A cukorbetegség vesekárosító hatása

A cukorbetegség (diabétesz mellitusz) következtében létrejövő, több szervrendszert érintő károsodások leggyakrabban éveken, akár évtizedeken keresztül fennálló anyagcserezavar esetén alakulnak ki.

Az, hogy mikor jelentkeznek a veséket, a retinát (a szem ideghártyája), az idegeket érintő károsodások, a cukorbetegség fennállásának tartamától és az anyagcsere állapotától is függ. Emellett természetesen a társbetegségek jelenléte is hatással van a szövődményekre (pl. magasvérnyomás-betegség, hiperkoleszterinémia, köszvény).

Hogyan lehetne elkerülni a szövődményeket?

A cukorbetegség időben történő felismerésével, megfelelő kezelésével és a már ismert betegek körében végzett szűrővizsgálatok rendszeres végzésével, valamint a betegek korrekt együttműködésével a szövődmények kialakulása lassítható. Sok esetben a megelőzés is lehetséges lenne megfelelő étrend, rendszeres mozgás, ideális testsúly fenntartásával.

Hogyan károsítja a diabétesz a vesét?

A cukorbetegség okozta vesekárosodás, azaz a dibéteszes nefropátia a vesékben lévő úgynevezett glomerulusok (szűrletképző érgomolyagok) elváltozását jelenti, mely a glomerulusokban lévő kötőszövet és a bennük futó hajszálerek (kapillárisok) falának kötőszövetes megvastagodásával jár.

A diabéteszes nefropátia kialakulása szoros összefüggést mutat a magas vérnyomás (hipertónia) betegséggel. A tartósan magas vérnyomás szintén számos szervet károsít, melyek között a vese is szerepel. A hipertónia és a diabétesz együttes fennállása esetén a vesekárosodások kialakulásával hamarabb kell számolni, azonban a magas vérnyomás és a cukorbetegség együttes kezelésével lassíthatjuk a veseelégtelenség kialakulását.

A diabéteszes nefropátia tünetei és stádiumai

A nefropátia legkorábban jelentkező tünete a vizelettel ürülő fehérje, melyet mikroalbuminuriának (az albumin a vérplazmában lévő egyik fehérje) nevezünk. Ennek kimutatása laboratóriumi körülmények között történik, a reggeli első vizeletből vagy a 24 órán át gyűjtött vizeletből.

A dibéteszes nefropátiának 5 fokozatát különíthetjük el. Az első két stádiumban klinikai tünetek nem észlelhetők, ezért fontos az ismert cukorbetegek szűrővizsgálata, mellyel még a tünetek megjelenése előtt, a korai szakban felismerhető a vese érintettsége.

• 1. stádiumban a vese megnagyobbodik (hipertrófia), és nő a vesefunkció (hiperfiltráció).
• 2. stádiumban a vese szerkezeti elváltozásai kialakulóban vannak, klinikai tünetek nélkül.
• 3. stádium az úgynevezett kezdődő nefropátia stádiuma, enyhe vérnyomás-emelkedés figyelhető meg, továbbá a vizelet vizsgálatakor már észlelhető a fehérjevizelés (mikroalbuminuria), egyéb tünet erre a szakaszra nem jellemző.
• 4. stádiumban csökken a vesefunkció, amit jelezhet a fokozódó fáradékonyság, gyengeség, rossz közérzet, fogyás, mely tünetek a romló kiválasztó funkció következtében a vérben növekvő méreganyag-koncentrációt jelzik. Azonban ezek a panaszok nem specifikusak a veseműködés csökkenésére, más kórképekben is előfordulnak. Ilyen fokú veseérintettség esetén már magas vérnyomás alakul ki. A vesefunkció romlását a szerkezetében kialakuló jelentős szövettani eltérések okozzák.
• 5. stádiumban súlyos szerkezeti eltérések (glomeruluspusztulás) alakulnak ki. A vesekárosodás ezen szakaszában magas vérnyomás, vérszegénység (anémia) jelentkezik és a vese kiválasztó működésének elégtelensége miatt a vérben toxikus anyagok felszaporodása (urémia) jelentkezik. Ilyenkor végstádiumú veseelégtelenségről beszélünk, mely az előbbi tünetek mellett hányingerrel, halvány, sápadt bőrrel és nyálkahártyákkal jár. Az állapot súlyosbodása idegrendszeri tünetek, pl. nyugtalanság, ingerlékenység, tudatzavar kialakulásához vezet.

Milyen kezelés szükséges?

A vérnyomás normál szinten tartása, illetve már fennálló magas vérnyomás esetén annak csökkentése, a 130/80 Hgmm alatti célérték elérése elsődleges a kórkép terápiájában. A kezelés első lépése a diéta bevezetése, a fehérje- és sóbevitel megszorítása, túlsúly esetén a testsúly csökkentése, a rendszeres mozgás, a dohányzás elhagyása és a szeszes italok fogyasztásának mellőzése. Ezek segítségével a szénhidrátháztartás javulása érhető el.

Ha ezek a módszerek nem vezetnek célra, illetve a vérnyomás továbbra sem optimális, akkor szükségessé válik a különböző hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentő gyógyszerek bevezetése, melyekből személyre szabottan a kezelőorvos választja ki a megfelelőt, és állítja be a szükséges dózist. Nagy segítséget jelent, ha naponta legalább háromszor ellenőrizzük a vérnyomást.

Fontos a vérzsírok szintjének (koleszterin, triglicerid) optimalizálása, valamint a gyakran társuló magas húgysavszint életmódbeli és gyógyszeres kezelése is.

És természetesen legfontosabb cukorbetegség esetén a rendezett szénhidrátháztartás elérése. Életmódterápia, gyógyszeres kezelés a szövődmények kialakulásának megelőzésére is, de már kialakult célszervkárosodások esetén is.

Visszatérő húgyúti fertőzések

A diabétesz következtében a betegek fogékonyabbá válnak a húgyúti fertőzésekre is. A fellépő infekció érintheti az alsó és felső húgyutakat egyaránt. A húgyhólyag gyulladása (cisztitisz) fájdalmas vizelést és gyakori vizelési ingert okoz. A vesemedencét érintő gyulladás, a pielonefritisz lázzal, nehezített vizeléssel, ütögetésre vesetáji fájdalommal jár. A gyakori fertőzések a vese károsodását okozva veseelégtelenség kialakulásához vezethetnek.

Felismerésük

A húgyúti fertőzések felismerése a tünetek alapján, a vizelet vizsgálatával (a vizelettel ürülő baktériumok (bakteriuria) diagnosztizálhatók), a vér gyulladásos paramétereinek a vizsgálatával, valamint képalkotó eszközökkel (ultrahang, urográfia) lehetséges.

Kezelésük

A húgyúti fertőzések gyógyszeres kezelést igénylő megbetegedések, melyek antibiotikum adását teszik szükségessé, mert a megfelelő terápia nélkül visszafordíthatatlan szövődmények kialakulásához vezetnek.

Ez is érdekelheti Diabéteszes neuropátia és hólyagproblémák

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Borsi-Lieber Katalin
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus