Hogyan kezelhető a csontáttét?
frissítve:
A rosszindulatú daganatos betegségek előrehaladott formájában igen gyakran diagnosztizálható csontáttét. Leggyakrabban a tüdő-, emlő-, dülmirigy-, vese-, pajzsmirigyrákos betegeknél alakul ki csontáttét, illetve vérképzőszervi elváltozások közül a myeloma multiplex esetén.
A keringő daganatos sejtek korán eljutnak a csontvelőbe és a csontgerendák között található anyagba. A legújabb kutatások alapján a tumorsejtek olyan fehérjéket bocsátanak ki magukból, melyek előkészítik a daganatos sejtek megtapadását, többek között a csont állományában is. A gyulladásos anyagok mellett a csontleépítést segítik elő, azaz az oszteoklasztok működését serkentik, és gátolják a csontképzésben részt vevő oszteoblasztok tevékenységét.
A csontáttétek kialakulásának megelőzésére történtek klinikai vizsgálatok, s megfelelő gyógyszerek is rendelkezésre állnak.
A csontáttét tünetei és kivizsgálása
Csontáttét első tünetként a beteg fájdalmat jelez, mely miatt fájdalomcsillapító adható. A későbbiek során a mozgás nehezítetté válik. Gerinc és gerincvelő érintettség esetén bénulás következhet be, teljes ágyhoz kötöttség mellett. Abban az esetben, ha a csont nagy részét daganat foglalja el, akkor megterhelés nélkül törés alakulhat ki, melyet patológiás törésnek nevezünk.
A csontáttét gyanúja esetén röntgenfelvétel készítése szükséges. Ennek negativitása esetén csont izotópos vizsgálat, illetve csontablakkal történő computer tomográfia (CT) és/vagy nukleáris magrezonancia (MR) pontosítja az állapotot.
A csontáttét kezelése
Műtét: Azokban az esetekben, ahol törés veszélye áll fenn, vagy törés alakult ki, s a csontáttét nem nagy kiterjedésű, akkor műtét javasolt. Ortopédiai beavatkozás során fémrögzítést alkalmaznak, és a csont állományához hasonló anyag bejuttatásával a szilárdságot biztosítják. Sürgős műtéti ok, ha bénulás fenyeget.
Sugárkezelés: A fájdalmat okozó csontáttétek helyi kezelésének másik formája a sugárkezelés. Egy alkalommal 8 Gy (gray) általában a tüneteket csökkenti, de a későbbiek során frakcionált dózisokat is lehet alkalmazni. Abban az esetben, ha gerincsebészeti megoldás nem jön szóba fenyegető bénulás tüneteinél, akkor szintén indokolt a sugárterápia sürgősséggel.
Gyógyszeres kezelés: Több gócú csontáttét esetén gyógyszeres kezelés alkalmazható. A daganatellenes terápia folytatása mellett kifejezetten fájdalomcsillapító, csonttörések csökkentésére alkalmazhatók egyéb szerek.
Biszfoszfonát terápia: A biszfoszfonátokat tabletta vagy infúzió formájában lehet bejuttatni. Bonyolult folyamat során a csontok lebontásában szerepet játszó oszteoklasztok működését gátolják. A terápia kezdetén lázra, hidegrázásra lehet számítani. A szérum kalcium szintjét csökkentik, így esetenként kalciumpótlásra is sor kerül. Főleg hosszan tartó infúziós biszfoszfonát kezelés során kialakulhat az állkapocsban csontelhalás. Ezért a kezelés kezdetén szükséges a fogak rendbetétele.
Fehérje molekula: Néhány éve áll rendelkezésre az a fehérje molekula, amely teljes mértékben az emberi fehérjéhez hasonlít és a csont lebontásban serkentő anyagként szereplő molekulát közömbösíti. Bőr alá adagolva kevés mellékhatást okoz.
Izotóp terápia: Kiterjedt, fájdalmas csontáttétek esetén izotóp terápiát alkalmaznak. Háromhavonta egy-egy injekció beadása lehetséges. Béta és gamma sugárzás kibocsátásával a betegek panaszai csökkennek, mozgásuk javul. A csontvelőben a vérképzést gátolhatja, ezért folyamatos ellenőrzés szükséges.
Az eddig ismertetett gyógyszeres terápia a betegek túlélését nem növelte, de az ún. csontesemények – patológiás törés, gerincvelői bénulás – számát csökkenti, s az életminőségük javul.
Alfasugárzó izotópkezelés: Az Amerikai Egyesült Államokban alfasugárzó izotóp is elérhető. Ebben az esetben vérképzést károsító mellékhatásra nem kell számítani. Bizonyított, hogy a dülmirigyrákban szenvedő, csontáttétes betegek túlélését megnyújtja.
Tovább
- A csontdaganatok leggyakoribb típusai
- Csigolyaösszeroppanás - Okok, tünetek és kezelés
- Hatóanyag a rákos csontáttétképzés ellen, a fájdalom enyhítésére
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Puskás Réka, reumatológus
