A depresszió növeli a cukorbetegség kockázatát

szerző: Papp Ildikó, szakpszichológus; Cserges Enikő szakpszichológus
frissítve:

Már 300 évvel ezelőtt leírta egy angol orvos a depresszió és a diabétesz összefüggését: Thomas Willis szerint a diabétesz hosszan tartó szomorúság és keserűség eredménye. Azóta már kimutatták, hogy az emocionális stressz valóban növeli a vércukorszintet és a vizeletben is cukorürítést idézhet elő.

A depresszió előfordulási gyakorisága diabéteszben kétszer-háromszor több, mint a normál populációban. Az összefüggés valószínűleg egy oda-vissza kapcsolat: a depresszió a diabétesz kialakulásának független kockázati faktora, feltehetően a megváltozott neuroendokrin homeosztázis miatt. Emellett a depresszió károsan befolyásol számos magatartási tényezőt, depressziós betegek gyakrabban táplálkoznak egészségtelenül, dohányoznak és nem mozognak, stb. Ezek a tényezők kiválthatják a diabéteszt, illetve súlyosbíthatják annak kimenetelét. Ugyanakkor maga a diabétesz is kockázat a depresszió kialakulásában, a betegséggel összefüggő stressz miatt, illetve a szövődményektől való túlzott szorongás miatt.

Cukorbetegség=depresszió?

A cukorbetegek életében az evés központi szerepet tölt be, az étkezés feletti kontroll gyenge és sérülékeny. Ismeretes, hogy mindenféle diéta tulajdonképpen serkenti a túlevést, így a diétázás folyamata automatikusan összefonódik az evés feletti kontroll elvesztésének élményével. A diétázás, vagyis az evés korlátozása élettani és pszichológiai késztetést jelent a túlevésre.

A cukorbetegségben cukrot, és fehérlisztet egyáltalán nem lehet enni. Ez különösen nehéz, amikor úton-útfélen ilyen élelmiszerekkel találkozunk, melyek édes illata a nagyvárosokban mindent beterít. Az evés feletti kontroll elvesztése miatt a betegek utólag vádolják magukat, amely frusztrációhoz, depresszióhoz vezet, és újabb evéssel kárpótolják magukat. Az evés számukra a pszichoanalitikus felfogás szerint ilyenkor örömforrás.

Az elhízásnak pszichés háttere is lehet

Pszichés háttér
Abban egyre inkább megegyeznek a különböző orvosi és magatartástudományi kutatások, hogy mind a kövérség, mind a cukorbetegség hátterében az egyik kiváltó ok a stressz. Az inzulinrezisztenciát a cukorbetegség előszobájának is szokták nevezni, a vérben a cukor mennyisége még nem emelkedett kóros mértékben, az inzulinszint azonban már igen. Ez a magas inzulinszint, vagyis a hyperinzulinémia aztán az inzulintermelő sejtek kimerüléséhez vezet, ezáltal II. típusú cukorbetegséget eredményezve. Ezért okkal feltételezhetjük, hogy az inzulinrezisztencia pszichés háttere megegyezhet a cukorbetegség pszichés hátterével.

Az elhízást, kövérséget az evészavarok közé szokták sorolni, melyek kutatása kapcsán már a 80-as években felismerték, hogy nemcsak egy oka lehet, hanem kialakulásában különböző tényezők cirkulárisan, egymást erősítve vannak jelen. Így az evészavarok hátterében a bio-pszicho-szociális modell egyre inkább elfogadott.

Fontos a biológiai hajlam, (pl. öröklődés, illetve a zsírszöveti sejtek fokozott mennyisége), de annak, hogy valaki miért kezd el sokat enni, pszichés háttere is van. A kutatások alapján ez általában összefügg a társadalom negatív előítéletével, mely egyfajta cirkuláris okságban van a nem elfogadás érzésével.

A kövérség okaként leginkább a túl sok kalória felvételt és a mozgáshiányt szokták emlegetni, ezzel hangsúlyozva, hogy maga a túlsúlyos egyén felelős saját kövérségéért, akaratgyenge, és hiányzik a megfelelő önkontrollja. Sok vizsgálat igazolta azonban, hogy a negatív előítélet miatt a kövér személyek marginalizálódnak, és a nem elfogadás érzését aztán további evéssel kárpótolják. Az evés válhat az egyetlen örömforrássá, ami aztán további bűntudatot kelt bennük.

Szélsőséges ideálok

A testkép kialakulásában a nyugati társadalmakban a médiának van a legerősebb hatása, melyben azonban sokszor szélsőségesen hangsúlyozzák a soványság fontosságát. Így – főleg serdülőkorban – olyan túlidealizált testmodellt állítanak a fiatalok elé, melynek elérése eleve reménytelen, egy túlsúlyban szenvedőnek meg végképp.

Az evés a szeretet szimbóluma

Az evési szokásokban az ember lelkiállapota és affektív szükségletei tükröződnek, és szorosan kapcsolódik a szeretet, szeretve levés témája az evéshez. Megszületésünk után semmilyen más életfunkciónak nincs olyan nagy szerepe, mint a táplálékfelvételnek. Az éhség kielégítése az elfogadást és a megnyugtatást is magában foglalja. Az evés a szeretet szimbóluma, az étel eredeti jelentése tehát az anya maga. Az evés bizonyos esetekben a szeretetet helyettesítő pótcselekvéssé is válhat.

(Szerzők: Papp Ildikó klinikai szakpszichológus, pszichodráma vezető, Cserges Enikő pszichológus, pszichodráma vezető)

Felhasznált irodalom:

Ben-Shlomo, I, Younis, J S, (2014): Basic research in PCOS: are we reaching new frontiers? Reproductive Bio Medicine Online

Borsi-Lieber K. (2014): A szénhidrát háztartás zavarai – Inzulinrezisztencia.

Langmár Z. (2010): A polycystás ovarium szindróma diagnosztikája és terápiája. Orvosi hetilap 151. évfolyam, 14. szám, 584-586.

Molnár I.(2009): A neurohormonális szabályozások szerepe az inzulinrezisztencia kialakulásában tartós stresszben. LAM Lege Artis Medicinae, (19. évf.) 8-9. szám,. 481-487.

Kende, A., Bernáth D. 2012: A túlsúlyos emberek implicit elutasítása gyerekkorban, in: Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 13/4, 339-373. o.

Luban-Plozza, Pöldinger, Kröger 1994: Pszichoszomatikus betegek az orvosi gyakorlatban, Animula, Budapest.

Nagy, G., Rosta, K. dr., Szémán, B. dr., Sasvári-Székely, M. dr., Somogyi, A. dr. 2011: A depresszió és a diabetes kapcsolatának klinikai vonatkozásai, in. Orvosi Hetilap, 152. évf. 13. szám, 498-504. o.

Sal dr, I., Papp, I., Perczel Forintos, D. 2012: Magatartás-orvoslási lehetőségek a cukorbetegség és az elhízás kezelésében, in: Orvosi Hetilap, 153. évf. 11. szám, 410-417. o.

Szabó, K., Túry, F., Czeglédi, E. 2011: Evészavarok és a média – A magazinolvasási szokások és az evészavarok lehetséges kapcsolata, in: Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 12/4, 353-374. o.

Szendi, G. 2002: A női meddőség evolúciós megközelítése és terápiája. In: Pszichoterápia, XI. évfolyam 6. szám 2002. december. 407-421.oldal.

Túry, F., Szabó, P. 2002:2000: A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, Pszichiátria az ezredfordulón sorozat, Medicina, Budapest.

Cikkajánló

A depresszióról részletesen

Dr. Zsuga Judit, pszichoterapeuta
Depresszió
A depresszió mára gyakori betegséggé vált, amely világszerte legalább 300 millió embert érint. Kezeletlen esetben a depresszió egy lefelé menő spirált eredményezhet, amely végén a rokkantság, az önellátási képtelenség, sőt akár az öngyilkosság is állhat.
A folsavhiány
A folsavhiány

Természetes folsavforrások.

Torokfájás
Torokfájás

Jó-e a csípős paprika ellene?

WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító
WEBBeteg - Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta
Vanderlich Egészségcentrum - Pergel-Száraz Cintia, klinikai szakpszichológus
WEBBeteg - Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta
WEBBeteg - Dr. Csuth Ágnes, családorvos
WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító

Segítség

Orvos válaszol

orvos válaszol piktogram
Dr. Szanyi Andrea

Dr. Szanyi Andrea

Belgyógyász, háziorvos, geriáter

Orvoskereső

orvoskereső piktogram
Dr. Borus Hajnal

Dr. Borus Hajnal

Belgyógyász, Diabetológus

Budapest