéttel is rendelkeznek. Nem is beszélve műanyag társaikról, amikből tényleg végtelen a kínálat, és tény, általában nagyon nedszívóak, így a gyermeket sokkal kevésbé zavarja a koszos pelenka, mint korábban. Ráadasul nagyon könnyen feladhatók, ami utána nem igényel áztatást, mosást, így a szülőknek is sokszor ez egy jóval könnyebb megoldás. Ez a kényelem sok esetben valóban kitolja a szobatisztává válás időszakát.
Mikor kezdjünk bele a szobatisztaságra szoktatásba?
Többféle megközelítés létezik arra vonatkozóan, mikor vágjunk bele a szobatisztaságra nevelésbe.
Általánosságban kb. 2-3 éves kor körül érik meg egy gyerek testileg és mentálisan a szobatisztaságra. Egyes nézetek szerint akár előzetes jelek nélkül is el lehet kezdeni, mindig azonos időben bilire ültetve a gyermeket.
A freudi elmélet szerint a szobatisztaság szoros összefüggésben van az önkontrollal és az autonómiára való törekvéssel, így, ha a felnőtt büntetéssel, fenyegetéssel, siettetéssel kíván célt érni, akkor az később komoly felnőttkori problémákhoz vezethet. Míg korábban valóban viszonylag abuzív módszerekkel próbálták elérni a szobatisztaságot, ami egyértelműen negatívan hathatott a gyermek lelki fejlődésére, addig ma már sokan hisznek abban, hogy gyengéd módszerekkel akár pozitív hatása is lehet a korai szobatisztaságra nevelésnek, mert ezáltal a gyermek időben megtanulja kiüríteni a hólyagját (elkerülve így pl. a gyulladásos betegségeket, vagy az inkontinenciát).
A természeti népeknél nagyon gyakori módszer a pelenka nélküli nevelés, amikor már az újszülött babákra sem adnak pelenkát, hanem folyamatosan figyelik a jelzéseiket, ami persze sokkal könnyebb úgy, ha a nap nagy részében testközelben vannak.
Valójában mindegy is, hogyan és mikor kezdünk bele, a lényeg sokkal inkább az, hogy erre nem csak a gyermeknek, de magának a szülőnek is meg kell érnie.
Jelek, amikre érdemes figyelni
Van persze néhány apró jel, ami már utalhat arra, hogy a gyermekünk érett a pelenka elhagyására. Ha ezeket tapasztaljuk, érdemes lehet belevágni. Ilyen például:
- Tudja, hogy mikor nedves a pelenkája, és ezt akár már szavakkal vagy tettekkel is jelzi (pl. elbújik).
- Elkezdi zavarni a koszos pelenka, vagy úgy alapból: ha pl. koszos lesz a keze, leeszi magát.
- Tudja szabályozni az ürítést, pl. sokszor száraz már a pelenka.
- Érdeklődik a WC iránt, esetleg szeretne már ráülni, lehúzni, vagy csak felnyitja nekünk.
Tippek, amik segíthetik a szobatisztává válás folyamatát
Nyugalom - Keressünk erre olyan alkalmat, amikor mi is készen állunk, nyugodtabbak vagyunk és több türelmet érzünk magunkban. A reggeli kapkodás a bölcsibe, oviba, munkahelyre nem biztos, hogy a legjobb időpont erre. De a fürdés előtti időszak pl. jó alkalom lehet arra, hogy mivel úgyis a fürdőszobában vagyunk, felajánljuk neki a bilizés lehetőségét. A nyári időszak szintén ideális, mert akkor sokkal kevesebb ruha van a gyerekeken, akár a szabadban is lehet rohangálni, így nem baj, ha esetleg baleset történik.
Ne erőltessük - Semmiképp sem szabad a gyereket erővel a bilire kényszeríteni vagy büntetni, megszidni, ha éppen nem sikerült neki. Inkább meséljünk róla, engedjük, hogy felfedezze, megnézegesse a bilit, vagy a wc-t.
Bili elhelyezése - A bilit érdemes félreeső helyre tenni, hiszen ez egy intim dolog, amit magunk felnőttek sem akarunk mindenki előtt végezni. Sok gyerek alapból úgy jelzi, hogy már érett a szobatisztaságra, hogy elbújik, amikor a dolgát végzi a pelusba, ami szintén ezt erősíti meg. A fürdőszoba erre jó hely, hiszen később is ez lesz a tett helye. Ezzel szemben van, aki olyan helyre szereti tenni a bilit, ahol a gyermek szem előtt van (pl. nappali), mert így könnyebb közben a hétköznapi tevékenységeket végezni, és a gyermeket felügyelni. Különösen, ahol több gyerek van, ott ez nagy könnyebbség lehet, valamint az elején valóban könnyebb a figyelmét és érdeklődését felkelteni a bili iránt, ha az olyan helyen van, ahol több időt tölt és gyakrabban látja.
Rutin - A biliztetés legyen a napi rutin része, azaz legyenek időpontok, amikor mindenképp ráültetjük. Ha észrevettük, pl. hogy étkezések után mondjuk gyakoribb a pelenkacsere, akkor jó ötlet lehet utána mindig ráültetni, vagy legalábbis felajánlani neki a lehetőséget.
Mesekönyvek, minta - Fontos, hogy ne legyen tabu az ürítés, hiszen ez az életünk természetes része. Nyugodtan beszélgessünk róla, meséljük el, hogy mi sem hordunk pelenkát, az állatok is tudják szabályozni, pl. ezért kell levinni a kutyát sétálni, vagy ezért van macskaalom a macskának. Ma már nagyon sokféle mesekönyv elérhető a témában, amit szintén hasznos lehet beszerezni és olvasgatni neki. Az is sokat segít, ha a gyerek lát minket, vagy nagyobb testvért, gyereket közben, mert így sokkal könnyebb megérteni és utánozni a viselkedést.
Visszaesés
Ne felejtsük el, hogy a szobatisztaság felé vezető út egy folyamat, amelyben olykor lehetnek visszaesések, például ha kistestvér érkezik, vagy valamilyen lelkileg megterhelő esemény történik a családban. Ez normális, soha ne szidjuk meg a gyermeket érte, hanem igyekezzünk türelmesek és megértőek lenni.
Mikor kell komolyabb okot keresni a háttérben? |
A bekakilás, a széklet nem megfelelő helyre ürítése kb. 4 éves kor fölött válik odafigyelést igénylő problémává. Ezen életkor után a megoldás érdekében érdemes lehet kivizsgáltatni a problémát. A háttérben számos ok szerepelhet: pszichés okok, helytelen gyógyszerszedés, betegség (pl. ételallergia) is. |
Ez is érdekelheti Gyakori gyermekkori gondok: körömrágás, bepisilés
Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus