Gyermeknevelési naptár: az első év

Cikkünkben írunk a szülő legfontosabb tennivalóiról és a nevelés lehetséges buktatóiról a gyermek születésétől egyéves koráig.

Az első életév rendkívül fontos szereppel bír a későbbi szülő-gyermek kapcsolatban. Nem véletlenül tekinti a csecsemőt és az édesanyát egységnek a pszichológiai szakirodalom a gyermek egyéves koráig. A baba rendkívül kiszolgáltatott, mindenben anyja és környezete segítségére szorul. Ebben a fontos időszakban alapozódik meg a bizalom, alakulnak ki a fontos kötődések, illetve rossz esetben megalapozódnak a kötődési zavarok.

Fontos tudni, hogy már a párórás újszülött is igényli a kommunikációt. Vizsgálatok igazolják, hogy a négy alapérzelmet (öröm, szomorúság, undor, csodálkozás) megfelelő távolságból (kb. 25 cm, mert szemük még nem tud közelre és távolra éles képet alkotni) leutánozzák.

A fizikai kontaktus szerepe

A babáknak igen erős igényük van a testi kontaktusra. Nagyon fontos, hogy sokat beszéljünk hozzájuk, mosolyogjunk rájuk, minél többet vegyük kézbe az újszülötteket. A szoptatás szerepe, a szülés utáni azonnali mellre helyezés kiemelt fontosságú mind az anya, mind a gyermek szempontjából a későbbi kötődés kialakulásához. Azonban akkor sem kell megijedni, ha valami miatt a szoptatás lehetetlen. Ilyenkor a kötődő neveléssel, igény szerinti cumisüveges táplálással, sokszori összebújással, érzelemdús együttléttel, hordozással is szépen kialakítható.

Az újszülött sírással kommunikál, mindig vegyük komolyan, ne hagyjuk sírni, ilyen kicsi gyermeket még nem lehet elkényeztetni! Többnyire fizikális szükségleteit jelzi (éhes, álmos, fázik, melege van, tele van a pelenka), de már ekkor jelezheti közelségigényét. Engedjük neki ezt, a későbbi életkorokban ez busásan megtérül! Ha mindenki számára kényelmes, nem kell megijedni az együttalvástól sem, ez a korosztály különösen igényli a közelséget éjszaka is. Az úgynevezett alvástréning –azaz a sírni hagyás – nem javasolt, ezzel a gyermek azt tanulja csak meg, hogy az ő igényei nem fontosak.

Az újszülött alig néhány hét, hónap múlva már felismeri közeli hozzátartozóit, környezetét. A kezdetben még mindenkivel barátságos, mosolygós kisbaba elkezd sírni, ha idegeneket lát. Mivel a memóriájuk még nem úgy működik, mint egy kisgyermeké, ezért a ritkán látott rokonoktól is megijedhet, félhet, idegenként érzékelheti őket.

Fontos a folyamatos kommunikáció

Kb. a nyolcadik hónap környékén természetes folyamatként jelentkezik a szeparációs szorongás. Ez azt jelenti, hogy a gyermek fél elszakadni szüleitől, mert távozásukat már megérti, de még nem érti az idő fogalmát, és fél, hogy örökre eltűnnek az életéből. Igyekezzünk fokozatosan hozzászoktatni őt a távollétünkhöz, illetve minél kevesebbet más gondjaira bízni. Sokak azonban sajnos nem tehetik meg, hogy hosszan otthon maradjanak gyermekükkel. Ilyenkor fontos egy megbízható, szeretetteljes, jól gondoskodó állandó gondozónőre, hozzátartozóra bízni a gyermeket. Már egészen kiskorától "beszéljük meg" vele azt, ha el kell mennünk otthonról nélküle, nem baj, ha még nem érti. Nincs rosszabb, mintha búcsú nélkül szembesül a hiányunkkal.

A gyermek fejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy sokat beszéljünk hozzá, mondókázzunk, énekeljünk, foglalkozzunk, játszunk vele, de már ebben az életkorban el lehet kezdeni az önálló játékra nevelést. Az önállóan játszó gyermeket ne zavarjuk meg, ezt másnak se hagyjuk.

Már az első hónapokban alakítsuk ki az altatás rítusát, melynek része lehet a fürdés, babamasszázs, szoptatás, mondókázás, összebújás. Teremtsünk nyugodt körülményeket, hogy kialakulhasson az önálló elalvás, önnyugtatás folyamata. Hathónapos kortól az ételek fokozatos bevezetésével pedig kezdődik az étkezési szokások, étrendi normák kialakítása. Most alapozhatjuk meg az egészséges életmódot!

A gyermek növekvő mozgásigényével, mozgásfejlődésével párhuzamosan alakítsuk "gyermekbiztossá" lakásunkat: az éles sarkokat, konnektorokat fedjük be, a gyermekre veszélyes vegyszereket, alkoholos italokat, tárgyakat, eszközöket tegyük elérhetetlen helyre, zárt szekrénybe!

Tegyünk lehetővé egy érzelmileg és fizikailag biztonságos környezetet a gyermek optimális fejlődéséhez, lehetőséget nyújtva a függetlenség elsajátítására, hogy biztonságosan felfedezhessen, játszhasson, tanulhasson.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter főorvos
Aktualizálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos