Az alultápláltság rontja a rákbeteg terápiás esélyeit

A rákbetegek (az onkológiai esetek) magas száma részben az egyéni felelőtlenség következménye is lehet, mondja dr. Simon Tamás.

A Magyar Rákellenes Liga elnöke azzal indokolta sommás véleményét a Rák Világnapja alkalmából tartott szakmai rendezvényen, hogy például az emlőrák-szűrésre behívott 100 nőből mindössze négy jelenik meg a – számára olykor kifejezetten életmentő – vizsgálaton. Hazánkban a dohányzás tiltásáról szóló szabályt sem tartják be sokan – e téren pedig az egyéni és a közösségi felelőtlenség egymásra épül. Ugyanez vonatkozik az étkezésre, ami tovább rontja az egészség-megőrzési statisztikát.

Minden élőlény működéséhez, élettani funkcióihoz külső energiára van szükség. Az ember nem örökmozgó – ezekkel az axiómákkal indította előadását dr. Kálmán István. Először is azt kívánta tisztázni a termet zsúfolásig megtöltő rákbetegek számára, mennyi is az átlagos napi energiaszükséglet. Táblára is felírt képletei szerint, az élet fenntartásához – egészséges alaphelyzetben – testsúlykilónként 25 kilókalóriát kell naponként a szervezetbe juttatni. Egy 70 kilós ember számára tehát 1750 (70x25) kcal az optimális bevitel. Itt a fő kérdés az, hogyan, és milyen formában kerül ez a mennyiség a célállomásra.

A szénhidrátok (cukor, gabona, rostok) 1-1 grammjának elégésekor 4 kcal energia keletkezik a szervezetben. A zsír (legyen akár állati, akár növényi eredetű) elégésekor pedig 9 kcal/gramm. A növényi, vagy állati fehérje szintén 4kcal per gr energiát hoz. Ezekből az összetevőkből adódik a példában szereplő 70 kilós ember számára optimális 1750 (70x25) kcal bevitel.

A következő fontos kérdés, milyen arányban tevődjön ez össze. Dr. Kálmán nem hagyja töprengeni hallgatóságát, rögtön megadja az arányokat: 60% szénhidrát (1050, 262 gramm, ami 1050:4= 262 eredménye), 40% zsír (700, azaz 700:9=77,7gr) evvel meg is van a 100%. Aki azt keresi, hová fér itt be a fehérje, annak a szakember azt válaszolja, ne keresse, mert a fehérje nem energiaszolgáltatásra szolgál. Fehérjéből a napi igény testsúly-kilogrammonként 1 gr, vagyis példaemberünknek – a megfelelő vitamin, ásványi anyag, nyomelem ellátás mellé tehát – 70 gr fehérjére van szüksége.

Ha pedig emberünk ezt a mennyiségi igényt valamiért nem tudja kielégíteni, illetve, ha valamilyen okból megnövekedett a szükséglete, hiányállapot, alultápláltság alakul ki nála.

Az alultápláltság növeli a szövődmények kockázatát

A rákbetegek – eltérő mértékben ugyan, de – szinte kivétel nélkül mindannyian alultápláltak.

Az emlőrákosok, a non-Hodgkin limfómások 31-40%-a, az emésztőszerveket érintő (gasztro-intesztinális), a prosztata-, a tüdőrákos betegek 50-60%-a, a hasnyálmirigy (pankreász), a fül-orr-gége rákosok 80-90 százaléka a kórosan elégtelenül tápláltak csoportjába tartozik, aminek igen súlyosak a következményei. Sokszorosára (egyes esetekben akár a 12-szeresére) növeli a szövődmények hatását, és jelentősen rontja a túlélési kilátásokat. Éppen ezért fő cél megelőzni, vagy ha már kialakult, kezelni az alultápláltságot.

A betegek táplálása a betegség stádiuma szerint történjen!

Az Európai Mesterséges Táplálási Társaság alapelvei, protokollja szellemében második (és nehéz azt mondani, hogy másodlagos) cél, csökkenteni a rákellenes kezelés mellékhatását, javítani, növelni a terápia hatékonyságát. A tumor elleni kezelés ugyanis „sejtmérgezés”, mondja Kálmán doktor, hiszen a gyógyszer a tumoros sejtek mellett pusztítja a – feltétlenül megóvandó – egészségeseket is, küzdeni kell az alultápláltság esetén fokozódó mellékhatások ellen is. Életminőséget kell javítani. Mindennek megvalósítására, a megfelelő táplálásra napjainkban minden lehetőség adott. A gondosan eljáró családtag, vagy maga az érintett beteg, első körben, a megfelelő táplálkozással, ki tudja elégíteni a fokozott szükségletet. Ennek egyetlen apró nehézsége, hogy számolni kell – de sajátos ismeretekhez lehet ennek során jutni (például kiderül, hogy a vörösborban több az energia, mint a folyékony kenyérnek nevezett, és igen táplálónak hitt sörben).

Amikor a napi energiaigény így már nem érhető el, érdemes az iható tápszerhez folyamodni. Minden poháron fel van tüntetve az energiatartalom (egy kis pohárban akár 400 kcal van). Ezt az italt – 55, 70 vagy akár 90%-os támogatással – felírhatja az onkológus mellett más szakorvos is. Ha az illető nem tud nyelni, következő lépcsőben szondához kell folyamodni. A hasfalon át a gyomorba, vagy a patkóbélen át a vékonybélbe vezetett szondán keresztül lehet megoldani a táplálást. Ha az illető esetleg cukorbeteg is, létezik számára alkalmas készítmény, amit szintén támogat az egészségbiztosítás.

A legsúlyosabb stációt az intravénás táplálás jelenti – ehhez 2 vagy 3 kamrás zsákok is rendelkezésre állnak, amiben minden szükséges elektrolit, nyomelem megtalálható, azonban ezt az intravénás tápoldatot már csak kórházi körülmények között kaphatja a rákbeteg.

A rákbetegek ellátásánál alkalmazott gyógyszerek igen drágák, azonban a társadalom felelőssége, hogy a tudomány, a kutatás, a gyógyszeripar eredményei közel, „testi” közelségbe kerüljenek a lakossághoz – vette magához ismét a szót a Rákellenes Liga elnöke. Tegyünk azért egyénileg, közösségileg, össztársadalmi szinten, hogy a rák okozta teher csökkenjen – foglalta össze a nevezetes napra gyűjtött kívánságait dr. Simon Tamás.

(WEBBeteg - Fazekas Erzsébet, újságíró)