Szándékos székletvisszatartás kisgyermekkorban

Egyre több gyerek jelenik meg az orvosi és pszichológusi rendelőkben olyan problémával, hogy nem hajlandó akár napokig is üríteni. A szülők ekkorra már általában sokféle kivizsgáláson, természetes hashajtókon, és különböző gyógyszereken túl vannak, így tanácstalanul állnak a probléma előtt.

Mikor jelent problémát a székletvisszatartás?

A szobatisztaságra nevelés és a kakilással kapcsolatos problémák általában 1,5-5 éves korban jelentkeznek, ami egy kisgyerek fejlődése szempontjából amúgy is kritikus időszak, hiszen rengeteg változás történik ilyenkor.

Nagyon fontos, hogy a szülők először orvosilag vizsgáltassák ki a problémát, azaz először is ki kell zárni, hogy egészen biztosan nincs-e a háttérben valamilyen egészségügyi probléma, illetve fontos, hogy a gyermek megfelelően táplálkozzon, sokat igyon, és eleget mozogjon.

Sok gyerek van, aki napközben az intézményben tartogatja, de olyan is van, aki akár napokig nem hajlandó elvégezni a dolgát. Azért is javasolt, hogy a probléma kezelve legyen, mert ha egy gyerek napokig nem kakil, akkor az egyrészt nagyon kellemetlen érzéssel és rossz közérzettel járhat. Másrészt, ha a széklet összegyűlik a belekben és nem tud kiürülni, akkor az akár egyéb problémákhoz is vezethet, mint puffadás, hasi fájdalom, bekakilás.

Ez is érdekelheti Székrekedés gyermekeknél: hogyan oldhatja meg a problémát?

Mi vezethet a probléma kialakulásához?

Freud óta tudjuk, hogy a székletürítés, azaz az „anális szakasz” a pszichoszexuális fejlődésben az elengedéssel és a kontrollal van kapcsolatban. A széklet visszatartása elengedési nehézségre és szorongásra utalhat.

Előfordulhat például, hogy a kisgyereket valamilyen rossz élmény érte a WC-n, pl. megijedt valamitől (WC-szörny, félelmetes hang lehúzáskor, idegen hely), vagy kellemetlen székelési élmény (hasmenés vagy túl kemény széklet) érte.

Az is elképzelhető, hogy a szülő szorongása vagy az otthoni légkör áll a probléma hátterében. Ha a szülő vagy az intézmény túlságosan erőlteti, pl. 3 éves korra, vagyis óvodakezdésre már szobatisztának kell általában mindenhol lenni, akkor az nem ritkán elég nagy stresszt okoz a gyereknek. Ahogy az sem kizárt, hogy valamilyen történésre, pl. egy kistestvér érkezésére, halálesetre vagy a szülők közötti feszültségre reagál így a gyerek.

Mit tehetünk szülőként?

A helyzet megvizsgálása

Mint láthatjuk, több dolog is vezethet székletürítési problémákhoz, így érdemes megvizsgálni, hogy a mi gyerekünknél, miről lehet szó. Történt-e valami változás mostanában a családban? Egy nagypapa halála például összefügghet az elengedés problémájával. Hol fordul elő? Egyáltalán nem hajlandó kakilni, vagy csak az otthonán kívül nem akar?

Lehet, hogy az intézmény, pl. óvoda nem elég „biztonságos” még a számára, és azért nem kakil, mert nem meri elengedni magát. Ilyenkor megtaníthatunk neki egy versikét, amit ilyenkor mindig elmond, vagy mehet vele egy plüssfigura is, aki szintén stabilitást és biztonságot nyújthat.

Erőltetni nem szabad

Az egyik legnehezebb, hogy úgy kell a problémával foglalkoznunk, hogy közben nem erőltetjük. A kakilás egy intim dolog, amiről mi felnőttek sem szívesen beszélünk, közben mégis az egyik legtermészetesebb dolog, amit mindannyian végzünk.

A gyermek életében az önálló ürítés az egyik első dolog, amit teljesen egyedül végez, ahol a teljes kontroll nála van. Éppen ezért nem jó, ha mi túlságosan kontrollálni akarjuk és minden ekörül forog. Jó, ha erre kap saját teret, de attól még, hogy órákat ül mondjuk a WC-n vagy a bilin, nem biztos, hogy meg is érkezik a várt siker. Próbáljunk ebben mi magunk is szülőként egészséges egyensúlyt tartani.

Ellazulást segítő tevékenységek

Sokat segíthetnek az olyan tevékenységek, amelyek az ellazulással és a kosszal vannak kapcsolatban. Van gyerek, aki például azért tartogatja a kakilást, mert egészen egyszerűen undorodik tőle. Éppen ezért a homokozás, sarazás, gyurmázás, agyagozás vagy tésztagyúrás remek alkalom lehet az ellazulásra, csodás családi, feltöltő tevékenység, és még arra is lehetőséget ad (szülők legnagyobb örömére), hogy a gyerek „legálisan koszos legyen”.

Érzelmek szabad kifejezése

Ahogyan többször említettük, az elengedés és a kontroll szorosan összefügg az ürítéssel. Jó ezért, ha az érzelmeinket sem nyomjuk el otthon, és a gyerek megtanulja, hogy az érzéseink és indulataink, legyenek azok pozitívak vagy negatívak, szabadon kifejezhetők. Ha a gyerek azt érzi, hogy a családban titok vagy ki nem mondott feszültség van a szülők között, akkor az abszolút megnyilvánulhat a székletürítési szokásaiban is. Nem árt ezért, ha mi magunk, szülők is tartunk egy kis önvizsgálatot és megvizsgáljuk magunkat ebből a szempontból.

Példamutatás

A példamutatás a fent említett érzelmek szabad kifejezésében, de akár egészen konkrétan az ürítésben is megtörténhet. Nem baj, ha látja a gyerek, hogy mi is elmegyünk WC-re, ahogyan az sem, ha kutyasétáltatás közben felhívjuk rá a figyelmét, hogy a kutyus is most végzi el a dolgát.

Esetlegesen mesekönyveket is bevethetünk, amik erről szólnak, de ismét csak óvatosan és nem erőltetve. Ne erről szóljon minden közös kutyaséta és meseolvasás, de időről időre becsempészhetjük ezt a témát.

Szakember

Ha úgy érezzük, hogy mindent kipróbáltunk, a gyermek táplálkozása és mozgásmennyisége is kielégítő, és a helyzet mégsem javul, akkor érdemes lehet felkeresni egy erre a problémára szakosodott szakembert vagy gyermekpszichológust. Lehet, hogy már 1-2 konzultáció után kapunk olyan gyakorlati trükköket vagy tanácsokat, amik segítenek kezelni a problémát.

Ezek is érdekelhetik

• Gyermeknevelési naptár: tipegők
• Életkorok pszichológiája: a kisgyermekkor
• Túlélési kisokos a dackorszakhoz
• Enkoprézis - A székletürítés zavara a pszichiáter szemével

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus