Gyermeket nem magunknak szülünk

szerző: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter - WEBBeteg
frissítve:

Arra mindenki viszonylag hamar rájön, hogy hiába a sok szakirodalom, könyvből nem lehet gyereket nevelni. Minél több előfeltevéssel indulunk, annál nagyobb csalódások érnek. A nevelés alapelvei I.

A téma cikkei

3/1 Gyermeket nem magunknak szülünk
3/2 Jutalmazás vagy büntetés?
3/3 Gyermeknevelési naptár

A gyermek születésével alapvetően változik meg a nők és férfiak élete, válnak szülővé annak minden örömével, gondjával együtt. Szinte elképzelhetetlen, micsoda felelősséggel is jár egy gyermek felnevelése, de túlzásokba sem kell esnünk. Nem kell tökéletes szülővé válnunk! Arra mindenki viszonylag hamar rájön, hogy hiába a sok szakirodalom, könyvből nem lehet gyereket nevelni. Minél több előfeltevéssel indulunk, annál nagyobb csalódások érnek bennünket a mindennapokban.

A gyermeknevelés tulajdonképpen problémák sorozatos megoldásából áll, alig jutottunk túl az egyiken, máris ott a következő. Nem biztos, hogy azonnal megoldást kell találnunk, előbb csak figyeljünk, keressük a lehetséges megoldásokat. Sokszor elég a türelem, sok probléma idővel magától is megoldódik.

Találja meg önmagát!

A mi felelősségünk, hogy kezdettől figyeljük miben tehetséges, miben leli örömét gyermekünk. Tegyük lehetővé, hogy minél több dologban kipróbálhassa magát! Lehet, hogy havonta más-más dolog érdekli, emiatt ne aggódjunk, így tanulja sajátmagát, keresi helyét a világban. Nem nekünk kell a helyét megtalálni, csak a lehetőségeket megteremteni. Ne erőltessük a focit, mert apa mindig is nagy focista akart lenni, de legalább fiát annak szeretné látni. A balett sem okoz minden lánynak örömet. Lehet, hogy gyermekünk sohasem lesz számítógépzseni, de esetleg szívesen foglalkozik állatokkal, emberekkel.

A gyermek csak vendég nálunk

Gyermekünk valóban csak vendég nálunk! Jó esetben hosszú éveken át a segítségünkre, támogatásunkra szorul, de végül (ez lenne a cél!) a saját lábára áll, önálló életet kezd élni. Gyermeket nem magunknak szülünk, nem azért jön a világra, hogy a mi hibáinkat helyrehozza, a mi meg nem valósított álmainkat beváltsa, hogy támaszt nyújtson életünk során.

Van abban igazság, hogy gyermekünk nem nekünk tartozik hálával a felneveléséért, hanem a saját gyermekeinek, a mi unokáinknak. Természetesen ez nem zárja ki a meghitt, bensőséges, jó kapcsolatot felnőttkorban sem.

A kényszerből vállalt feladatok egy életre megkeseríthetik gyermekeinket. A sorozatos sikertelenségek pedig az önbizalmát ássák alá. Ráadásul nincs módja megtapasztalni, hogy ő miben jó, sikeres. Hasonló okokból ne döntsük el helyette, hogy miben lesz sikertelen, a kudarcok is hozzátartoznak a fejlődéshez, építik a személyiséget, fejlesztik az önismeretet. Csak álljunk mellette, ha kudarc éri.

Viselkedéssel nevelünk

Gyermekünk elsősorban utánzással tanul. Megfigyeli a mimikánkat, gesztusainkat, hanglejtésünket, szófordulatainkat, figyeli, hogyan reagálunk különböző helyzetekben, majd ezeket az elemeket beépíti saját repertoárjába. Így fordulhat elő, hogy hiába mondjuk el mindennap, rakjon rendet, ha mi magunk is folyamatosan rendetlenek vagyunk. Hiába hangsúlyozzuk a reggeli fontosságát, ha mi is csak futtában harapunk valamit. Bizony ijesztő lehet saját hibáinkkal szembesülni gyermekünknél.

Ezért fontos saját életvitelünket, elvárásainkat már a gyermek születése előtt átgondolnunk. Persze az évek múlásával már nem csak szüleitől, de környezetétől (óvoda, bölcsőde, barátok) is vesz át mintákat, de mi alapozunk.

Lehet hibázni

Nem kell, sőt nem is szabad tökéletes szülőnek lenni. A tökéletes szülő árnyékában nehéz felnőttnek, kezdő szülőnek lenni. Mi is emberek vagyunk, ezt a gyerekeinknek is látniuk kell!

Abból is sokat tanulnak, ha hibázni látnak bennünket. Figyelik a helyzetmegoldásunkat, látják, mit tegyenek, ha ők vétenek. Ismerjük be nyugodtan, ha valamit nem jól csináltunk, kérjünk bocsánatot, gyermekünk ezt értékelni fogja. Fordított esetben ő is hamarabb nyúl az őszinte beismerés, bocsánatkérés eszközéhez.

Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter főorvosForrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter

Előző oldal | 2/1 | 2/2 Jutalmazás vagy büntetés?

Cikkajánló

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Dr. Vas Felícia Emese

Dr. Vas Felícia Emese

Csecsemő- és gyermekgyógyász

Orvoskereső

orvoskereső piktogram

Dr. Sófi Gyula

Gyermekpszichiáter

Budapest