Amiről igen keveset beszélünk: az apai kiégés

Manapság már egyre többen merik felvállalni, hogy az anyaság nem csupán babaillatú rózsaszín buborék és édes teher, hanem sok-sok kötelezettség és néha igenis kőkemény munka, amiben nagyon el lehet fáradni. Na, de mi a helyzet a 21. századi apukákkal, akik már egyáltalán nem olyan passzívak, mint annak idején. Vajon az apaságban is ki lehet égni?

Változó társadalmi trendek

Ma már egyáltalán nem ördögtől való, hogy egy leendő apuka szülésfelkészítőre és vizsgálatokra járjon. Ahogy az sem, hogy egy kispapa már nem a folyosón izgul, hanem sok esetben maga is aktív részese és segítője a szülésnek. Egyre inkább az a hagyományos családmodell, hogy az apa a baba érkezése után is sokszor 50-50%-ban kiveszi a részét a feladatokból, legyen szó háztartásról, pelenkázásról, fürdetésről vagy etetésről. Ez szinte már, mondhatjuk, hogy egy 21. századi apukától elvárás. A legtöbb helyről azt halljuk, hogy ez egy közös vállalás, amiben az apa nem besegít, hiszen ez nem csak női privilégium.

Az apa szerepe tehát az elmúlt évtizedekben igencsak sokat változott. Ez önmagában fantasztikus, hiszen az apa aktív részvétele a gyerekek életében számos jótékony hatással bír, pl. kötődés, érzelmi és kognitív fejlődés. Ráadásul bizonyított, hogy egy apa éppen annyira képes ellátni a szülői feladatokat, mint egy anya, és nem csupán „bébiszitterként” funkcionál, ha az anya nem ér rá. Az anyák terhei így egyértelműen csökkentek, de mi a helyzet az apák terheivel?

Váltás a műszakok között

A legtöbb mai apukának az egyik legnagyobb kihívás, hogy váltani kell az egyes szerepei között, elsősorban a dolgozó férfi és az apuka között néha viszonylag gyorsan. Sokan vannak abban a szerencsés helyzetben, hogy homeoffice-ból tudnak dolgozni. Ez részben előny, de sokszor hátrány is, mert egyáltalán nem lehet elhatárolódni az otthoni élettől. Ebben a helyzetben nincs az, hogy kilépek az ajtón és dolgozó ember vagyok, hanem két meeting között sokszor a gyerekre vigyázok, hogy anya addig fellélegezhessen, esetleg el tudjon menni fürödni vagy éppen egy orvosi időpontra. Ha az illető eljár dolgozni, akkor az efféle váltás talán valamivel könnyebb. Ám itt is előfordul, hogy amint hazaér, minden átmenet nélkül kell átállni az apuka üzemmódba.

Kik azok a „latte papák”?

Sokszor egy fiatal apuka még egzisztenciálisan sem tart ott, hogy ne jelentsen jelentősen több kiadást a gyerekvállalás. Így kicsit ellentmondásos, hogy vállaljunk korán gyereket, de anyagilag közben még sokszor nem tartunk ott. Ugyan ma már a nők is dolgoznak, és sok háztartásban fele-fele (vagy akár nagyobb) arányban járulnak hozzá a kiadásokhoz, mégis tény, hogy a legtöbb családban a szülési szabadság alatt a nőknek jóval kevesebb a jövedelmük, dolgozni pedig egy kisbaba mellett még vállalkozóként is kihívás és sokszor csak korlátozottan lehet. Éppen ezért a korábbi egzisztencia fenntartása és a kiadások nagyobb része is bizonyos ideig főleg az apára hárulnak.

Emellett azonban az elvárások is megnőttek, hiszen olyan apákat szeretnénk, akik a gyerekek életében is aktívan jelen vannak. Nem segít ezen az sem, hogy Magyarországon egy nő a gyerek 2-3 éves koráig otthon maradhat (sok külföldi országban ez csupán pár hónap). Lehet vitatkozni azon, hogy ez jó vagy rossz, de így a nők nem esnek ki annyi időre a munkaerőpiacról, és továbbra is hasznos részesei a társadalomnak, akik termelnek és adót is fizetnek.

Szintén különbség, hogy sok külföldi országban az apáknak sokkal több szabadságuk van a kisbabás időszakban, vagy legalábbis a szülők eldönthetik, hogy bizonyos ideig ki marad otthon. A skandináv országokban az apáknak kötelező kivenni a szülői szabadságot, ami nem átruházható az anyára, azaz, ha nem veszik ki, akkor elvesztették. Ez annyira jól működik, hogy ahogy ma már sokszor furcsán nézünk, ha egy apa nem vesz részt a szülésen, úgy ők is furcsán néznek, ha valaki nem akar élni az apai szabadság jogával. Így mindenki jól jár, mert a nők, hamarabb vissza tudnak térni dolgozni, ahol nagyobb eséllyel fognak többet keresni, az apák tudnak kapcsolódni a gyerekükkel, a baba mindkét szülőből kap, a gazdaság meg szintén jól jár az aktív dolgozókkal. Éppen ezért Dániában vagy Svédországban nem ritka a kávézókban üldögélő, babakocsi tologató és jól öltözött apukák látványa, akiket viccesen „latte papának” is neveznek.

Nekik is ér elfáradni

A fentiek fényében nem csoda, hogy az újdonsült apukák is elfáradnak. Szerencsére ma már egyre többen fordulnak pszichológushoz, mert egyre kevésbé ciki erről beszélni. Régen egy férfitól elvárták, hogy kemény legyen és ne mutassa az érzelmeit. Ma már azonban tudjuk, hogy ez milyen fontos, és már kora gyerekkorban erre próbáljuk őket tanítani.

Érthető okokból az anyukák főleg az első időszakban szinte kizárólag a babára fókuszálnak (szoptatás, alvás, hozzátáplálás). A házastársaknak így jóval kevesebb idejük jut egymásra, hiszen míg eddig a másik lehetett a gondoskodás és a figyelem tárgya, így az most a kisbaba lesz. Ezt az elvesztett figyelmet és pozíciót a férfiak, ha lehet, még rosszabbul élik meg.

Arról is kevesebb szó esik, hogy egy apa hogyan érzi magát és hogyan éli meg a kisgyerekes léttel jövő változásokat, avagy miért dől le a kanapéra meccset nézni. Az apák sokszor ösztönösen cselekednek, nem bújnak éjjel-nappal gyerekneveléssel kapcsolatos cikkeket, nem hallgatnak podcasteket a jó alvásról, és nem csatlakoznak különböző Facebook csoportokhoz, ahol arról van szó, hogy milyen lábbelit válasszunk bentre.

Sok konfliktus alapja az, hogy az anya mintegy számonkéri az apát, hogy miért nem segít többet, vagy miért nem vonódik be jobban az ilyen jellegű kérdésekbe még tovább növelve így a passzivitásukat és fáradtságukat. Ez kihathat a munkahelyi teljesítményre, a lelki és fizikai egészségre, valamint akár ingerlékenyebbek is lehetnek. Arról nem is beszélve, hogy egy kiégett apa kevésbé lesz motivált, és kisebb eséllyel akar majd mesét olvasni vagy játszótérre menni. Lehet, hogy robotszerűen ellátja a feladatokat, de nem fogja úgy megélni, nem lesz számára élvezetes a gyerekekkel töltött idő.

Mi segíthet át egy apukát a mélyponton?

Különböző szükségletek felismerése és kommunikálása

A kisgyerekes lét első szakaszában elengedhetetlenül fontos, hogy megértsük, hogy kinek, milyen szükségletei vannak a családban, mert ez nagyon eltérő lehet. A pár egyik tagja sokszor teljesen el van szigetelve, mivel egész nap nem találkozott és nem váltott egy értelmes szót sem senkivel, csak pelenkát cserélt, etetett, és próbálta ellátni a feladatait. Közben valószínűleg rengeteg szép pillanatot is megél a kisbabájával, de alig várja, hogy a másik megérkezzen és ezeket megossza vele.

Ezzel szemben a másik fél sokszor egész nap pörgött, meetingeken vett részt, majd hazaérve egyből egy halom új problémával kell szembesülnie, és még azt is számonkérik rajta, miért nem merült el a hozzátáplálás rejtelmeiben, amely anyagot már hetekkel ezelőtt megkapott, csak el kellett volna olvasnia. Ez két nagyon eltérő élethelyzet egy családon belül. Fontos, hogy felismerjük és kommunikáljuk is, mire van szükségünk nekünk, mit tudunk adni a másiknak. Lehet, hogy most csak annyi fér bele, hogy átutalja a pénzt az új őszi cipőre, de este szívesen építőkockázik a gyerekekkel helyette.

Mindenkinek jár némi énidő

A szülőségben az egyik legnehezebb az időmenedzsment, hogy mindenre és mindenkire legyen idő. Jó lenne a gyermekünkkel kapcsolódni, kettesben lenni, családként időt tölteni és némi énidő is jól jönne. Ez mind az esetek többségében nem fér bele.

Tudni kell priorizálni és felismerni, hogy elég jó szülők (azon belül apák) legyünk, ahhoz az is kell, hogy valahol vissza tudjunk mi is töltődni. Ez ideális esetben lehet az esti meccs megnézése, egy sör a barátokkal munka után vagy elmenni az edzőterembe. De néha ezek csupán lopott percek, amíg a kocsiban ülünk és hangosan üvöltetjük a kedvenc zenénket.

Egy párkapcsolatban nagyon fontos adni és kapni, pl. kölcsönösen énidőt adni egymásnak. Ha apa megnézheti a délutáni meccset, utána sokkal szívesebben fürdet vagy vesz részt az esti rutinban, ami természetesen oda-vissza működik.

Társas támogatás

A közösségnek mindig van egyfajta megtartó ereje. Sokat segíthet, ha találkozunk más „apuka barátokkal” vagy hétvégénte eljárunk a közös focira. Ma már létezik kifejezetten férfiaknak szóló elvonulás is, ahol lehetőség van befelé figyelni és jobban megismerni önmagunkat, de egy pszichológus vagy coach is sokat adhat.

Egészségesebb életmód

Fontos, hogy bár ebben az életszakaszban az apa és a dolgozó férfi dominál, ettől függetlenül léteznek más szerepeink is. Az ember úgy érzi, hogy az ilyen „apróságokra”, mint egészségesen élni, már végképp nincs ideje. Ám a testi és lelki egészség kéz a kézben jár, amik néha egészen apró dolgok, pl. gyalog vagy biciklivel menni a munkába, sétálni egyet a kutyával, több zöldséget, gyümölcsöt enni. Bizonyított tény, hogy minél egészségesebbek vagyunk, annál több energiánk lesz, és az idegrendszerünk is jobban fogja bírni a kevés alvást vagy éppen a gyerekek üvöltözését.

Nem kell 100%-ot nyújtani

Érdemes beszélni róla, hogy mi nehéz. Ha kimondtuk és tudatosítottuk, az már félsiker. Nem az a konklúzió, hogy az apáknak vissza kell vonulni és a régi mintát követni. De fontos látni, hogy az „új feladatokkal” a kihívások is nőttek. Mindenki közös érdeke, hogy egyre több olyan apuka legyen, aki nem csak kötelezettségből végzi el az apai feladatait, hanem abban valódi örömforrásra lel.

Lásd méd Depressziós kispapák

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus
Felhasznált irodalom: Helen Russel: Hogyan neveljünk vikingeket? HVG Könyvek, Budapest, 2024.