A körömrágás pszichológiája

Tövig rágott körmök, sokszor akár véres ujjbegyek. Sok kisgyereknél megfigyelhető, hogy rágja a körmét és a keze állandóan a szájában van, de nem ritka, hogy ez a kellemetlen szokás akár felnőttkorban is megmarad. Mi váltja ki a körömrágást? Valóban gond? És ha igen, mit tehetünk ellene?

Mi állhat a körömrágás hátterében?

Gyakori jelenség, hogy egy kisgyerek rágja a körmét. Sok esetben ez a szoptatás vagy az ujjszopás után jelentkezik. A kisgyerek érzi, hogy az, hogy az ujját szopja egy idő után már neki is kezd kellemetlen és „babás” lenni, így ezt a szokást a körömrágás váltja fel, ami ugyanolyan orális késztetés és egyben örömforrás, amit korábban az anyamell vagy az ujjuk jelentett.

Ugyanakkor a körömrágás egy nagyon összetett dolog, aminek a hátterében gyakran szorongás vagy valamilyen lelki trauma áll, amin a gyerek vagy akár felnőtt úgy próbál könnyíteni, hogy önnyugtatás és egyfajta örömszerzés céljából a körmét rágja. Előfordul, hogy ez csak rövid ideig tart, amíg esetleg az adott probléma (pl. iskolába való beilleszkedés nehézsége, költözés, testvér érkezése vagy szülők közötti konfliktus) fennáll, de az is előfordul, hogy akár egy életen át tartó, rögzült, rossz szokás lesz belőle. Éppen ezért nagyon fontos átgondolni, hogy milyen helyzetekben jelentkezik a körömrágás.

Lehet, hogy csupán unaloműzés vagy izgalom okozza, pl. mesenézés közben a gyerek a szájában matat vagy egy izgalmas meccs alatt egy felnőtt hasonlóan oldja a feszültséget. Lehet, hogy a korábban felsorolt élethelyzetek és változások okoznak éppen átmeneti nehézséget, amire az adott személy így reagál. Nem ritka, hogy 6 éves kor körül válik súlyossá és zavaróvá, ami ugye egybeesik az iskolakezdéssel is.

Nem feltétlenül jelent szorongást

Bár valóban összefügghet a körömrágás a stresszel, mégis túlzás lenne kijelenteni, hogy a körmét rágó gyerek vagy felnőtt az egészen biztos szorong valami miatt. Ha egy egyébként jól működő gyereknél más jel nem utal erre, azaz általában jókedvű, jól eszik, jól alszik, nem fáj a feje és nincsenek egyéb testi tünetei, akkor ott nagy valószínűséggel csak egy automatizmussá vált, rossz szokásról van szó. Gyakran látni felnőtt embereket is, akik egy interjú vagy nyilvános szereplés során pl. tördelik a kezüket vagy állandóan jár a lábuk, valahol a körömrágás is ehhez hasonlítható.

Kapcsolódó Gyakori gyermekkori gondok: körömrágás, bepisilés, dadogás, székrekedés

Miért baj mégis a körömrágás?

Azt leszámítva, hogy esztétikailag csúnya, a tövig rágott körmök más szempontból is lehetnek veszélyesek. Előfordul, hogy valaki tényleg véresre rágja a körmeit, eltűnik a körömágya, ami kiváló táptalaj a különböző fertőzéseknek, bacilusoknak és gombáknak, ami így ráadásul még a szájába is bekerül.

A személyiség kialakulásának szempontjából nagyon fontosak a gyerekkori tapasztalatok. Természetesen egy kisbaba esetében vagy később egy mászni kezdő gyereknél teljesen normális és akár várt cselekvés, hogy egy baba mindent a szájába vesz. Bár a szülők ilyenkor állandó készenlétben és félelemben vannak, ám a körülöttük lévő világ felfedezésének elengedhetetlen része, hogy a gyerekek a tárgyakat és azok használatát ilyen módon is megismerjék. Freud pszichoszexuális fejlődéselméletében ezt az időszakot orális szakasznak nevezi, ahol a száj a kisbaba elsődleges „örömforrása”, ami nem csak arra szolgál, hogy az éhségét csillapítsa, hanem szeretne mindent megnyalogatni, megrágni. Ebben a fejlődési fázisban alakulhat ki az orális karakter, ami később az olyan cselekvések preferenciájában nyilvánulhat meg, mint az evés, ivás, dohányzás és akár a körömrágás is.

Rosszul evő gyerekeknél például pont az ellenkezője jelenhet meg. Így tehát nem ritka, hogy a rosszul evő gyerekek kisbabaként nem nagyon vettek semmit a szájukba, azaz kimaradt az orális fázis, ami aztán ahhoz is vezethet, hogy később egyáltalán nem mernek új vagy ismeretlen ételeket kipróbálni.

A viselkedésváltozás szakaszai

A viselkedésváltozás transzteoretikus modellje (Prochaska és DiClemente, 1982) szerint egy vágyott viselkedésváltozás eléréséhez különböző szakaszokon kell keresztülmennünk legyen szó a dohányzás abbahagyásáról, a sportolás elkezdéséről vagy akár a körömrágásról való leszokásról. Ahogy minden változás esetében, úgy itt is elmondható, hogy fontos, hogy az illető ne a „töprengés előtti időszakban legyen”, amikor az egyén nincs tudatában a problémának és nem érzi szükségesnek a változást, mert ez a szakasz akár egy egész életen át fennmaradhat. Ugyan a család és a környezet jelezheti a problémát, de nem valószínű, hogy ettől beáll a tartós változás.

A tényleges változáshoz elengedhetetlen a következő szakasz a „töprengés időszaka”, amikor az illető felismeri a problémát és gondolkodik annak megoldásán, noha még nem tesz konkrét lépéseket. Ilyenkor jönnek az olyan mondatok, hogy „Majd jövőre!” vagy „Majd ha jön az esküvőnk, akkor abbahagyom a körömrágást!”.

A harmadik szakasz az „előkészület időszaka”, az ebben a szakaszban lévő emberek már próbálgatnak, terveznek pl. körömrágáselleni körömlakkot vesznek vagy egyéb figyelemelterelő módszereken gondolkodnak és készen állnak, hogy viszonylag hamar konkrét lépéseket tegyenek.

Végül ezt követi a „cselekvés időszaka”, amikor az adott személy megvalósítja a viselkedésváltozást és jelen esetben abbahagyja a körömrágást.

Ha ez megvalósult, annak nagyon örülünk, de hosszú távon, mint minden változást, ezt fent is kell tartani, ami a „fenntartás időszaka”. Tehát nem elég, ha az esküvőre mondjuk szép körmeink lesznek, hanem figyelni kell rá, hogy ne csússzunk vissza és ne kezdjük újra a körmünket rágni. Bár a visszaesés szintén a folyamat része, mégis fontos, hogy nem ugyanoda, azaz nem a töprengés előtti időszakba esünk vissza, tehát nem kell teljesen elölről kezdeni.

Néhány gyakorlati tipp a leszokáshoz

Gyerekeknél és felnőtteknél hasonló módszerek működhetnek, bár gyerekeknél nyilván a szülő az, aki elsősorban felismeri a problémát és megoldásokat találhat.

1. Helyzetfelismerés és figyelem

Az első és legfontosabb, hogy felismerjük milyen helyzetben kezdi el valaki a körmét rágni. Unaloműzés? Szorongáskeltő helyzetben van? Több figyelemre vágyik? Ha ezt sikerült beazonosítanunk, akkor ennek mentén érdemes elindulnunk. Ha a probléma hátterében az áll, hogy a gyerek több figyelmet igényel mondjuk tőlünk, mert éppen testvére született, az iskolában vannak nehézségei vagy egyéb trauma történt, akkor a tudatos és koncentrált figyelem és játék sokat segíthet akkor is, ha mondjuk mindennap csupán néhány percről is van szó.

2. Figyelemelterelés

Ha csupán motoros nyugtalanságról van szó és egy berögzült rossz szokásról, akkor érdemes figyelemelterelő módszereket alkalmazni. A mozgás, a stresszlabda nyomkodása, az egészséges rágcsálnivalók pl. gyümölcs, keksz erre mind jó eszköz lehetnek, utóbbiak azért is jók, mert ugyanúgy rágással járnak, mint a körömrágás. Felnőtteknél jó ötlet lehet, ha van nálunk mindig olló, így könnyebb esetleg ahhoz nyúlni, ha valami zavar az ujjainkon.

3. Tiltás és megszégyenítés kerülése

A tiltás és a megszégyenítés az esetek többségében nem jár sikerrel. Ahogy fentebb is volt róla szó, itt sem árt a tervezés és az elhatározás, hogy ne csak a környezet akarjon változást elérni, hanem maga az érintett is. Így, ha valaki a töprengés előtti időszakban van, akkor még nagy valószínűséggel nem áll készen a változásra. A tiltás a gyerekeknél azért sem szerencsés, mert valójában csak a tünetre, azaz a körömrágásra fókuszál, de arra, hogy annak mi lehet a hátterében, kevésbé. Ugyanez igaz a kifejezetten leszokásra való körömlakkokkal is.

4. Kézápolás

Különösen nőknél, de akár férfiaknál is segíthet egy ápolt manikür. Nőknél a géllakk és műköröm is megoldás lehet, amit nehezebb (bár nem lehetetlen) lerágni. Ha arra nem is alkalmas, hogy a viselkedést teljesen elhagyjuk, akkor is jó módszer lehet arra, hogy esetleg előbb észbe kapjunk és emlékeztessen minket az eredeti célunkra. Gyerekeknél használhatunk vicces tapaszt, amivel leragasztjuk vagy gyerekeknek való körömlakkot, ami őket is emlékezteti és egyben motiválja az elkerülendő viselkedésre.

5. Szakember

Végezetül, ha úgy érezzük egyedül nem tudjuk megoldani és elhagyni ezt a rossz szokást, akkor ne habozzunk szakemberhez fordulni. Igen, akár egy ilyen „banálisnak” tűnő problémával is felkereshetünk szakembert, mert az önismereti munka sok mindenre fényt deríthet. Ennek köszönhetően könnyebben megérthetjük a háttérben meghúzódó okokat, és a segítségével olyan módszereket és szokásokat vehetünk fel, amik segítenek elhagyni a körömrágás rossz szokását. Sohasem tudhatjuk, miért alakult ki gyerekkorunkban az a szokás, amitől aztán felnőttként sem tudunk szabadulni.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus