A kemoterápia mellékhatásainak csökkentése

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a terápiás terv szerint mennyi ideig fog tartani a kemoterápiás kezelés, s az adott gyógyszer, illetve gyógyszer-kombináció milyen mellékhatásokat okozhat. Ezekről tudjon a beteg mellett a családja is, hogy időben észlelhessék, s jelezhessék, ha valamelyik netán előfordul.

A kemoterápiás kezelés mellékhatásai nagyban eltérhetnek az egyes készítményeknél, s nemcsak a gyógyszertől vagy a kísérőbetegségektől, hanem a beteg általános állapotától, sőt a kezelésekhez való lelki viszonyulásától is függhetnek.

Problémák az infúzió bekötésénél

A kemoterápiát klasszikusan vénás infúzió formájában juttatják be a szervezetbe. Nemcsak a sokszori tűszúrás okozhat helyi érzékenységet, hanem a kemoterápiás készítmény mellékhatásaként is gyengülhetnek az érfalak, kialakulhat vénagyulladás. Önmagában a vénák gyulladása nem veszélyezteti a kemoterápia folytatását, ám kifejezetten fájdalmas tünet lehet. A gyulladt kart nem tanácsos hideg vízben áztatni, sokkal inkább száraz hideg borogatást ajánlanak rá (akár egy csomag fagyasztott zöldség a hűtőből egy tiszta ruhába betekerve). Vannak osztályok, ahol hűtőkenőcsöt is tudnak adni a betegnek, s azt fel tudja írni az orvos is, súlyosabb esetekben gyulladáscsökkentő is indokolt lehet.

Olykor a legtapasztaltabb nővér betegével is előfordul, hogy az infúzió bekötésénél vagy már a kezelés alatt „eldurran a véna”, ennek hátterében sokszor ugyancsak az erek fokozott igénybevétele áll. Ekkor azonnal le kell állítani az infúziót. Vannak olyan onkológiai szerek, amelyek nem okoznak különösebben gondot, tünet nélkül felszívódnak a szövetekből, ám más készítmények szövetelhalást (nekrózist) okozhatnak. Ha véraláfutás alakul ki, az igen ijesztő képet mutathat: a panaszok enyhítésére, esetleg megelőzésére vénaregeneráló, érfalerősítő gyógyszert adhatnak. Fontos, hogy mindig beszéljék meg az orvossal vagy az ápolóval, milyen krémet akarnak használni, mert például azok a kenőcsök, amelyek nem antiszeptikus (fertőzésgátló) hatásúak, akár fertőzést is kiválthatnak, ezzel súlyosbítva a bajokat.

Az egyes daganatellenes gyógyszereknél nemcsak azt szabályozzák, hogy milyen időközönként kell beadni a betegnek, hanem azt is, mennyi idő alatt kell lefolynia az infúziónak, hogy a leghatékonyabb eredményt lehessen elérni. Olykor előfordul, hogy a betegek időtakarékosságból gyorsítanak a cseppszámon vagy betegtársuk tanácsát követve lassítanak azon, ám tudni kell: az egyes kombinációknak más-más az optimális bejuttatási sebessége, tehát semmit sem jelent, ha a mellettünk fekvő betegé másként folyik, mint a sajátunk, azon önhatalmúlag nem szabad módosítani.

A cikk folytatását a Rákgyógyítás.hu weboldalán olvashatja:

1/3 Gondok az infúzió beadásával
2/3 A kemoterápia zavaró külső jelei
3/3 Megőrizni az étvágyat