A család szerepe a rákos betegek gyógyulásában

A rákbetegség diagnózisa nem csak a betegnek, a családjának, hozzátartozóinak is sokkot jelenthet. Nem könnyű feldolgozni, ezt a még ma is sokszor halálos ítéletnek hangzó szót, pedig segítséget csak úgy adhatunk a betegnek, ha bízunk.

Az első lépés

A diagnózist magát úgy kell felfogni, mint egy utazás kezdetét. Egy utazás, amin el kell indulnunk, bár nem tudjuk, mik a lépések, vagy hogy mikor és hogyan lesz vége az útnak. Csak annyit tudhatunk biztosan, hogy az út nagyon nehéz, és nagyon hosszú lesz, de bíznunk kell abban, hogy sikerül végigjárnunk.

Amikor az orvos azt mondja, hogy valaki, aki közel áll hozzánk, súlyos beteg, akkor minden megváltozik. Ettől a szörnyű gondolattól egy percre sem szabadulhatunk, de a siker érdekében túl kell lépnünk ezen az állandóan jelen lévő bánaton és megrázkódtatáson. Ha hagyjuk, hogy felemésszen minket, akkor képtelenek leszünk segítséget nyújtani, és itt most nem akármilyen segítségre van szükség. Valódi segítség kell, mert ez az egyetlen módja a túlélésért folytatott harcnak.

Informálódni kell

Sajnos még ma is nagyon keveset tudunk a rákbetegségről, főleg az olyan fajtáiról melyek valamiért kellemetlen témát jelentenek, mint például a vastag- és végbélrák, és valójában nem is akarunk róla többet tudni.

A legnagyobb segítség minden érintett számára az lehet, ha a legapróbb részletekig megpróbálják megismerni a betegséget, hogy mi fog történni az ellene való harc során, és mire lehet számítani a lépések során. Az az igazság, hogy amit ismerünk, attól nem félünk annyira. Az információk birtokában a hozzátartozók is több segítséget tudnak adni ha kell, hiszen nem állnak értetlenül, tehetetlenül a történések előtt, ami a betegnek is segíthet hogy érezze, még mindig uralja testét, nem lett a ráké végleg.

Az újabb és újabb információk közös megbeszélése, egy fajta hatalmat is jelenthet ebben a helyzetben, hiszen ha tudjuk, mi a következő lépés, és mi az, ami azzal jár, akkor időben felkészülhetünk. Nem ér majd meglepetés, és időben felkészülhetünk mindenre, ami a gyógyulás útján történhet.

Csak egyetlen bizalmas kell

Bár ez a helyzet senkinek nem könnyű, mindenkinek kell valamilyen segítség, mégis talán a beteg az, akinek a legnagyobb szüksége van rá. A segítséget nyújthatja a család, a barátok, egy szakember vagy akár egy betegcsoport is. A lényeg, hogy mindenképpen kell egy olyan ember, akiben tökéletesen megbízhat, akivel bármikor probléma nélkül megoszthatja félelmeit és kérdéseit. Ennek a bizalmasnak, segítőnek egy olyan embernek kell lennie, aki képes elfogadni a helyzetet, és elég erő van benne, hogy a beteget végig kísérje a gyógyuláshoz vezető úton.

Sajnos nagyon sok ember nem tud megfelelően reagálni egy ilyen betegség hírére, talán saját félelmei, talán tudatlansága miatt. Ahhoz, hogy a kellemetlen és zavaró helyzeteket elkerüljük, végig kell gondolni, hogy kik azok, akiknek a beteg környezetében mindenképpen tudniuk kell az állapotáról, vagy ki az, akit nem fog zavarni, mert egy rossz reakció, egy rossz szó vagy mondat, akár vissza is vetheti a gyógyulásban.

A legpraktikusabb, ha csak olyanokkal osztjuk meg a betegség létét, akikre közvetlen hatással van, és aki napi segítséget tud nyújtani.

Humor és szeretet

Ha már sikerült túljutnunk az első és legnehezebb lépésen, az elfogadáson, akkor meg kell találnunk a módját, hogy feloldjuk, enyhítsük a mindennapi félelmeket.

Módszerünk mindenképpen alkalmazkodjon a beteg személyiségéhez, nehogy pont ellenkező hatást érjünk el, és rossz jelzéseket küldjünk. Például nem jó, ha lerohanjuk a beteget, nem szabad éreztetni, hogy beteg, és a kedvesség talán ennek köszönhető. Legjobban az apró figyelmességek lehetnek sikeresek, amikkel mindig tudatjuk, hogy szeretjük és szükségünk van rá, hogy tudja van miért harcolnia, hogy érdemes, mert van akinek ő maga kell. Lehetnek ezek meghitt beszélgetések, egy-egy érintés, vagy akár egy szív alakú csoki, ami jelzést hordoz.

Ha már lassan elérjük célunkat, akár egy kis humort is megpróbálhatunk becsempészni a mindennapokba, hogy az egész folyamat ne tűnjön olyan szörnyen félelmetesnek. Sose baj, ha tudunk nevetni. Egy-egy utólag kicsit vicces történet, ami esetleg az orvosnál vagy a kezelésen történt, sőt még jót is tehet.

(Van holnap! Zsákos Alapítvány)