Tévhitek az inzulinról
aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus frissítve:
Cikkünkben sorra vesszük a leggyakoribb tévhiteket az inzulinnal kapcsolatban, és felfedjük a valódi tényeket.
1. tévhit: "Csak a fiatalkori cukorbetegség kezelésére használatos az inzulin"
Ez nem igaz, egyike a tévhiteknek. Tény ugyan, hogy az elsősorban fiatalkorban jelentkező, 1-es típusban mindig inzulinkezelést igényelnek a betegek, de a 2-es típusú cukorbetegeknél szükségessé válhat az inzulinterápia. Ugyanis a 2-es típusú cukorbetegek esetében a saját inzulintermelés fokozatosan romlik, és egy idő után külső inzulin adása válhat szükségessé. Ennek a célja, hogy pótoljuk a „hiányzó” inzulint, amivel a vércukor normalizálható, és a késői súlyos szövődmények (infarktus, amputáció, vakság stb.) megelőzhetőek.
2. tévhit: „Az inzulin beadása fájdalommal jár"
Sokan emiatt a tévhit miatt félnek a szúrástól. Sokan meglepődnek, hogy valójában milyen kicsi és vékony az inzulin beadásához napjainkban használatos tű. Az inzulint kapó betegek az első szúrás élményét gyakran úgy fejezik ki, hogy „ha tudtam volna, hogy csak ennyi, nem féltem volna”. Emellett az egyszerűen megtanulható használatú és könnyen kezelhető beadóeszközök (inzulinadagoló tollak) teszik kényelmessé napjainkban az inzulinbeadást.
3. tévhit: "Az inzulinkezelés mindig napi többszöri injekció beadását jelenti"
A cukorbetegség típusától, a beteg állapotától és az inzulinigényétől függően többféle megoldás létezik az inzulin szervezetbe juttatására. Ez 2-es típusnál egyszerűen jelenthet napi egyszeri szúrást is, amennyiben „időben” történik az inzulin bevezetése. 2-es típusban később általában, az 1-es típusnál pedig kezdettől napi többszöri szúrás jön csak szóba. Meghatározott esetekben inzulinpumpa is alkalmazható, mely a napi többszöri szúrást kiváltja, a szerelék cseréje 2-3-naponta javasolt.
4. tévhit: "Félek elkezdeni az inzulinterápiát, mert azt a legsúlyosabb állapotú cukorbetegek kapják"
A félelem nem helyes hozzáállás. És azt sem lehet így kimondani, hogy a legsúlyosabb állapotú cukorbetegek részesülnek csak inzulinkezelésben. A cél az inzulinterápiával pont az, hogy elkerüljük, hogy a beteg súlyos állapotba kerüljön illetve megelőzzük a komoly szövődmények kialakulását. Ugyanis a tartós, nem megfelelő anyagcserehelyzet (magas vércukor- és vérzsírszint) a súlyos szövődmények kialakulását és romlását eredményezi. Ezt sokan személyes kudarcként élik meg. A gyakran hallott „bármit, csak inzulint ne” halogató magatartás egyre romló anyagcserét eredményez, és ez elősegíti szövődmények kifejlődését. Az inzulinkezelést érdemes inkább akkor elindítani, amikor a szövődmények még nem alakultak ki, mert a jobb anyagcsere éppen ezek esélyét csökkenti.
5. tévhit: "A szövődmények megjelenése és az inzulinkezelés között összefüggés van"
Ez a tévhit egy tőről fakad az előzővel. Az inzulinra gyakran „végső” lehetőségként tekintenek a betegek, vagyis azt gondolják, hogy az inzulin akkor használatos, amikor már „nagy a baj”, vagyis amikor már visszafordíthatatlan szövődmények alakultak ki. De ezeket nem az inzulin okozza, hanem a tartósan fennálló nem megfelelő anyagcserehelyzet. Az inzulinkezelést érdemes inkább akkor elindítani, amikor a szövődmények még nem alakultak ki, mert a jobb anyagcsere éppen ezek esélyét csökkenti.
6. tévhit: "Az inzulinos cukorbeteg nem sportolhat"
Tévedés! Sőt! Az inzulinos cukorbetegnek is szüksége van sportra, az erőnlét és az állóképesség javítására. A mozgás segít a vércukorszint csökkentésében, de csak abban az esetben, ha a szervezet inzulin- és szénhidrát-ellátottsága a mozgás megkezdése idején egyensúlyban van, ezért kell odafigyelni, hogy a fizikai terhelés, az étkezés és az inzulinadag összhangban legyen.
Ez is érdekelheti Mire figyeljen a cukorbeteg sportolás közben? Mik a veszélyei?
7. tévhit: "Az inzulin hizlal"
Minden embernek szüksége van inzulinra, az inzulin ugyanis lehetővé teszi, hogy a bevitt energia hasznosuljon és raktározódjon. De ez nem jelenti azt, hogy az inzulin hizlalna, a hízás a túlzott mennyiségű étel fogyasztásának és a mozgásszegény-életmódnak a következménye.
8. tévhit: „Az inzulinkezelésnek több mellékhatása lehet, mint a teblettáknak"
Az inzulin egy olyan természetes hormon, amire minden embernek szüksége van. Ha a szervezetben csökken vagy megszűnik a termelődése, kívülről kell, hogy pótoljuk. Tehát nincs arról szó, hogy egy „idegen” anyagot juttatnánk be, mint a tablettás kezelésnél. Ez a mellékhatásokat illetően is megnyilvánul.
Előfordulhat ugyanakkor, hogy túl sok inzulin kerül egyszerre beadásra és túlzott mértékben csökkenhet a vércukor szintje, ami veszélyes is lehet. Ezt hipoglikémiának hívjuk, ez a leggyakoribb mellékhatás inzulinkezelés mellett. A különböző inzulinoknak eltérő lehet a hipoglikémizáló képessége. Illetve bizonyos gyógyszerek ugyancsak befolyásolhatják az inzulin vércukorcsökkentő hatását.
Tovább
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Csuth Ágnes, családorvos
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus
