A csontritkulás okai és rizikófaktorai

Harmincöt éves korát követően szinte mindenki szervezete több csontot bont le, mint amennyit képez. A csontritkulás kockázata főleg attól függ, hogy mekkora csonttömegre tett addig szert az egyén és milyen gyorsan kezdi el a csonttömeget veszíteni.

A csont ereje a csont alakjától, méretétől és sűrűségétől függ. A csontsűrűséget egyrészt a csont ásványianyag-tartalma (főleg kalcium és foszfát), másrészt szervesanyag-tartalma (pl. kollagénrostok) határozza meg.

A csontritkulás nem befolyásolja a csontok alakját és méretét, a csontsűrűség viszont fokozatosan csökken az ásványi anyagok és a szerves alkotórészek arányos megkevesbedése miatt. Jelenleg is kutatás tárgya, hogy mi okozza ezt a változást, de a folyamat nagy valószínűséggel a csontkeletkezés zavarával kapcsolatos.

Az élő csont folyamatos átépülésben van. Az állandóan keletkező új csontszövet mellett a régi folyamatosan lebomlik, ami kb. 2-3 hónap alatt egy fiatal felnőtt teljes csontozatának megújulásához vezet. Gyerekkorban a csontképzés gyorsabb, mint a csontbontás, ezért a csonttömeg növekszik. A 30-as életévekre a csonttömeg eléri a maximumát, a csontképzés egyensúlyt tart a csontlebontással. Ezután (hacsak az egyén nem kimondottan aktív fizikailag) egy kicsivel kevesebb új csont keletkezik, mint amennyi lebomlik.

A csontritkulás kockázata nagymértékben függ attól, hogy 35 éves korig mekkora csonttömegre tett szert az egyén és milyen gyorsan kezdi el a csonttömeget veszíteni a későbbiekben. Minél nagyobb volt a maximális csonttömeg, annál kevésbé valószínű, hogy az időskori csontvesztés eljut az oszteoporózis stádiumába.

Az egészséges csontképzéshez elegendő D-vitaminra és kalciumra van szükség a táplálékban. A D-vitamin elengedhetetlen a kalcium bélből való felszívásához, maga a kalcium pedig azon túl, hogy a csont alkotórésze, serkenti a csontképzést. A D-vitamin és a kalcium elégtelen bevitele növeli az oszteoporózis kockázatát.

A csontritkulás rizikófaktorai

Nem. Az oszteoporózis eredetű törések kétszer gyakoribbak nőkben, mint férfiakban. Ennek oka, hogy a nőknek eleve kisebb a maximális csonttömege, tovább élnek és a 45-55. életév között bekövetkező menopauza után a csontképzést serkentő nemi hormonjaik szintje is leesik. 75. éves kor felett azonban az oszteoporózis férfiakban már ugyanolyan gyakori, mint nőkben.

Életkor. Minél idősebb valaki, annál gyengébbek a csontjai és annál nagyobb az oszteoporózis valószínűsége.

Oszteoporózis a családban. Az oszteoporózis családi halmozódást mutat. Ha az Ön szülei vagy testvérei közül van, aki csontritkulásban szenved, az Ön kockázata is magasabb, különösen, ha az oszteoporózis törésekkel is társult.

Testalkat. A vékony vagy alacsony betegek csontritkulás-kockázata nagyobb, mert kisebb a kiindulási csonttömegük.

Dohányzás. A dohányzás szerepe az oszteoporózis kialakulásában nem teljesen világos, de úgy tűnik, a dohányzás gyengíti a csontokat, talán az ösztrogéntermelés visszafogásával vagy a kalciumfelszívódás csökkentése révén.

A nemi hormonok mennyisége. Minél több nemi hormonnal találkozott az egyén csontozata és mennél tovább, annál kisebb az oszteoporózis veszélye. Nőknél csökkenti a kockázatot a korai első menstruáció, a szabályos női ciklusok és a késői menopauza. Természetszerűleg növeli az oszteoporózis esélyét a menopauza előtti petefészek-eltávolítás (ovariektómia). Azok a férfiak, akiknél a tesztoszteron szintje alacsonyabb az átlagosnál, szintén fokozott kockázatúak.

Táplálkozási, emésztési és felszívódási zavarok. Anorexia nervosában (kóros koplalás) vagy bulimiában (kóros nagyevés, utána gyakran hányás) szenvedőknél fokozott az oszteoporózis kockázata. A gyomor jelentős részének műtéti eltávolítása, gyulladásos bélbetegségek (pl. Crohn-betegség) is csökkenthetik a szervezet kalciumfelszívó képességét.

Szteroidok. A szteroid gyógyszerek (pl. prednison, cortison, prednisolon, dexamethasone) hosszú távú szedése károsíthatja a csontokat. Ezek a gyógyszerek többek között asztma, reumatoid artritisz és pikkelysömör (psoriasis) kezelésére használatosak. Ha Önnek hosszú ideig tartó szteroid kezelésére van szüksége, akkor fontos, hogy orvosával folyamatosan ellenőrizzék csontsűrűségét és csontvesztés esetén idejében tegyen ez ellen. Nem gyógyszerszedés miatt vezet hasonló állapothoz a Cushing-kór, amelyben a szervezetben fokozottan termelődnek szteroid hormonok.

Pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy túlműködés. A túl sok pajzsmirigyhormon (tiroxin) és mellékpajzsmirigy-hormon (parathormon) szintén csontvesztéshez vezethet.

Vízhajtók. A szervezet túlzott folyadékvisszatartását kezelő gyógyszerek (diuretikum, vizelethajtó, vízhajtó) gyakori használat esetén fokozhatják a vesén keresztüli kalciumvesztést, ezáltal csontritkulást okozhatnak. A kalciumvesztés annál nagyobb, minél hatékonyabb a vízhajtó.

Egyéb gyógyszerek. A heparin, a methotrexate és egyes epilepszia elleni gyógyszerek, illetve az alumíniumtartalmú gyomorsavlekötők szintén csonttömegvesztéshez vezethetnek.

Emlőrák. Az emlőrákban szenvedő nők fokozott oszteoporóziskockázattal bírnak, különösen, ha kemoterápiában részesülnek, ha aromatázgátló kezelést kapnak (pl. anastrozole, letrozole, exemestane), melyek gátolják az ösztrogén képződését, vagy ha menopauza után vannak. A tamoxifen kezelésben részesülő betegeknél nem áll fenn fokozott kockázat, ez csökkenti a törések kockázatát.

D-vitamin-hiány és alacsony kalciumbevitel. A D-vitamin-hiány vagy a kalciumszegény táplálkozás fontos szerepet játszik az oszteoporózis kialakulásában, mivel akadályozza a csontképződést és alacsony csontdenzitáshoz vezet.

Mozgásszegény életmód. A fizikailag aktív gyerekek (ha megfelelő mennyiségű D-vitamint és kalciumot fogyasztanak) nagyobb csontdenzitásra tesznek szert. Bármilyen mozgásforma hatékony, de az ugrálás és a szökdécselés különösen elősegíti a csontok erősödését. Az egész életen át tartó mozgás nagyon fontos, ezzel bármely életkorban növelhető a csonttömeg. Már kialakult oszteoporózisban természetesen óvatosan kell növelni a mozgás mennyiségét.

Nagy mennyiségű üdítőital fogyasztása. Az üdítőitalok savanyú ízét legtöbbször foszforsavval állítják be. A foszforsav önmagában nem okoz kalciumvesztést (és ezáltal csontritkulást), de felerősíti a D-vitamin-hiány, illetve kalciumhiány negatív hatását a csonttömegre. Az oszteoporózis és a koffein tartalmú üdítőitalok fogyasztása közötti kapcsolat nincs teljesen tisztázva, de a koffein akadályozhatja a kalcium felszívódást és vízhajtó hatásánál fogva fokozhatja a kalciumvesztést. Ha Ön rendszeres üdítőital-fogyasztó, különösen ügyeljen arra, hogy megfelelő mennyiségű kalciumot és D vitamint vigyen be a szervezetébe.

Krónikus alkoholizmus. Férfiaknál az alkoholizmus az oszteoporózis egyik vezető oka. A túlzott mennyiségű alkoholfogyasztás csökkenti a csontképzést, hátrányosan befolyásolja a kalciumfelszívó képességet és az alkohol vízhajtó hatása miatt kalciumvesztést is okoz.

Depresszió. Súlyos depressziós betegeknél is fokozódik a csontvesztés.

Ez is érdekelheti Milyen mikrotápanyagokra van szükségük csontjainknak?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus