A fiatalkori cukorbetegség kezeléséről - Interjú Dr. Hidvégi Tiborral

Cukorbeteg és cukorbeteg között nagy a különbség. Nemcsak az egyéniségek eltérésére gondo­lok, de a diabétesz különböző típusai mellett az érintettek kora, életvitele is meghatározó. Más­hogy kell kezelni egy hetvenéves nyugdíjast, egy gyermeket, és megint másképp egy fiatal fel­nőttet. Alkalmazkodni kell a megváltozott életvitelhez.

Dr. Hidvégi Tiborral, a Magyar Diabetes Társa­ság főtitkárával, diabetológus, belgyógyász fő­orvossal beszélgettünk a fiatalkori diabétesz kezeléséről.

– A fiatal cukorbetegek kezelése különleges probléma. Szerencsére náluk hosszú a várható élettartam, így hosszú ideig kell jó anyagcse­rehelyzetet biztosítani a szövődmények elke­rülése érdekében. Ugyanakkor a fiatal embe­rek életében számos különleges helyzet van, ami e cél elérését nehezíti.

A serdülőkor után a fiatalok életében jön a munkavállalás, a szakmai gyakorlat megszer­zése, sok esetben a munkahelyen alkalmaz­kodni kell a változó műszakhoz is. Emellett a családi életben is jönnek a változások, párvá­lasztás, családalapítás. Nők esetében különö­sen fontos a gyermekvállalás.

Mindezt egyeztetni kellene egy olyan élet­móddal – diétával, inzulinkezeléssel –, amely a lehető legjobb anyagcserehelyzetet biztosítja. Nagyon nehéz feladat mind a fiatal diabéte­szesnek, mind kezelőorvosának. Fontos, hogy ebben az időszakban olyan inzulinkészítményt kapjanak, amely alkalmazkodik az új életvi­telhez, a szénhidrát-anyagcserét befolyásoló, változó körülményekhez.

– A változások között még nem említettük a kezelőorvos-, illetve szakambulancia-váltást.

– Ez sem problémamentes! Az én tapasz­talatom szerint, a gyermekdiabetológiát el­hagyva, a felnőtt diabéteszesek körébe ke­rülve a fiatalok eltávolodnak a diabetológiai szakambulanciától. Nálunk, a győri kórházban szoros kapcsolat van a gyermek- és felnőtt­diabetológia között, részletes korelőzménnyel, adatokkal kapjuk meg a betegeket, pró­báljuk folytatni azt a nagyszerű munkát, amit a gyermekdiabetológusok elkezdenek. Azon­ban, nagyon sokszor maga a fiatal érzi úgy, hogy gyökérvesztetté vált. Idősek közé kerül, nem tud beilleszkedni, sokszor nem is ér rá. Mi megpróbáltunk számukra speciális rende­lési időpontokat biztosítani, de nem jártunk sikerrel.

– Van különbség a fiatalok és az idősebbek inzulinkezelésének célja között?

– Ma már nem célértékeket határozunk meg, hanem kezelési céltartományt tűzünk ki, hiszen a HbA1c-értékek változhatnak mind az életkor, mind a különböző szövődmények kap­csán. Például egy idős, többszörös szövőd­ménnyel rendelkező cukorbeteg esetében a 8 százalékos HbA1c-értéket elfogadhatónak tart­juk, mert félünk attól, hogy a normálishoz kö­zeli anyagcserehelyzet erőltetése, főleg a hipoglikémiás veszélyek miatt, súlyos, akár fa­tális veszélyeket is okozhat.

Fiataloknál a változó céltartományban, a 6 és 8 mmol/l közötti, normoglikémiás szakasz­ban igyekszünk tartani a vércukrot. Ez is ne­héz, mert a vércukor csökkentése együtt jár­hat a hipoglikémia veszélyének növekedésével. Ezért fontos olyan inzulinkészítményeket vá­lasztani, mind a bázisinzulin, mind a gyors hatású inzulin tekintetében, amelyeknél a hi­poglikémia veszélye kisebb!

– Hogyan tudnak a betegek hozzájárulni a kezelés sikeréhez, mi az, ami tőlük elvárható?

– Diabéteszben a beteg együttműködé­se nélkül nincs eredmény! Az első lépés, amit nekünk, gondozóknak meg kell tennünk: az edukáció során a diabéteszesek minél több is­meretet szerezzenek! Természetesen ez nem egyszeri alkalmat jelent, hanem folyamatos képzést. Együttműködést, sokszor nem is a ke­zelőorvossal, hanem a mellette dolgozó diabe­tológiai oktatónővérrel, dietetikussal. Az isme­retek bővülése biztonságot jelenthet a beteg számára, hiszen a tanulás eredményeként rá­jön, hogy saját magát hatékonyan tudja me­nedzselni, s az élethelyzeteknek megfelelő különböző vércukorszintekre ügyesen és meg­felelően tud reagálni.

A beteget a szakellátó teamből kihagyni nem lehet, a beteg az ellátó csoport integráns ré­sze, sőt, középpontja, s a körülötte lévő szak­személyzet igyekszik őt segíteni. Gyakran a be­tegség elfogadásával van probléma, az érintett nem tud azonosulni azzal, hogy a diabétesz komoly energiabefektetést igényel. Pedig ez a munka megtérül a későbbiekben, a sikeres gyermekvállalás, a szövődménymentes, hos­szú élettartam lesz érte az ajándék.

– Az elmúlt három évtized során hogyan változott az inzulinkezelés, várható-e a közeljö­vőben, hogy új készítmények kerülnek piacra?

– Amikor a pályámat kezdtem, kevés lehe­tőségünk volt, egy rövid hatású kristályos in­zulinkészítmény és egy cinkkel kevert inzulin­készítmény, amely hosszabb hatású volt. Nem ismertük az intenzív inzulinkezelés rejtelme­it. Vércukormérési lehetőség nem állt rendel­kezésre, követésre a vizeletvizsgálatot használ­tuk.

Napjaink inzulinterápiája forradalmian meg­változtatta a diabétesz kezelését. Az orvos, maga a kezelés alkalmazkodni tud a beteg mindennapjaihoz. Az ultragyors inzulinanaló­gok és a hosszú hatású bázis-inzulinanalógok kombinációja bármilyen életvitelt lehetővé tesz – megfelelő önellenőrzés mellett. Jelenleg is nagy változások vannak a diabétesz terápiájá­ban, új inzulinkészítmények kerülnek beveze­tésre a közeljövőben. Ezek további kényelmet, még jobb anyagcserehelyzetet biztosítanak majd a betegek számára. Hála a tudomány fej­lődésének és a betegek együttműködésének, a diabétesz már nem az, ami 30 évvel ezelőtt volt.

(B.J. – H.V.; diabetes.hu)