Diétás szabályok cukorbetegség esetén

A cukorbetegek diétájának összeállítását alapvetően a cukorbetegség fajtája (1-es vagy 2-es típus), valamint az egyéni adottságok (testsúly, életkor, társbetegségek) befolyásolják.

A diétának fontos szerepe van mind a két típusú cukorbetegség esetén, mind gyógyszeres, mind inzulinkezelés esetén, ám mindig az adott kezelésnek megfelelő adekvát étrend javasolt.

Az 1-es típusú cukorbetegeknél ma már az újabb inzulinkészítmények adagolásával alkalmazkodni lehet a táplálkozáshoz és a fizikai megterheléshez. A 2-es típusú cukorbetegeknél a legfontosabb szempont az ideális testtömeg elérése és annak megtartása.

Az étkezés után kialakuló vércukorszint emelkedés függ az elfogyasztott táplálék glikémiás indexétől, de a szénhidráttal együtt elfogyasztott zsírok és fehérjék elhúzódóbbá tehetik a felszívódást, ezáltal pozitív irányba befolyásolva vércukorszint emelkedését. Érdemes a napi szénhidrát- és energiabevitelt három-öt alkalommal felvenni, inzulinnal kezelt beteg esetében 3-6 alkalommal.

Inzulinnal kezelt cukorbetegek esetén azért fontos a diéta, mert a szénhidrát elfogyasztása során 1 óra múlva alakul ki a vércukorcsúcs, és 3 óra múlva lecseng, viszont az adagolt inzulin hatásgörbéje más. Még az intenzív inzulinkezelés mellett sem olyan gyors az inzulin felszívódása, mint ahogy az egészséges szervezetben megvalósul.

Az étrend összeállítása

A 2-es típusú diabétesz esetében inkább kalóriában, krisztalloid szénhidrátban és zsírban szegényebb étrendet javasolunk. Míg az 1-es típus esetén a gyorsan felszívódó szénhidrátok kerülését ajánljuk, azonban nem szükséges zsírban és fehérjében szegény étrend, hiszen az egészséges élet a cél.

A korszerűnek tekinthető cukorbeteg-étrendben a szénhidrátok 50, a fehérje 20, a zsír 30 százalékos arányban szerepel.

Minden étkezésnek megfelelő mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia. Normális testsúly esetén annyi energiát kell a szervezetnek biztosítani, amit a testmagasság, az életkor, az anyagcsere jellemzői és a végzett fizikai tevékenység alapján megkíván.

Egy túlsúlyos diabéteszes esetében ugyanakkor a fogyás miatt fontos a csökkentett kalória-bevitel. Túlsúlyos diabéteszes nők esetén napi 1000 kcal, túlsúlyos férfiak esetében 1400 kcal, normális testsúlyú nő esetén 1400 kcal, normális testtömegű férfiak és fizikailag aktív nők számára 1800 kcal energiabevitel javasolt naponta.

Nagyobb és hosszabbtávú általában az eredmény, ha lépcsőzetes kalóriacsökkentést javaslunk, attól függően, hogy mennyi a kiindulási kalória, annak 10-15 százalékával csökkentve a bevitelt és a toleranciától függően, akár hetenként csökkenthetjük azt, a kívánt cél eléréséig.

Energiabevitel

A 2-es típusú cukorbetegség esetén az energiabevitel megfelelő csökkentése meghatározó. Ezen betegek több mint 80 százaléka elhízott. A testtömeg csökkentésének hatására növekszik az inzulin hatékonysága, tehát mérséklődnek a cukorbetegség kialakulásában szerepet játszó tényezők.

A táplálékkal felvett energia ajánlott százalékos elosztása a következő:

• 50 százaléka szénhidrát,
• 20 százaléka fehérje,
• 30 százaléka zsír.

Szénhidrátok

A naponta elfogyasztható szénhidrátmennyiséget több tényező együttesen befolyásolja. Ezek a következők: a cukorbetegség típusa, az inzulinnal vagy gyógyszerrel történő kezelés, a beteg életkora, testtömege, fizikai aktivitása, egyéb társbetegségei.

A gyorsan felszívódó szénhidrátok:

• répacukor,
• malátacukor,
• méz,
• cukrozott üdítőitalok.

Csak mérve fogyasztható szénhidrátok:

• fehér liszt,
• fehér és barna kenyér,
• száraztészta,
• rizs,
• keksz,
• müzli,
• burgonya.

A feldolgozott élelmiszerek (burgonyapehelyből készült krumplipüré, rizs- és zabpehely) jobban emelik a vércukorszintet, mint a főtt burgonya vagy a főtt rizs.

Szabadon fogyaszthatók az összes zöldség és főzelékféle, kivétel:

• a sárgarépa,
• sütőtök,
• kukorica,
• zöldborsó,
• bab,
• szója.

Fehérjék

Ajánlottak a zsírszegény fehérjeforrások, a betegség 1-es típusa esetén azonban nem szükséges a túl szigorú zsírszegény diéta, bár a kalóriaszegény étrend pozitív hatásai nem elhanyagolhatóak. Állati és növényi eredetűek fehérjéket egyforma arányban való fogyasztása ajánlott.

Zsírok

Törekedni kell a zsírszegény étrend összeállítására, az érelmeszesedés fokozott kockázata miatt. A zsírszegény tej és tejtermékek, húsok fogyasztása ajánlott. A telítetlen zsírsavak fogyasztása előnyös.

Kerülendő a tejszín, a zsíros sajtok, szalámifélék, szalonna, tepertő, zsíros húsrészek. Az ételkészítés során is csökkenthetjük a táplálék zsírtartalmát (pl.: a tej fölözése, a húsok zsírtalanítása, a bőr lehúzása, kevesebb zsiradék használata révén). A készételek zsírtartalma is csökkenthető (pl.: a húsos leveseket, pörköltfélék zsírját leválasztjuk).

Nem ajánlott a magas koleszterintartalmú belsőségek (pl.: sertésmáj) gyakori fogyasztása. Kiváló tápanyag-összetétele (vas, A-, B2-, B12-vitamin) miatt azonban ritkán fogyaszthatják cukorbetegek is (hetente max. 5-8 dkg mennyiségben). A tojás szintén magas koleszterintartalmú, ugyanakkor kitűnő a tápanyag-összetétele (A-, D-, B12-vitamin), ezért mértékletes fogyasztása megengedett (heti egy alkalommal önálló ételként szerepelhet a diétában).

Rostok

Napi többszöri zöldség- és gyümölcs fogyasztásával érhető el megfelelő élelmi rostbevitel. Fogyasztásuk lassítja a szénhidrátok felszívódását, csökkenti a zsírok felszívódásának mértékét. Gyümölcsöt naponta ajánlatos fogyasztania a cukorbetegnek 20-30 dkg mennyiségben, a szénhidráttartalom beszámításával. A szőlő, a banán és a szilva fogyasztása nem ajánlott, mivel ezeknek magas a szénhidráttartalma. Azonban alacsonyabb vércukorszint esetén, mozgás előtt vagy után, bármilyen gyümölcs fogyasztható, mértékkel.

Kávé, tea

A koffein gyakorlatilag nem emeli a vércukorszintet, cukor hozzáadása nélkül fogyasztható.

Alkohol

A nagy mennyiségben cukrot tartalmazó italok mindenképpen kerülendők. Naponta 2 dl vörösbor elfogyasztása cukorbetegek esetében is ajánlott, mivel hozzájárulhat az érrendszeri szövődmények megelőzéséhez. Ennél nagyobb mennyiségben azonban a cukorbetegek alkoholfogyasztása azonban veszélyes vércukorszint-csökkenéssel, hosszabb távon pedig az idegrendszeri szövődmények (látásromlás, merevedési zavar, stb.) súlyosbodásával és a trigliceridszint emelkedésével járhat.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Jóna Angelika, gyermekgyógyász, Dr. Dobi Gyöngyi, belgyógyász