A diabétesz gyógyszeres kezelése

A cukorbetegség gyógyszeres kezelését akkor érdemes elkezdeni, ha az életmód-változtatás és az étrendi tanácsok betartása mellett nem következett be javulás a kóros laborértékekben.

A legtöbb szájon át szedhető vércukorcsökkentő gyógyszer csak egy ideig képes a szervezet egyensúlyban tartására, hiszen egy idő után a hasnyálmirigy inzulintermelő képessége kimerül, és ezért már a gyógyszerek nem hatékonyak. Ilyenkor sokszor van szükség inzulinkészítmények adására.

A cukorbetegség kezelésére használt gyógyszercsoportok

Metformin

A már életmód-változtatással nem visszafordítható 2-es típusú cukorbetegségben rendszerint választandó első hatóanyag a metformin, mely hatóanyagnak az előállítása egy növényhez vezethető vissza. Ez a kecskeruta, melyet a népi gyógyászatban úgy ismertek, mint vércukorszint-csökkentő szert.

Hatásmechanizmusa, hogy gátolja a májban a glükoneogenezist, azaz a cukorelőállítást, segíti az izmok és a zsírszövet glükózfelhasználását. A jobb glükózfelhasználás a jobb inzulinhatás következménye, és ez csökkentheti az étvágyat. Egyben lassítja a bélből a glükóz felszívódását, ez gyomor-bélrendszeri mellékhatást okozhat (hasmenés, kb. a betegek ötödénél). Ezért a dózist fokozatosan kell emelni, és retard (lassan felszívódó) készítmény alkalmazása is csökkentheti ezt a mellékhatást. Az is előfordulhat, hogy egyik metformint tartalmazó készítmény mellékhatásokat okoz, míg a másik nem. Ennek oka a gyártási technológiák, a felhasznált vivőanyagok, stabilizáló anyagok különbözőségében keresendő.

Más hatásmechanizmusú vércukorszint-csökkentő gyógyszerekkel jól kombinálható, inzulin mellé is adható. Nem okoz hipoglikémiát, ezért biztonságosan alkalmazható. Utóbbi években alkalmazási köre kibővült: prediabéteszben és PCOS szindrómában is alkalmazható.

Hátrányai: B₁₂-vitamin-hiányt okozhat tartós alkalmazásakor. Egyes kontrasztanyagos vizsgálatoknál a vizsgálat előtt és még 48 óráig nem alkalmazható, mert együttadáskor csökkenhet a vesefunkció. Ha hirtelen kell kontrasztanyagos vizsgálatot végezni, akkor fokozott folyadékbevitellel kell segíteni a minél gyorsabb kiürülést.

Alfa-glükozidáz-gátlók (acarbose)

Viszonylag kis hatékonyságú antidiabetikus szer, és ritkán alkalmazzák. Nem szívódik fel, hatását a vékonybélben a glükóz felszívódásának gátlásával fejti ki. Ez okozza a mellékhatását is, mert a cukrok a vastagbélben emésztődnek, és ez gázosodást okoz. Ezért is fontos, hogy a beteg diétázzon, mert diéta hiányában fokozódik a kellemetlen tünet. Az étkezés utáni vércukorszint-emelkedést mérsékli. Nem hipoglikemizáló gyógyszer.

Hatásmechanizmusából adódóan mindig étkezés előtt kell bevenni.

Alkalmazása ellenjavallt gyulladásos bélbetegség, fekélybetegség, felszívódási vagy emésztési zavar esetén.

Szulfanilureák

A szulfanilureák voltak ez első hatóanyagcsoport, amelyet alkalmaztak a 2-es típusú diabéteszben. A gliklazid, glimepirid és a gli­qui­don van ma forgalomban.

Hatásmechanizmusuk, hogy fokozzák az inzulinelválasztást, nemcsak étkezés után, hanem a bázisinzulin-termelődést is. Ebből következik hátrányuk is, hogy mellékhatásként hipoglikémiát okozhatnak. Leggyakrabban alkalmazott a gliclazid, melynél igazolták, hogy kedvezően hat a veseszövődmények megelőzésére. A gliquidon előnye, hogy a májban választódik ki, így beszűkült vesefunkciójú betegeknek is adható.

Mellékhatásként az előbb említett hipoglikémia mellett súlygyarapodást okozhatnak, ugyanakkor, ha a beteg figyel a diétára és a mozgásra, és megfelelő a gyógyszer adagolása, mindkét mellékhatás (elhízás, hipoglikémia) kivédhető. Okozhatnak fényérzékenységet. Szedésük 65 év felett, májbetegeknél (májban bomlanak le) és várandósoknál tilos.

Étkezési vércukorszint-szabályozók (glinidek (repaglinid))

Az étkezésre bekövetkező inzulinelválasztás korai vagy első fázisát serkentik. Mivel a hatásuk gyorsan kialakul és rövid időtartamú, a hipoglikémia kockázata alacsonyabb, mint szulfanilurea-kezelés esetén. Étkezés előtt kell bevenni. A hipoglikémia mellett gyakori mellékhatás a gyomorfájdalom, hasmenés.

Adásuk ellenjavallt terhességben és májbetegség esetén, illetve ha nincsenek működőképes béta-sejtek jelen.

DPP-4-inhibitorok vagy gliptinek (sitagliptin, vildagliptin, saxagliptin, alogliptin, linagliptin)

A bélben termelődő incretin hormon szintjét növelő hatóanyagcsoport. Az incretin hormonok fokozzák az inzulin felszabadulását, és meghosszabbítják annak hatástartamát. Másrészt csökkentik a hasnyálmirigyben a glukagon kiválasztását. Ezek a hatások együttesen csökkentik a vércukorszintet. Cukorbetegben kevesebb incretin termelődik.

A DPP-4-inhibitorok (gátlók) az incretin lebontását végző enzimet gátolják, így az incretin hormonok szintjét növelik. Jól tolerálható vegyületek, kardiore­nális védő hatást fejtenek ki, testsúlynövekedést nem okoznak, és gyakorlatilag nem kell számolnunk hipoglikémiával.

Alkalmazhatók monoterápiában, és metforminnal együtt. Szinte mindegyik hatóanyag forgalomban van metformint is tartalmazó készítményben, melyek szinergista (két különböző gyógyszer egy időben alkalmazva egymás hatását támogatja és erősíti) antidiabetikus kombinációk.

A legújabb gyógyszercsoportok nagy előnye, hogy csökkentik a 2-es típusú diabétesz betegség mellet gyakran előforduló kardiovaszkuláris rendszert érintő tüneteket és a veseelégtelenséget, mint szövődmények kialakulását. És kedvezőbb terápiát nyújtanak a már ilyen betegségben szenvedőknek.

SGLT2-gátlók (dapagliflozin, empagliflozin, ertugliflozin)

A vesében (és egyéb) szervekben is gátolja a nátrium-glükóz kotranszportert. A vesében ennek eredményeként csökken a nátrium és glükóz visszaszívása. A fokozott natriumürítés egyben folyadékürítéssel (diurézis) is együtt jár, így vízhajtót szedő beteg gyógyszere csökkenthető, csökken a vérnyomás, az ödémásodás (szövetek közötti folyadék), és húgysavszintcsökkentő hatása is van. Míg a glükóz ürítésével csökken a vércukorszint a szervezetben.

Az SGLT-2-gátlók nemcsak vércukorszint-csökkentő hatással rendelkeznek, hanem testsúly- és vérnyomáscsökkentő hatással is. A tablettás adagolás, és a jó kombinálhatóság más antidiabetikumokkal előnyös az alkalmazás szempontjából. Mint ahogy a kardiovaszkuláris hatás (javítják a szívelégtelenség tüneteit), és a nefroprotektív (vesevédő) hatás is.

A fokozott cukorürítés miatti mellékhatások, mint húgyúti fertőzés, genitális gombásodás és – bár nagyon ritkán – Fournier-gangréna is előfordulhatnak. Ez utóbbi esetben azonnal le kell állítani a kezelést. Tünetei: fájdalom, érzékenység, duzzanat a nemi szervek vagy a gát területén, melyet láz vagy rossz közérzet kísér, esetleg megelőzheti húgy-ivarszervi fertőzés vagy gáttáji tályog. A húgyúti, genitális rendszert érintő mellékhatások megelőzésére ajánlott a vizeletürítések utáni és a lefekvés előtti szappanos vizes lemosása a területeknek.

A másik nagyon ritka, de súlyos mellékhatás a normális vércukorszint melletti ketoacidózis, melynek hányinger, hányás, hasi fájdalom a tünetei. Ekkor a terápia leállítása, és kórházi ellátás szükséges.

GLP-1 analógok

GLP-1 analógok közé tartozó hatóanyagok közül az exenatidot még napi kétszer, a liraglutidot és lixisenatidot napi egyszer, a dulaglutidot és semaglutidot heti egyszer kell injekciós formában beadni. A semaglutid már tablettás formában is elérhető. Ezek attól, hogy injekciós formában alkalmazhatóak, nem inzulin készítmények! A lixisenatide hatóanyag inzulinanalóggal, glargin inzulinnal kombinálva is elérhető.

A táplálékkal a szervezetbe jutott szénhidrátok hatására a vékonybélben glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) hormon választódik ki, hatására inzulin szabadul fel. A GLP-1 hormont a DPP-4 enzim elbontja. Fejlesztések eredményeként sikerült olyan hatóanyagokat előállítani, melyek szerkezete hasonló a bélben természetesen előforduló, étkezés után felszabaduló glükagonszerű peptid-1 (GLP-1) nevű hormonhoz, és nem bontja a DDP-4 enzim. Ezek a GLP-1 receptor agonisták, melyek ugyanúgy tudnak kötődni a GLP-1 receptorhoz, mint maga a GLP-1 hormon.

GLP-1 hatására lassul a gyomor ürülése, ezért teltségérzetet okoz. Fokozódik az inzulintermelés, és gátolja a vércukorszintet emelő glukagon (mindkettő hasnyálmirigyhormon) elválasztását. Egyes készítmények, pl. a liraglutide az agyban lévő, az étvágyat szabályozó receptorokon keresztül hat, fokozza a teltségérzést, és csökkenti az éhségérzetet. Így segíti a cukorbeteget abban, hogy kevesebbet egyen és lefogyjon.

A GLP-1 analógok hatására csökkennek a kardiovaszkuláris események (pl. infarktus, stroke), csökken a vesefunkció romlása.

Mellékhatásuk, hogy a retinopathia kialakulása gyakoribb, émelygés, hányás, hasmenés fordulhat elő.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Jóna Angelika
Aktualizálta: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész