Ajak- és szájpadhasadékos babák szoptatása

Az ajak- és szájpadhasadék (népies nevén nyúlajak, farkastorok) fejlődési rendellenességek, kialakulásuk hátterében az arckoponya egyes részeinek egyesülési zavara áll. A hasadékok minden formája okozhat táplálási zavarokat.

Az ilyen rendellenességgel született gyermekek esetén később zavart lehet a beszédfejlődés, beszédhibák jelenhetnek meg, hallászavar és fogászati eltérések léphetnek fel, valamint gyakoribbak lehetnek a melléküregek és a fül gyulladásos betegségei. A betegségek kezelése műtéti.

Az ajakhasadék zárására általában három hónapos kor körül kerül sor, a szájpadhasadék műtéti megoldása pedig egy és két éves kor között történik. A gyermekek követése, gondozása elengedhetetlen. A gondozást több szakma képviselői együtt végzik (fül-orr-gégész, gyermeksebész, logopédus, pszichológus).

A hasadékok minden formája okozhat táplálási zavarokat. Az ajakhasadékos csecsemők többnyire szoptathatók, szájpadhasadék esetén a szoptatás nehéz lehet, tekintve hogy ezek a babák nem képesek megfelelő erősségű szívást kifejteni. A hasadékos gyermekek még többet profitálhatnak az anyatejes táplálásból, mint egészséges társaik.

Mivel a felső légúti fertőzésekre fogékonyabbak, az anyatej védő hatása is fokozottabban érvényesülhet. Ez a védő hatás amiatt is kiemelendő, mivel a babákra sebészeti beavatkozás vár. Esetükben gyakoribb a félrenyelés, vagy az, hogy a táplálék feljut az orrüregbe.

Az anyatej ezekben az esetekben is előnyös, hiszen - a tápszerekkel ellentétben- nem irritatív. A szoptatás a megfelelő arcizmok erősítése révén segíti a normál beszédfejlődés kialakulását is.

Természetesen előfordulhatnak szoptatási nehézségek: félrenyelés, nem megfelelő erősségű szívás, korai kifáradás, levegőnyelés és ennek következtében hasfájás. Mindezek miatt szükség lehet fejésre. (Azért, hogy a mellet megfelelő mennyiségű inger érje, illetve hogy a baba hozzájuthasson az értékes hátsó tejhez-például pohárból adagolva.)

Érdemes kísérletezni a szoptatási pozíciókkal, például beválhat a módosított hónaljtartás (ilyenkor a baba függőlegesebb pozícióban van, vagyis kevesebb tej jut az orrba).

Segíthetünk a babának a DanCer fogással is: ilyenkor hüvelyk-és mutató ujjunkkal a baba arcát a mellhez közelítjük, miközben alsó állkapcsát is tartjuk. A helyes és kényelmes pozíció eléréséhez használjunk párnákat: támasszuk meg magunkat és a babát is, így a hosszas szoptatás sem fárasztó.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szimuly Bernadett, általános orvos