A szoptatás ezer arca

A szoptatás sok szempontból lehet megosztó téma annak ellenére, hogy egészségügyi szempontból ideális esetben az anyatej az egyik legjobb és legkézenfekvőbb táplálék egy kisbaba számára. Ugyanakkor ez ennél egy sokkal komplexebb és összetettebb téma.

A nők meglehetősen eltérnek abban, hogy milyen gyakorisággal, hol, milyen körülmények között és meddig szoptatnak. A szoptatás ilyen szempontból az anyán, a babán és néha külső, pl. egészségügyi tényezőkön is múlik.

Mi lesz a kötődéssel, ha nem anyatejjel táplálunk?

A rövid válasz az, hogy semmi. Fontos kiemelni, hogy ebben a cikkben nem arra adunk tippeket, hogyan lehet áthidalni a szoptatással járó nehézségeket. Rengeteg olyan helyzet van, amikor ez az amúgy természetes folyamat egyáltalán nem megy olyan könnyen, amire ma már fantasztikus szakemberek, pl. szoptatási tanácsadók is vannak. Sokkal inkább a lelki oldalon lenne a fókusz, és megnézni, hogy milyen sokféleképpen is lehet ezt csinálni.

Az anyatejes táplálás az egyik legegyszerűbb, legolcsóbb és alapvetően ösztönös táplálási forma, ezért sok anya kudarcként éli meg, ha valamiért nem úgy vagy nem addig sikerül szoptatnia, ameddig eltervezte. Társadalmanként és koronként is eltér, mikor mit gondolnak vagy gondoltak a szoptatásról. Volt idő amikor például a gazdag, úri családokban úgynevezett szoptatós dajkát alkalmaztak, akinek feladata az újszülött teljeskörű ellátása volt.

Ma már tudjuk, hogy a szoptatás jótékony hatással van a kötődésre, hiszen az anya és a baba így rendszeresen közvetlen testkontaktusba kerülnek, ami különösen fontos az első időkben már az állatkölyköknél is. Ennek ellenére nem igaz, hogy ez az egyetlen módja a babánkkal való kapcsolódásnak. Nagyon nagy szeretettel lehet egy cumisüvegből is táplálni a gyerekünket, míg lehetünk teljesen érzéketlenek és hidegek akkor is, ha szoptatunk. A biztonságos kötődés sokkal inkább múlik a válaszkész nevelésen, azaz azon, hogy adekvát anyai/szülői válaszokat adjunk a gyermeknek, mint azon, hogy ténylegesen mivel tápláljuk.

Az igény szerinti szoptatástól a napi egyszeri szoptatásig

Szoptatás alatt rengeteg dolgot érthetünk. Egy újszülöttet lehet igény szerint vagy akár 3 óránként szoptatni, amibe sajnos az éjszaka is beletartozik, megnehezítve így az újdonsült anyuka életét, hiszen így egy alapvető szükséglete, az alvás, csak korlátozottan valósul meg. Olyan is előfordul, hogy az anyatejes táplálás mellett valaki tápszert is ad. Erre általában akkor kerül sor, ha valakinek nincsen elég teje, esetleg napközben több időt kényszerül a baba nélkül tölteni vagy szeretné, ha más családtag is tudná őt táplálni és nem akar/tud lefejt anyatejet adni.

A hozzátáplálás általában 6 hónapos korban kezdődik, de nagyon eltérnek a gyerekek a tekintetben, hogy milyen gyorsan barátkoznak meg a pürés vagy szilárd ételekkel. Vannak babák, akik már akár 7-8 hónaposan szinte konkrét étkezéseket esznek, míg mások még 1 évesen is inkább csak ismerkednek, kóstolgatnak. Egy nagyobb gyereknél (és persze az anyukánál is) a szoptatás már nem csupán táplálékforrás, hanem egyfajta komfort és kötődési lehetőség is, hiszen a szoptatás úgymond „mindenre jó”, legyen szó fájdalomcsillapításról vagy megnyugtatásról.

Szintén érdekes téma az éjszakai szoptatás kérdése. Egy kisbabánál elfogadott tény, hogy az éjszaka során is többször felébred, de egy nagyobb gyereknél ez már sokszor nagyon megterhelő tud lenni, elsősorban az anyukának. Sokan mégis inkább azt választják, hogy ébredéskor mellre helyezik a babát, mert így legalább valahogy, de tudnak aludni, ha a gyerek azt szokta meg mondjuk, hogy így altatjuk vissza. Megint másoknál az a bevett szokás, hogy az édesanya csak altatásnál szoptat naponta 1 vagy 2 alkalommal, ami meglehetősen sokáig is fennmaradhat. Ezenkívül létezik tandem szoptatás is, amikor a kisgyerek az anyuka újabb várandóssága alatt is, illetve utána is folytatja a szoptatást. Az ilyen anyukák általában két különböző korú gyereket is anyatejjel táplálnak.

Olyan gyakorisággal érdemes szoptatni, ahogy az nekünk és a babának is a legkomfortosabb, ami legjobban alkalmazkodik az életvitelünkhöz és szokásainkhoz.

Hol és hogyan szoptatnak a nők?

A régi korok szoptatási szokásai nagyon eltérőek voltak, de valójában ma is nagy különbség van az anyukák között a tekintetben, hol és hogyan szeretnek szoptatni.

A nomád népek életformájának természetes része, hogy a nők magukra kötve hordozzák és szoptatják a gyereküket, megvédve így őket az esetleges veszélyektől. A felvilágosult társadalmakban már sokkal több ezzel kapcsolatban a szemérmesség, sokan például illetlenségnek tekintik a nyilvános helyen történő szoptatást. Országonként is eltérő, hogy ki, hogyan vélekedik erről.

Van, aki bárhol, akár egy kávézóban is megeteti a gyermekét, ha a szükség úgy kívánja, míg van, aki letakarja diszkréten egy kendővel (ma már remek szoptatós kendők is léteznek erre a piacon). Sok helyen pl. orvosi rendelőkben vagy plázában van külön szoptatós szoba, ahol kényelmesen és nyugodt körülmények között meg lehet etetni a babát, ki lehet cserélni a pelenkát. Léteznek azonban olyanok is, akik csak otthon a négy fal között, akár még a rokonok szeme elől is elbújva, kizárólag kettesben a kisbabájával érzi kényelmesnek a szoptatást, mert a szükségletek kielégítésén túl, ez egy intim kapcsolódás anya és baba között.

Éppen ezért a „hogyan” egy újabb kérdés, hiszen a szoptatás lehet egy rituálé anya és baba között, amikor az anya kizárólag csak rá figyel és törekszik a szemkontaktusra. Más helyzetekben viszont a szoptatás „feladat”, ami egyúttal remek alkalom a „megpihenésre”, olvasásra, telefon nyomkodásra, ismerősökkel való kapcsolattartásra, internetes vásárlásra stb.

Szintén más a helyzet akkor, ha valaki számára a szoptatás például fájdalommal jár, pl. mellgyulladás vagy fogzás esetén. Ilyenkor feltehetően nehéz szerelmesen nézni a kisbabánk szemébe, de valószínűleg egyéb tevékenységek sem segítenek.

Steigervald Krisztián Generációk harca a figyelemért c. könyvében aggasztó jelenségként írja le, ha egy édesanya szoptatás közben kütyüzik. Véleménye szerint a csecsemő felé ezzel azt üzeni, hogy nagyon erős a kapcsolata ezzel az eszközzel. Említ egy másik magyar kutatást is, amely szerint a szoptatás közben digitális eszközöket használó anyák kevésbé érzékenyek a gyermekeik jelzéseire. Természetesen nagyon fontos, hogy milyen mintát mutatunk a gyerekeinknek, szülőként pedig a mi feladatunk, hogy figyelemre tanítsuk őket. Ám mégsem teljesen mindegy az adott kontextus, amiben ez történik. Az állandó éjszakázás és készenlét, hogy folyamatosan a baba rendelkezésére álljunk, stressz. Így nem elvárható egy nőtől, hogy a szoptatás minden alkalommal egy kedves és meghitt dolog legyen számára. Elképzelhető, hogy egy anyuka szoptatás közben tud egy kicsit arra időt szánni, hogy elintézzen dolgokat, mert ilyenkor a baba is nyugalomban van. Előfordulhat, hogy egy friss anyuka ilyenkor tud enni vagy igen, adott esetben akár a telefonja segítségével megírni egy e-mailt vagy elintézni egy telefont, anélkül, hogy ezt a baba üvöltése megzavarná. Talán ebben is érdemes egyfajta egyensúlyt keresni.

A szoptatás vége

A WHO ajánlása szerint a szoptatás legalább 2 éves korig javasolt. Ettől függetlenül nagyon változó, hogy ki, hány éves korig szoptat, ami egyaránt múlik az anya és a baba igényein. Sokszor előfordul, hogy az anyuka egyszerűen már nem bírja és szeretné visszakapni a testét. Máskor meg pont az anya az, aki nehezen engedi el ezt a fajta kapcsolódást, pedig a gyerek valójában már nem igényelné.

Sok gyerek egy idő után egész egyszerűen képes akár saját magát leválasztani. Ilyenkor érdemes más kapcsolódási formát találni pl. elalvás előtt, ami lehet ringatás, simogatás, éneklés, meseolvasás. Lehet, hogy az elválasztás az anya-gyerek kapcsolatot is erősíteni fogja, különösen, ha már amúgy terhes, mert így újfajta kötődést találhatunk ki.

Ha valamelyik szoptatást szeretnénk befejezni, akkor jó erről sokat beszélgetni, előre felkészíteni a gyereket. Ebben segítségünkre lehetnek akár mesekönyvek, de mi magunk is kitalálhatunk valamit, pl. jön egy manó, aki elviszi a cicit. Az apukák vagy egyéb rokonok szintén besegíthetnek a folyamatban, ha például átveszik az altatást, mert tőlük a gyermek nem fogja ezt várni, így könnyebb áthidalni ezt az időszakot és új szokásokat kialakítani.

Fogadjuk el, hogy ez lehet egy veszteség, anya és baba számára egyaránt, aminek helye van, azaz érezhetjük magunkat emiatt szomorúnak. A szoptatásról való leszokás egy rövidebb vagy hosszabb folyamat, ami az élet természetes velejárója, amivel minden anyának és gyereknek előbb vagy utóbb szembe kell néznie.

Van-e konklúzió?

Láthatjuk, hogy ahányfélék vagyunk, annyiképpen lehet szoptatni. Fontos, hogy ebben a folyamatban a gyermek és a saját szükségleteinket is szem előtt tartsuk. Mindeközben nehéz kizárni a társadalmi nyomást, és a környezetünkből érkező üzeneteket: „Az anyatej a legjobb táplálékforrás” vagy „Egy ekkora gyereket még mindig szoptatsz?”. Ám ez a mi és a kisbabánk élete, nekünk kell megtalálni azt a formát, amiben mi a legjobban tudunk együttműködni.

A szoptatás ideális esetben egy csodálatos dolog lehet, de a szeretet és a kötődés valójában nem ezen múlik.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus