Sztómaműtét előtt: Készüljünk az új életre!

Szembesülni a gyógyulásnak ezzel a módjával szörnyű megpróbáltatások sorát jelenti mindenkinek. A betegnek szembe kell nézni a jövővel, hogy a teste esetleg végérvényesen megváltozik, hogy egy számunkra mindennapos dolog egészen más lesz.

Talán ez a legnehezebb ebben a helyzetben. Elfogadni, hogy amit megszokott az sosem lesz a régi, hogy ha tükörbe néz, nem önmagát fogja látni, hanem valaki másnak a testét. Sajnos a sztóma még ma is tabunak számít. Soha, senki nem beszél róla. Ez a szótlanság pedig félelmet és szégyent szül az emberekben.

A műtét előtt álló betegek rettegnek a megbélyegzéstől. Attól, hogy megváltozott állapotukat mindenki látni fogja, úgy érzik "rájuk lesz írva", hogy mások. Ez egy szörnyű helyzet, de mindenkinek az, így a hozzátartozóknak is. Minden nap látni a félelmet szerettünk arcán fájdalmas érzés, de nem szabad feladnunk, mert szükség van ránk és a mi segítségünkre, hogy a helyzetet könnyebb legyen elfogadni. Együtt kell küzdenünk a túlélésért, a kicsit más, de élhető életért.

Kell a segítség

A sztómaműtét előtt álló betegek lelki segítése nagyon nehéz, sok erőt igénylő feladat. Ahhoz, hogy hozzátartozóként segíteni tudjunk az elfogadásban, először magunknak kell felfognunk, és megértenünk, ami történik, történni fog.

Vegyük kézbe a dolgot! Aki még nem került ilyen helyzetbe, szinte semmit nem tud a sztómáról, és ez nagy baj. Ez a tudatlanság okozza a félelmeket, amiket nagyon nehéz feloldani. Ahhoz, hogy a betegeknek segíthessünk abban, hogy elfogadják új helyzetüket, egyetlen dolgot tehetünk, minél többet kell megtudnunk erről az állapotról.

A legfontosabb, és egyben a legelső lépés az információk gyűjtése. Ha van időnk felkészülni, talán könnyebb lesz majd feldolgozni, amikor valóban eljön az ideje. Meg kell ismernünk a folyamatot az első pillanattól, a sztómával történő mindennapokig, hogy tudjuk, mire számítsunk, mire kell készülnünk.

Nagy türelemre lesz szükség

A hangulati és érzelmi ingadozások a beteg és a hozzátartozók részéről is állandóak ez alatt az idő alatt, de ez talán normális is. Nem egyszerű megbirkózni velük, de ha időt szánunk rá, hogy megértsük, mi zajlik bennünk vagy a betegben, az erőt ad majd, hogy másnap felkeljünk és tehessük, amit kell.

Nagyon fontos, hogy hagyni kell a beteget, hogy saját tempójában, amikor ő úgy érzi, hogy itt az ideje, akkor foglalkozzon a dologgal. Ha erőszakkal próbáljuk rávenni, azzal csak az ellenállása fog nőni.

Ismerjük meg az eszközöket

Az információk begyűjtése mellett a felkészülésben szintén nagyon fontos az eszközök megismerése, hiszen ezek a tárgyak ezután a mindennapok részei lesznek, együtt kell velük élni.

Szerezzünk be mintákat a sztómazsákokból, adjuk oda a betegnek, hogy kézbe vehesse őket, barátkozhasson velük. Fontos, hogy valamennyi döntése neki is legyen az eszközök kiválasztásában, hiszen neki kell majd hordania őket.

Nyugodtan próbálja fel őket, hogy tudja melyiket milyen érzés lesz majd viselni. Ez nagy segítséget jelent, hiszen így nem a műtét után, a legnehezebb helyzetben kell majd ezt a nehéz döntést meghozni.

Ha már megvan a kórház, ahol majd a műtétet elvégzik, érdemes felkeresni ott egy sztómaterápiás nővért. Esetleg kérjük meg az orvost, hogy ajánljon valakit, akivel ő is szívesen dolgozik együtt. A nővérnek minden sztómával kapcsolatos kérdésünket feltehetjük.

A választás

A megfelelő eszköz kiválasztása nem könnyű, de nagyban megkönnyítheti mindenki életét.

Milyen a jó eszköz? Olyan, ami a leendő viselőjében a helyzethez képest nem vált ki viszolygást. Ami tapintásra és küllemre is megfelel az ő elvárásainak, életvitelének. Mindenképpen ajánlatos több eszközgyártó termékét megnézni, kipróbálni, hiszen ez egy olyan kellék, amit muszáj elfogadni.

Természetesen az, hogy pontosan milyen eszközre lesz szüksége, csak a műtét után derül ki, de minden betegnek megvan a joga, hogy a számára legszimpatikusabb gyártót válassza, és annak a termékét kapja.

A műtét után

A műtétet követő első néhány hét a legnehezebb. Ilyenkor derül ki, hogy a beteg valójában mennyire volt felkészült, hogyan viszonyul az új testhez. Ha sikerült az elfogadás, sokkal egyszerűbb helyzetben lesz a család is és a beteg is. Talán épp ezért is fontos a megfelelő felkészítés a műtét előtt. Aki ismeri a folyamatot, tudja mi fog történni testével ezek után, sokkal könnyebben, gyorsabban fogja megtanulni, hogyan ápolja sztómáját. Sokkal kevésbé fogja magát kiszolgáltatottnak érezni szeretteivel szemben, hiszen képes lesz egyedül szembenézni a mindennapok nehézségeivel.

Persze ilyenkor sem szabad magára hagynunk, segítségség nélkül. Fontos, hogy ha kell, ott legyünk, tudjuk, mit kell csinálni. Azért ne essünk túlzásokba. Ne érzékeltessük, hogy mennyivel másabb minden, hogy ez így nem természetes. Csak legyünk ott, akkor, amikor szükség van ránk. Ezért is sok helyen fontosnak tartják, hogy a tanulás alatt a legközelebbi családtag, aki a mindennapi ápolásban is segítséget nyújtott eddig is, jelen legyen és ő maga is tanulja meg a sztómával kapcsolatos teendőket, mert előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor bizony igenis szükség lesz a tudására.

(Van holnap! Zsákos Alapítvány)