Csontritkulás és cukorbetegség

A csontritkulás (oszteoporózis) a csontszövet szerkezetének károsodásával, a csonttömeg vesztésével járó anyagcserezavar. A betegségnek számos rizikófaktora van, többek között idült szervi károsodások, hormonális, endokrin eltérések, közöttük a cukorbetegség is.

A diabetes mellitus alapja a szervezet komplex anyagcserezavara, melynek lényege, hogy a szervezetben inzulinhiány alakul ki - vagy azért, mert kevesebb termelődik abból, vagy a szervezet elveszti az érzékenységét a termelődött inzulin iránt. Ez közvetlen módon magas vércukorszintet eredményez, mely több lépcsőn keresztül, sokszervi károsodáshoz vezet.

A cukorbetegség és a csontritkulás összefüggése

Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek esetében alacsonyabb csontsűrűség értékeket mérhetünk, és ez különösen igaz akkor, ha a cukorbetegség már több mint 5 éve fennáll. Egy norvég felmérés alapján a cukorbeteg nők körében hétszeres a csípőtáji törések rizikója a nem cukorbeteg nőkhöz képest.

A fokozott csontvesztés magyarázatára többféle teória is létezik. Az inzulinszerű növekedési faktor és egyéb gyulladásos fehérjék befolyásolják a csontok ásványi anyagcseréjét. Az 1-es típusú cukorbetegség fiatal életkorban jelentkezik, amikor még a csonttömeg növekedne. Ezek a betegek azonban eleve alacsonyabb csúcs csonttömeget érnek el, mely szintén rizikót jelent a csontritkulás kialakulására.

A 2-es típusú cukorbetegek esetében inkább az esések rizikójának és a törések számának növekedésével, illetve az ezzel járó inaktivitással magyarázható a csontritkulás betegség gyakoribb előfordulása.

Mi befolyásolhatja a cukorbetegek esetében az elesések számát?

Látással összefüggő faktorok:

• szemfenék éreltérések - diabeteses retinopáthia
• szürkehályog - cataracta
• hipoglikémiás rosszullét

Járással, egyensúly megtartásával összefüggő faktorok:

• perifériás idegbántalom - neuropáthia
• lábfekélyek
• sűrű vizelési inger (főleg éjszaka)
• idegi reflexek kiesése

Megfigyelhető az is, hogy a csontvesztés mértéke annál nagyobb, minél rosszabb az anyagcsere, minél kevésbé kontrollált a vércukorszint. A fenti eltérések sajnos a terhességi cukorbetegség (gesztációs diabetes) esetén is jelen vannak.

Megfigyelték kis betegszámú vizsgálatokban, hogy a szülést követő 3 hónapban a betegek 40%-ánál volt mérhető (DEXA vizsgálattal) csontsűrűség csökkenés. Az idősebb anyai életkor további fokozott rizikót jelent erre nézve.

Mit tehetnek a cukorbetegek, hogy megelőzzék a csontritkulást?

A csontsűrűség mérése és követése 65 év felett, illetve a fokozott rizikójú betegeknél alapvető. Biztosítani kell a megfelelő kálcium- és D-vitamin bevitelt.

Az igény hasonló, mint a nem cukorbeteg felnőtt emberek esetében − napi 1200 mg elemi kálcium és napi 400-800 nemzetközi egység D-vitamin.

Amennyire a lehetőségek adottak, meg kell előzni az eleséseket! Ez részben a megfelelő életkörnyezet kialakításával, a mozgáskultúra fejlesztésével, részben pedig a cukorbetegség szoros kontrolljával érhető el.

A rendszeres tornát folytató, és a csípővédőt viselő betegek körében 60%-kal lehet csökkenteni a csípőtáji törések rizikóját.

Fontos a fizikai aktivitás

A fizikai aktivitásnak számtalan pozitív hatása van (de természetesen csak a szakember által ajánlott, nem túl megterhelő gyakorlatoknak):

• csonttömeg növelése
• izomerő növelése által az elesés kivédése
• fájdalomcsillapító hatás a kompressziós csigolyatörések alkalmával
• testsúly csökkentése
• inzulinrezisztencia csökkentése
• étkezés utáni vércukorszint csökkentése

A csontritkulásban szenvedő betegeknél a gyógyszeres kezelést illetően ugyanazokat a szereket használjuk, mint a nem cukorbetegeknél. A biszfoszfonát csoportba tartozó szerek, melyek gátolják a csont lebontását, a leggyakrabban alkalmazott készítmények.

Ezek közül az alendronátokról kimutatták, hogy 1-es típusú cukorbetegeknél 24 hónap alatt 36%-kal csökkentette a betegek napi inzulinszükségletét. Valójában a terápiát egyénre szabottan kell megtervezni, figyelembe véve az összes társbetegséget is.

Elmondhatjuk tehát, hogy a cukorbetegeknél a csontritkulás rizikója nagyobb az azonos életkorú, nem cukorbeteg, egészséges egyénekhez képest. Nem elégedhetünk meg azonban a csontsűrűség vizsgálat eredményével, komplex anyagcsere- és vércukorkontrollra, továbbá törésmegelőző óvintézkedésekre is szükség van.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szamosi Szilvia, reumatológus