A HPV és a méhnyakrák kapcsolata
frissítve:
A rosszindulatú méhnyakhám-elváltozások (méhnyakrák) több mint 90 százaléka a magas rizikójú HPV vírusok valamelyikének hordozásával áll kapcsolatban. A HPV-vírus-hordozás, valamint a vírus hámra gyakorolt hatása megnevezhető a rosszindulatú hámburjánzás kiváltó faktoraként.
| A HPV téma cikkei |
|
A több mint 170-féle, humán kórokozóként ismert papillomavírust számláló, a szexuális úton terjedő betegségek körében kiemelt szerepet elfoglaló HPV családon belül modern szemléletű csoportosítás szerint elkülöníthetünk egy úgynevezett “high risk” kategóriát, (16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 52, 53, 56, 58, 59, 66, 67, 68, 70), melyek tagjainak hordozása jelentősen megnöveli a méhnyakrák kialakulásának valószínűségét a hordozó egyénben. Ismert továbbá, hogy a rosszindulatú méhnyakhám-elváltozások több mint 90%-a e magas rizikójú HPV vírusok valamelyikének hordozásával áll kapcsolatban.
A vírusátadást, tehát a fertőzés megtörténtét követően a vírus a hámsejtekben osztódik. Amennyiben nem kaptunk oltást és így nincs védőoltás által kiváltott immunválaszunk és szervezetünk spontán immunválasza sem véd meg a fertőzéstől, a HPV a hámsejteket kóros szaporodásra, egyfajta burjánzásra, kontroll nélküli osztódásra készteti. Az új hámnövedék – az anatómiai határokon is áttörve, a szervezetben különböző utakon szétszórva a tévesen burjánzó agresszív sejteket – létrehozza a méhnyakból kiinduló, majd az egész szervezetet sújtó rákos folyamat jellegzetes tüneteit.
A méhnyakrák kialakulása
A méhnyakrák megjelenéséig számos, rákmegelőző állapotként meghatározott szövettani stádiumon, lépcsőfokon halad át a hámszövet. A tulajdonképpeni rákos elváltozás kialakulása általában éveket vesz igénybe, így nem lehet eléggé hangsúlyozni a rendszeres, évenkénti nőgyógyászati szűrővizsgálat jelentőségét, melynek segítségével a daganatos esetek jelentős része még rákmegelőző állapotban azonosítható volna. Ennek ellenére hazánkban több, mint 1500 új esetet észlelnek évente, melyből 500 halállal végződik. Világszinten több mint 450 ezer nőről beszélhetünk évente, közülük több mint 250 ezer belehal betegségébe.
A nőgyógyászati gyakorlatban rendszeresen találkozhatunk olyan citológiai eredménnyel, melynek birtokában hámelváltozás/rákmegelőző állapot lehetőségének felvetődése miatt néhány hónap szünetet követően a vizsgálat ismétlésére van szükség. Ilyen esetekben érdemes megfontolni a HPV-szűrővizsgálatot, tisztázni, hogy a beteg vírushordozó-e. A magas rizikójú vírustípus hordozását igazoló pozitív eredmény ugyanis további HPV vírussal kapcsolatos vizsgálatok elvégzését teheti szükségessé (a méhnyakhám felszínén megjelenő különböző fehérjék vizsgálata és azonosítása), melyek segítségével a citológiai mintavétel megismétlése és több hónap várakozás nélkül sor kerülhet a döntésre a műtéti beavatkozás szükségességét illetően.
Fontos a HPV-fertőzés követése is
Maga a sebészi beavatkozás jellege, a választott műtéti mód és az esetlegesen szóba jövő kiegészítő kezelések függenek a sejtek pontos szövettani vizsgálatának eredményétől, a folyamat előrehaladottságától, stádiumától. Az időben észlelt kóros hámelváltozások ép szövetben történő kimetszése az esetek jelentős részében száz százalékos gyógyulással jár a rákmegelőző folyamatot, esetleg lokális rákos elfajulást tekintve, azonban a HPV vírus hordozást maga a műtéti beavatkozás jó eséllyel nem szünteti meg, így az utókövetés vagy a vírusellenes kezelés elengedhetetlenül fontos.
Bővebben A méhnyakrák előjele: a cervikális diszplázia
A HPV vírusok a méhnyakrák mellett szerepet játszhatnak a végbélrák, a hüvely- és szeméremtesttumorok, a ritkán előforduló hímvesszőrákok kialakulásában is, továbbá a fej-nyaki régió rosszindulatú daganatainak egy kisebb hányada is visszavezethető ezen vírusfertőzésekre.
| A HPV-vel összefüggésbe hozott daganatokról |
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Sarkadi Adrien, infektológus
