Régi és új vastagbeles - érintettek egymás közt

Évi átlagban 9-10 ezer új vastag-, végbélrákost diagnosztizálnak hazánkban. A kór több év alatt kialakulva okoz tünetet, így adott időszakban akár 40-50 ezren élhetnek közöttünk, akiknél már ma életet menthet(ne) a tükrözés.

Leginkább e ráktípusnál tudná a megfelelő szűrővizsgálat (kolonoszkópia) időben kiszűrni a betegséget, mivel felfedné az egyszerűen megszüntethető rákmegelőző állapotot (például a jóindulatú polipok jelenlétét), vagy a jól gyógyítható, kezdeti stádiumú daganatot. Évente 5 ezren e kór miatt vesztik életüket, sokan azért, mert túl későn kerültek orvoshoz.

A meglévő, de panaszt még nem okozó tumor észrevételét széleskörű szűrőprogram segítené, már ha az 50 feletti lakosság tagjai igénybe is vennék. A szűrés negatív eredménye akár évtizedre adhat biztonságot, különösen az emésztési, székelési panaszokkal élőknek. Senki ne halogassa, még hónapokig se a szűrővizsgálatot, hívja fel a társadalom figyelmét az emésztőrendszeri daganatos (vastag-, végbélrákkal diagnosztizált) betegeket képviselő civil szervezet vezetője, s azt is hozzáteszi: „sok társunk tartja élete legnagyobb hibájának, hogy nem fordult időben orvoshoz. Kampányaink célja, hogy minél kevesebben kövessék el ezt a kijavíthatatlan hibát.” Mivel nincs teljes országra kiterjedő népegészségügyi vastagbélszűrés, a háziorvossal kell megbeszélni a vizsgálatra, szakrendelőbe utalás menetét.

Vastagbélrákom van. Sose hittem volna, hogy ez velem is megtörténhet – avatott be történetébe egy barátom, majd így folytatta. Volt a családban rák: anyám, meg egy nagynénije állítólag mellrákban halt meg, de ez csak utólag jut eszembe. Én drámai körülmények között szembesültem a bajjal – nem is nekem mondták meg elsőként a diagnózist, hiszen a sürgősségi műtét után, hetekig altatásban tartva küzdöttek az életemért az intenzíven. Az átlyukadt bélből kiömlő tartalom súlyos szepszist idézett elő.

Csak magam okolhatom, hogy ide jutottam! Figyelnem kellett volna a tavalyi jelzésekre, de tudat alatt szorongtam, mi van, ha rákot találnak? Tudatosan meg az ürügyet kerestem: nem érek rá mindennel orvoshoz szaladgálni. A görcsök majd csak elmúlnak. De nem múltak el, sőt! Orvosom szavaival, hasi katasztrófa ért. Neki bevallottam, voltak előzmények, csak nem törődtem velük! Ma már tudom, felelőtlenség volt, hanyagságommal az életem kockáztattam!

Hol székrekedésem, hol hasmenésem volt, időnként véresnek láttam. Gyakran felfúvódtam, de arra fogtam, gyomrom/epém nem bírja a káposztát, retket, uborkát. Többször kellett a családi asztaltól félrevonulnom. Egy őszi felfúvódás akár a végső figyelmeztetés akart lenni! Nem kívántam eztán enni, pár nap alatt 3-4 kilót fogytam. Pokolian fájt a hasam, majd egy hét után valami kritikus történt. Persze nem sejtettük, hogy mi, csak férjem nem bírta tovább nézni kínjaimat. Kihívta a körzetit, ő meg azonnal a mentőt, de erről a kábító injekció miatt már nem tudtam. Hetek múltán tértem magamhoz a kórteremben, oldalamon sztóma-zsákkal. Bár előző héten voltam hasi ultrahangon, ott nem láttak semmit. A sebész szerint ezt a fenyegető állapotot az UH nem mindig tudja kimutatni.

Most kemóra várok. Mivel nagyon tartok tőle, s főleg nem akarok megint kórházba feküdni, több ismerősnél érdeklődtem, mire számítsak. Két májáttétes érintett sok hasznos dolgot mondott. A középkorú Palitól hallottam, náluk, ha a kemósoknak nincs elég állvány a teremben, mert egyéb okra: más betegség miatti kiesésre számítva azonos időpontra több beteget hívtak be (túltöltötték a létszámot), haza lehet vinni a „szerkezetet”, vagy meg is veheti a pumpát. De ő nem akar – meg nem is tudna – olyanért fizetni, amit ingyen is megkaphat. Egyszer vállalta az otthoni kezelést, de kicsúszott a tűje, vissza kellett mennie a kórházba. Azt tanácsolta, ne rizikózzak, a kezelőszemélyzet jelenléte biztonságot ad.

Nála jóval meggyőzőbb részleteket tudtam meg egy régi barátnőmtől. Márta precízen leírta 70 éves férje kezelésének menetét. „Karcsit nem műtötték, mert mire kiderült végbélrákja, már májáttéte is volt. A kemót azért kapja, hogy zsugorítsanak és megállítsák a folyamatot. Nincs szám, ciklus, változó gyakorisággal elindul, nála 2 hetente. Az eredményt 3 havonta CT-vel ellenőrzik. Neki eddig hatott, ez minimális degressziót, ill. stagnálást jelent. Lassan 1 éve járunk, a 20. kezelésnél tartunk. A már műtötteknek mondanak számot (hány kezeléses a protokoll), ők a kiújulás ellen kapják. Többnyire 12-t irányoznak elő, ám, mint hallom, olykor többre van szükség. Minden kezelési alkalom előtt, a kemoterápiát vezető orvos kiírása szerint, teljes labort kell csináltatni. (Csak a 24 órán belülit fogadják el!) Nekünk 1 nappal előbbre írják ki – ezért a kemó napján az orvos kezében a lelet. Így mi kétszer utazunk, s másfél napunk viszi el. A vidékről érkezők a kezelés kora reggelén mennek a laborba, 2-3 óra múlva megkapják az eredményt. A lelet és a vérnyomásérték alapján az orvos kiírja az aznapi kemó receptjét, ezt keveri ki a kórházi gyógyszerész (újabb 1-2 óra). Az infúzió esetenként 2,5-3 órán át csorog a 2-3 zacskóból (vagy palackból), amiket az asszisztens figyelmesen cserél. A teremben egyszerre 6-8 páciens van, mintha fogorvosi székben ülnének, csak az infúziós állványhoz vannak „kipányvázva”. A folyadékban van vízhajtó is, ezért számíts rá, 2-3-szor is állványostul botorkálhatsz ki pisilni. A többség jól bírja az első kezeléseket, de idő múltával, mondjuk a 10. táján, majd’ mindenkinél jelentkezik a hányinger. Ez nem függ étkezéstől, kajától, azaz nem „gyomros”, hanem nyálkahártya-irritációból adódik. Az inger ellen hatásos lehet az injekció.

Az infúzió utolsó adagját hazaadják. A tűt műanyag csövesre cserélik, a hozzá tartozó vezetékből szívószálszerű hosszú, hajlékony nyúlvány megy (láncként, sálként hordja Karcsi) a nyakán átvezetve a műanyag palackba, amit az inge zsebébe rak. A flakonban túlnyomásos labdacspumpa van, ez 46 órán át – nagyon lassú csöpögtetőre állítva – adagolja a további lét. A tűbekötés helyét (egy 6x8cm-s tapadó-lappal) leragasztva rögzítik. Ez normál esetben nem fáj, nem mozdul ki, lehet vele jönni-menni, aludni. A kezelés alatt a fáradékonyság a zavaró. 46 óra alatt a labdacs az átlátható palackban összemegy. A tapasz lerántása gyantás szőrtelenítéssel ér fel, Karcsi ez ellen mindig tiltakozik. A műanyag tűt viszont könnyű kihúzni. Bár nem vérzik, kicsit le kell szorítani vattával/gézzel, mint egy normál vérvétel után. Akinek otthon nincs segítsége, visszamegy kiszedetni a tűt. Az utóhatás kellemetlen: a folyadéktól az erek bedagadnak, néha hetekig piros csík látszik, mintha megégett volna a bőr. A speciális tű beszúrása körül nagy kék foltok lesznek. Egy percig se hidd, hogy ez azt jelenti, rosszul szúrtak meg! Ez mindenkinél ilyen, nem lehet kivédeni. Betegtársak rongyba tekert jégakkuval naponta többször (max. 10-10 percekre) jegelik, majd kenegetik, lámpázzák.

A kezelést követő 3.-4. naptól jön a gyengülés, hőhullám, láz, enyhe émelygés, íz-érzéketlenség, nyáladzás. A nyálkarendszerre rossz hatású, de ha elkezd folyni az orrod, ha könnyezel, ne ijedj meg, nem azt jelenti, hogy megfáztál. Másnál is előfordul!

Mivel nem tudni, hogyan fogsz reagálni, s a leírt procedúra miatt egy napod úgy is rámegy, válaszd a kórházas változatot. Nehéz elképzelnem, hogy ha benn tartanak, a nővérek nem segítenek a sztóma-zsák tisztításában. A palackos rész mehet otthon, ha már tapasztalt, magabiztos kemós leszel. Nem győzöm hangsúlyozni, egyénileg változó, kit mennyire visel meg egy kezelés, de jó, ha tudod, az első hét leginkább a gyengélkedésé. A két hetes ciklusban van egy köztes hét, ami „normális”, ennek figyelembe vételével kell átszervezned az életed.... Tudom, könnyebb mondani, mint megtartani, de ne ess pánikba! Ha jót akarsz magadnak, abból indulj ki, minden érted, a javulásodért, gyógyulásodért történik. Itt sokakkal találkozunk, akik évek óta járnak, és mindenféléket elmesélnek egymásnak: élnek, dolgoznak, örülnek – nagyjából úgy, mint az „egészségesek”. Elhiszem, hogy nehéz belevágni, de látnod kell, egyáltalán nem vagy egyedül. Sok türelmet!”

Márta levele annyira feldobott, hogy gyorsan közöltem vele, amivel én tudtam Karcsit megnyugtatni. Azt írtam neki, hogy ne rettegjen a sztóma-zsáktól, ha végül majd odáig jut, hogy a műtét ezt a megoldást fogja hozni. Egyáltalán nem ördöngős a zsák gondozása, ha van egy lelkiismeretes segítő, aki precízen fel tudja rakni. Egyedül, önmagamnak, tükörből, én se bírom jól felragasztani, holott ez a lényeg. Az ürítés már nem bonyolult, csak a technikát kell megszokni … Remélem, Karcsi ugyanúgy fogadja tőlem a megjegyzést, ahogyan én fogadom Márta javaslatait. Most már nem gondolok aggódva a kemoterápiám megkezdésére. Magam elé tudom képzelni, mi vár rám, és ez igazán nagy biztonságérzetet ad. Márta levelét kinyomtattam, magammal viszem, és más kezdő kemósnak is tovább fogom adni. Bárcsak az orvosoktól lehetne ilyen részletes írásos tájékoztatót kapni a kezelések megindulása előtt!

(WEBBeteg - Fazekas Erzsébet, újságíró)