A csontvelő-átültetésről részletesen

Ma sok, leginkább vérképzőszervi daganatos megbetegedés, valamint egyéb vérképzőszervi rendellenesség egyetlen megoldása a csontvelő-, azaz a vérképzőőssejt-transzplantáció. Cikkünkben a beavatkozás lényegét, a kezelés utáni kilátásokat, tudnivalókat foglaljuk össze.

A csontvelő-transzplantáció, azaz csontvelő-átültetés lényege a befogadó szervezet kóros, vagy nem működő csontvelejének (csaknem) teljes kiirtása, majd pótlása egészséges csontvelői őssejtek beadásával.

A csontvelő-transzplantáció hosszadalmas és bonyolult beavatkozás, de bizonyos betegségekben jelenleg az egyetlen kezelési lehetőség. Rendszerint más kezelési lehetőségek hiányában választják ezt a kezelési módot, mely rendkívül hatékony, de nagyon veszélyes is. Bizonyos kórképekben vagy csak ettől várható gyógyulás, vagy a túlélés csak így javítható jelentősen, erről a protokoll és az adott egyént kezelő orvoscsapat együttesen dönt.

A betegeknek ezzel a beavatkozással általánosságban (de ez betegségenként lényeges változásokat tartalmazhat) 45-70 százalékos esélyük van a gyógyulásra, ami a beavatkozás nélkül kb. 20 százalék lenne. Ezekben az esetekben a betegséggel súlyosan érintett csontvelő (csaknem) teljes kiirtása után az őssejtek bejuttatása révén új, működőképes csontvelő kialakítása a cél.

Milyen betegségek esetén válhat szükségessé csontvelő-átültetés?

Aplasticus anaemia, akut és krónikus leukémiák bizonyos típusai, egyes genetikai betegségek (immunhiányos állapotok), lymphomák, lymphoproliferatív betegségek, egyes immunbetegségek (SLE, sclerosis multiplex, szisztémás szklerózis) esetén. Nem minden felsorolt betegségben alapvető megoldás, csak akkor, ha a részletes vizsgálatok (pl. genetikai) vagy prognosztikai tényezők adta eredmények ezt indokolják!

Transzplantációtípusok

Allogén csontvelő-átültetés: Az allogén szó azt jelenti, hogy nem saját. A beavatkozás során tulajdonképpen nem az adományozó (donor) csontvelejét, hanem az abból származó őssejteket ültetik át, tehát helyesebb lenne csontvelőiőssejt-átültetésről beszélni. Eleinte testvérdonoros átültetéseket végeztek, később fedezték fel, hogy idegen is lehet a donor. Ma a világon 200 millió lehetséges csontvelődonort tartanak nyilván. Sajnos a betegek mintegy 30 százalékának nem találnak donort.

Autológ csontvelő-átültetés: Saját csontvelői őssejtek is beültethetőek, adott betegségben, megfelelő feltételek mellett és előkezelést követően.

Köldökzsinórvér: a következő lépés az idegendonoros átültetés egy speciális formája, a köldökzsinórvér-átültetés kidolgozása volt. A köldökzsinórvér őssejtjei esetén a csontvelői őssejtekhez képest csak kevésbé szigorú immunegyezésnek kell lennie. Ma Magyarországon köldökzsinórvér-átültetést az kap, akinek nem találnak megfelelő csontvelődonort. Életkor, testtömeg, alapbetegség is befolyásolja, hogy adható-e. Hátránya a lassú megtapadás (ami akár 30-40 nap is lehet), az immunműködések felépülése is hosszabb. Emiatt gyakoribb a fertőzéses szövődmény, hosszabb a kórházi tartózkodás, több gyógyszeres kezelésre lehet szükség.

Hogyan történik az allogén csontvelőiőssejt-átültetés?

Az adományozó (donor) csontvelői őssejtjeit megfelelő előkezelés után gyűjtik le egy úgynevezett aferezis eljárás segítségével. Az őssejtek származhatnak a donor véréből vagy csontvelejéből. Új lehetőség a köldökzsinórvér.

Immunológiai megfelelőség

A beültetendő őssejtek megelőzően szigorú szövetazonossági vizsgálatokon mennek át. A csontvelő-átültetés során ugyanis a befogadó szervezet (host) immunsejtjeit cseréljük ki a csontvelődonor sejtjeire (beültetett szövet/sejt = graft). Ezért a megfelelő egyezőség nagyon fontos, mert a donorból származó immunsejtek, de a fogadó szervezet immunsejtei is megtámadhatják az eltérő immunogenitású sejteket, szöveteket, szerveket.

Csontvelődonor

Először a rokonok (általában testvér, egyes speciális esetekben szülő) között keresnek donort. Amennyiben nem találnak, akkor úgynevezett donoradatbázisokhoz, nemzetközi regiszterekhez fordulnak. Csontvelődonor olyan 18-55 év közötti egészséges felnőtt lehet, aki önként jelentkezik. Ezzel a betegeknek új esélyt ad az életre. Magyarországon csontvelődonornak a kijelölt vérellátó állomásokon lehet jelentkezni. A potenciális donorok közül a beteg szempontjából immunológiailag a leginkább megfelelőt választják.

A csontvelő„levétel”

Az őssejtforrás lehet a csípőlapátból műtéti körülmények között nyert csontvelő, vagy a donor őssejtszámának emelését célzó néhánynapos előzetes gyógyszeres kezelését követően a perifériás vérből feretizációval (egy speciális berendezéssel) eltávolított csontvelői eredetű őssejt. Illetve lehet köldökzsinórvér.

A csontvelőt a csípőlapátból veszik le, általában mindkét oldaliból, egy nagyobb fecskendő és vastagabb tű segítségével. A beavatkozás általában 40-60 percig tart. A levett mennyiség 3-4 hét alatt pótlódik. A beavatkozást altatásban vagy gerincvelői érzéstelenítésben végzik. A beavatkozás után általában 2-3 napot kórházban kell tölteni, és a donor 6-8 nap után nyeri vissza munkaképességét.

A csontvelőlevétel szövődményei egyfelől az altatásból, érzéstelenítésből adódhatnak. De eddig nem számoltak be ezek kapcsán komolyabb szövődményekről. Másfelől a levétel helyén alakulhat ki fájdalom, érzékenység, szivárgó vérzés, fertőzés, melyek néhány nap alatt rendszerint gyógyulnak.

A beteg előkészítése

A beteg a transzplantáció előtt egy nagyon részletes belgyógyászati kivizsgáláson megy át. Ennek során értékelik a különböző szervi funkcióit (szív, máj, vese stb.) és meghatározzák a beteg számára legelőnyösebb kezelési módozatokat.

Ezt követően legalább 1 héttel a beültetés előtt felvételre kerül a transzplantációs osztályra, steril szobába kerül. Majd úgynevezett kondícionáló kezelésben részesül, mely után megkapja az őssejteket (ez a tulajdonképpeni transzplantáció).

A kondícionáló kezelés kemoterápia vagy teljestest-besugárzás. Célja a beteg saját csontvelejének elpusztítása. A sugár-, illetve gyógyszeres kezelés általánosságban kb. 1 hétig tart, ezután a transzplantáció következik.

A csökkentett kondicionáló kezelés Kelemen Endre magyar hematológus felfedezésén alapul, aki felfedezte, hogy nem kell a befogadó teljes csontvelejét kiirtani a kezelés sikerességéhez. A csontvelő-transzplantáció kedvező következménye ugyanis, hogy a donor immunsejtjei gyakran elpusztítják a „maradék” leukémiát. Másrészt a kezelés csökkentett intenzitása miatt több beteg kerülhet transzplantációra (pl. idősebb, illetve alapbetegséggel rendelkező betegek is). Ma már a betegek közel egyharmada csökkentett intenzitású kondícionálással kerül transzplantációra.

A beültetés folyamata

A beteg megkapja az őssejteket, tulajdonképpen egy speciális infúzió formájában, a vértranszfúzióhoz hasonlóan. Az új csontvelő megtapadásához kb. 10-25 nap szükséges. A legelhúzódóbb a köldökzsinórvér-eredetű őssejtek megtapadása.

Közvetlenül a beültetés után

A kezelés utolsó szakasza közvetlenül követi az őssejtek beadását. Tulajdonképpen a várakozást jelenti a donorőssejtek megtapadására és a vérképzés beindulására, illetve a perifériás vérben a megfelelő vérsejtszám elérésére. Ekkor a beteg egy steril boxban (steril szobában, transzplantációs boxban) tartózkodik.

A betegek steril ételeket fogyasztanak. Ha gyermek részesül csontvelő-transzplantációban, akkor a kedvenc játékait, tárgyait, amiket szeretne bevinni, előzetesen sterilizálni kell. Általában vérsejtpótlás is szükséges ebben az időszakban, betegek vértranszfúziókat kaphatnak. Általában immunszupresszív kezelés is szükséges.

A steril box után

A beteget fokozatosan szoktatják hozzá a normál életkörülményekhez. Általában fél évig vagy még hosszabb ideig a betegek gyógyszeres kezelésben részesülnek. Különösen kritikus az első 100 nap, amikor az immunrendszer még gyenge. Jellemzően egy évvel a transzplantáció után a gyógyszerek elhagyhatóak, és a beteg életmódja ezt követően nem tér el jelentősen a más egészséges emberek életmódjától.

Lehetséges szövődmények

Előfordulhat, hogy a beültetett sejtek a fent ismertetett módon a befogadó szervezet sejtjeit károsítva elhúzódó betegségeket okoznak. Ilyenkor ízületi gyulladások, bőrgyulladás, hasmenés, étvágytalanság, kóros lesoványodás, vérképzőszervi rendellenességek jelenhetnek meg.

Ez is érdekelheti Fertőzések csontvelő-átültetés után

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Piros Zsuzsanna
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus