A depresszió növeli a cukorbetegség kockázatát
Már 300 évvel ezelőtt leírta egy angol orvos a depresszió és a diabétesz összefüggését: Thomas Willis szerint a diabétesz hosszan tartó szomorúság és keserűség eredménye. Azóta már kimutatták, hogy az emocionális stressz valóban növeli a vércukorszintet és a vizeletben is cukorürítést idézhet elő.
A depresszió előfordulási gyakorisága diabéteszben kétszer-háromszor több, mint a normál populációban. Az összefüggés valószínűleg egy oda-vissza kapcsolat: a depresszió a diabétesz kialakulásának független kockázati faktora, feltehetően a megváltozott neuroendokrin homeosztázis miatt. Emellett a depresszió károsan befolyásol számos magatartási tényezőt, depressziós betegek gyakrabban táplálkoznak egészségtelenül, dohányoznak és nem mozognak, stb. Ezek a tényezők kiválthatják a diabéteszt, illetve súlyosbíthatják annak kimenetelét. Ugyanakkor maga a diabétesz is kockázat a depresszió kialakulásában, a betegséggel összefüggő stressz miatt, illetve a szövődményektől való túlzott szorongás miatt.
Cukorbetegség=depresszió?
A cukorbetegek életében az evés központi szerepet tölt be, az étkezés feletti kontroll gyenge és sérülékeny. Ismeretes, hogy mindenféle diéta tulajdonképpen serkenti a túlevést, így a diétázás folyamata automatikusan összefonódik az evés feletti kontroll elvesztésének élményével. A diétázás, vagyis az evés korlátozása élettani és pszichológiai késztetést jelent a túlevésre.
A cukorbetegségben cukrot, és fehérlisztet egyáltalán nem lehet enni. Ez különösen nehéz, amikor úton-útfélen ilyen élelmiszerekkel találkozunk, melyek édes illata a nagyvárosokban mindent beterít. Az evés feletti kontroll elvesztése miatt a betegek utólag vádolják magukat, amely frusztrációhoz, depresszióhoz vezet, és újabb evéssel kárpótolják magukat. Az evés számukra a pszichoanalitikus felfogás szerint ilyenkor örömforrás.
Az elhízásnak pszichés háttere is lehet
Pszichés háttér |
Abban egyre inkább megegyeznek a különböző orvosi és magatartástudományi kutatások, hogy mind a kövérség, mind a cukorbetegség hátterében az egyik kiváltó ok a stressz. Az inzulinrezisztenciát a cukorbetegség előszobájának is szokták nevezni, a vérben a cukor mennyisége még nem emelkedett kóros mértékben, az inzulinszint azonban már igen. Ez a magas inzulinszint, vagyis a hyperinzulinémia aztán az inzulintermelő sejtek kimerüléséhez vezet, ezáltal II. típusú cukorbetegséget eredményezve. Ezért okkal feltételezhetjük, hogy az inzulinrezisztencia pszichés háttere megegyezhet a cukorbetegség pszichés hátterével. |
Az elhízást, kövérséget az evészavarok közé szokták sorolni, melyek kutatása kapcsán már a 80-as években felismerték, hogy nemcsak egy oka lehet, hanem kialakulásában különböző tényezők cirkulárisan, egymást erősítve vannak jelen. Így az evészavarok hátterében a bio-pszicho-szociális modell egyre inkább elfogadott.
Fontos a biológiai hajlam, (pl. öröklődés, illetve a zsírszöveti sejtek fokozott mennyisége), de annak, hogy valaki miért kezd el sokat enni, pszichés háttere is van. A kutatások alapján ez általában összefügg a társadalom negatív előítéletével, mely egyfajta cirkuláris okságban van a nem elfogadás érzésével.
A kövérség okaként leginkább a túl sok kalória felvételt és a mozgáshiányt szokták emlegetni, ezzel hangsúlyozva, hogy maga a túlsúlyos egyén felelős saját kövérségéért, akaratgyenge, és hiányzik a megfelelő önkontrollja. Sok vizsgálat igazolta azonban, hogy a negatív előítélet miatt a kövér személyek marginalizálódnak, és a nem elfogadás érzését aztán további evéssel kárpótolják. Az evés válhat az egyetlen örömforrássá, ami aztán további bűntudatot kelt bennük.
Szélsőséges ideálok
A testkép kialakulásában a nyugati társadalmakban a médiának van a legerősebb hatása, melyben azonban sokszor szélsőségesen hangsúlyozzák a soványság fontosságát. Így – főleg serdülőkorban – olyan túlidealizált testmodellt állítanak a fiatalok elé, melynek elérése eleve reménytelen, egy túlsúlyban szenvedőnek meg végképp.
Az evés a szeretet szimbóluma
Az evési szokásokban az ember lelkiállapota és affektív szükségletei tükröződnek, és szorosan kapcsolódik a szeretet, szeretve levés témája az evéshez. Megszületésünk után semmilyen más életfunkciónak nincs olyan nagy szerepe, mint a táplálékfelvételnek. Az éhség kielégítése az elfogadást és a megnyugtatást is magában foglalja. Az evés a szeretet szimbóluma, az étel eredeti jelentése tehát az anya maga. Az evés bizonyos esetekben a szeretetet helyettesítő pótcselekvéssé is válhat.
Felhasznált irodalom:
Ben-Shlomo, I, Younis, J S, (2014): Basic research in PCOS: are we reaching new frontiers? Reproductive Bio Medicine Online
Borsi-Lieber K. (2014): A szénhidrát háztartás zavarai – Inzulinrezisztencia.
Langmár Z. (2010): A polycystás ovarium szindróma diagnosztikája és terápiája. Orvosi hetilap 151. évfolyam, 14. szám, 584-586.
Molnár I.(2009): A neurohormonális szabályozások szerepe az inzulinrezisztencia kialakulásában tartós stresszben. LAM Lege Artis Medicinae, (19. évf.) 8-9. szám,. 481-487.
Kende, A., Bernáth D. 2012: A túlsúlyos emberek implicit elutasítása gyerekkorban, in: Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 13/4, 339-373. o.
Luban-Plozza, Pöldinger, Kröger 1994: Pszichoszomatikus betegek az orvosi gyakorlatban, Animula, Budapest.
Nagy, G., Rosta, K. dr., Szémán, B. dr., Sasvári-Székely, M. dr., Somogyi, A. dr. 2011: A depresszió és a diabetes kapcsolatának klinikai vonatkozásai, in. Orvosi Hetilap, 152. évf. 13. szám, 498-504. o.
Sal dr, I., Papp, I., Perczel Forintos, D. 2012: Magatartás-orvoslási lehetőségek a cukorbetegség és az elhízás kezelésében, in: Orvosi Hetilap, 153. évf. 11. szám, 410-417. o.
Szabó, K., Túry, F., Czeglédi, E. 2011: Evészavarok és a média – A magazinolvasási szokások és az evészavarok lehetséges kapcsolata, in: Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 12/4, 353-374. o.
Szendi, G. 2002: A női meddőség evolúciós megközelítése és terápiája. In: Pszichoterápia, XI. évfolyam 6. szám 2002. december. 407-421.oldal.
Túry, F., Szabó, P. 2002:2000: A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, Pszichiátria az ezredfordulón sorozat, Medicina, Budapest.