Anya csak egy van - konfliktus vele annál több

A szülők és már felnőtt korú gyermekeik közötti konfliktusok az idő előre haladtával egyre gyakoribbak és elmélyültebbek lehetnek. Egy vadonatúj tanulmány szerint a súrlódások különösen az anya és lánya között számítanak gyakorinak. A feltételezett ok szerint az anyák több figyelmet szeretnének lányuktól.

„Az anya-lány kapcsolat az egyik legszorosabb szociális kötődés az emberi kapcsolatok között” – mondja Kira Birditt, a Michigani Egyetem vezető pszichológusa.

„A viszony leggyakrabban pozitív és támogató jellegű, ugyanakkor az irritáció érzése és a feszültség sem számítanak a ritkán tapasztalt jelenségek közé” – mondja a szakértő.

A kapcsolat működésének és zavarainak megértése érdekében Birditt 474 szülőt és felnőtt korú gyermekét vizsgálta meg. Az esetek mindegyikében közös nevezőnek számított, hogy az utódok maximum 80 kilométeres távolságban éltek szüleiktől.

A legtöbb esetben a szülők jóval negatívabbnak ítélték meg a kapcsolatot gyermekeiknél. A leggyakoribb vitaokok között a gyermekek életmódja és viselkedése szerepeltek.

Birditt ezt azzal indokolja, hogy az apák és anyák jóval többet invesztáltak (nem anyagi értelemben, sokkal inkább gyermekkori törődéssel, neveléssel) a kapcsolatba, s ebből kiindulva jobban aggódnak utódaik jövőjének alakulásáért.

A gyerekek szerint az apjukkal jobb a kapcsolatuk

Az eredmények elemzésekor különösen feltűnő volt, hogy a lányos szülők sokkal rosszabbnak ítélték meg a kapcsolatot, mint azokban az esetekben, amikor fiúkról volt szó.

Birditt szerint a különbség abból adódik, hogy általában a nők a férfiaknál jóval szorosabb kapcsolatot tartanak szüleikkel. A gyermekek emellett – nemtől függetlenül – rosszabbnak értékelték anyjukhoz fűződő kapcsolatukat az apjukhoz kapcsolódóhoz képest.

Birditt legnagyobb meglepetésére a gyermekek idősebbé válásával a problémák – ahelyett, hogy enyhültek volna – felerősödtek.

Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a szülők több figyelmet és törődést szerettek volna utódaiktól, míg a gyermekek saját kötelezettségeik miatt – amelyek munkahelyükből és saját családjukkal, gyermekeikkel való foglalkozásból adódtak – nem tudtak eleget tenni ennek.

Generációs különbség és eltérő életvitel

A legtöbb konfliktust az szülte, ha a két generáció életvitele és életfelfogása gyökeresen eltért egymástól, vagy ha a szülők kérés nélkül beleártották magukat gyermekeik életébe. „Jó hír ugyanakkor” – hangsúlyozza a pszichológus –„hogy a legtöbb megvizsgált esetben mind a szülők, mind utódaik konstruktívan állnak a problémákhoz, s amennyire tudják, megpróbálják a másik fél kívánságait és vágyait figyelembe venni, s felfogását megérteni.”

Ám minél nagyobb és régóta jelen lévő feszültségek dolgoznak a kapcsolatban, a konstruktív, mindkét fél számára kedvező megoldás annál kevésbé tűnik valószínűnek.

„A hallgatás és a konfliktusok szőnyeg alá seprése ugyanakkor nem jelent megoldást a problémákra; az ellentéteket sokkal inkább kiélezi” – írja Birditt a „Psychology and Aging” című tudományos szaklap oldalain.

(WEBBeteg - K. J., Lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermekorvos)