13 daganattípus kialakulásának esélye csökkenthető testmozgással

Több mint egymillió európai és amerikai személy adatainak összesített elemzéséből az derül ki, hogy a nagyobb mértékű fizikai aktivitás számos rákos megbetegedés kialakulásának jelentősen alacsonyabb kockázatához kapcsolódik.

A JAMA International című orvosi szaklap májusi online kiadásában megjelent eredmények azt jelzik, hogy a vizsgált 26-ból 13 daganatos megbetegedés esetében a nagyobb mértékű fizikai aktivitás csökkentette a betegség kialakulásának kockázatát.

A 13 rákos megbetegedés, amelyek kockázatcsökkenése 10-től akár 42%-ig is terjedt, a következő volt:

1. nyelőcső adenocarcinoma
2. májrák
3. tüdőrák
4. vesedaganat
5. gyomorszáj rák
6. endometrium rák
7. mieloid leukémia
8. mieloma
9. vastagbélrák
10. fej-nyaki rák
11. végbélrák
12. húgyhólyagrák
13. emlőtumor

Ám például a prosztatarák és melanoma kockázatát nem befolyásolta pozitívan a fizikai aktivitás.

A kutatók szerint az eredmények azt támasztják alá, hogy az emberek fizikai aktivitását a rákos megbetegedések megelőzésének és kontrollálásának kulcsfontosságú elemeként kell ösztönöznünk. Marilie D. Gammon, az Észak-Karolina Egyetem Gillings közegészségügyi karának PhD munkatársa azt írja, hogy az eredmények főként azért izgalmasak, mert a szabadidős fizikai aktivitás jelentőségét a rákos megbetegedések potenciális kockázatcsökkentő stratégiájaként hangsúlyozzák. Kiemelte ugyanakkor, hogy a fizikai aktivitás és a rákos megbetegedések közti kapcsolat mögöttes mechanizmusának további kutatására van szükség, melyek során tisztázni kell azt is, hogy mikor, milyen típusú és milyen mértékű fizikai aktivitás gyakorolja a legoptimálisabb hatást.

Hogyan befolyásolja a testmozgás a daganatok megjelenésének esélyét?

A kutatást vezető Steven C. Moore, a Maryland-i Országos Rákkutató Intézet munkatársa három mechanizmust említett, melyek kapcsolatban állhatnak a fizikai aktivitás kockázatcsökkentő hatásával.

• Az egyik a nemi hormonokon keresztül működik. Korábbi tanulmányok például kimutatták, hogy a fizikailag aktív nők szervezetében alacsonyabb az ösztrogén szint.
• A második feltételezés az inzulinnal kapcsolatos, mivel azt is kimutatták, hogy a fizikailag aktív emberek inzulinszintje alacsonyabb, és tudjuk, hogy az inzulin már önmagában is kockázati tényező lehet.
• A harmadik lehetséges mechanizmus a gyulladás. Vizsgálatok azt jelzik, hogy a mozgás csökkenti a gyulladásos markerek szintjét, és az is köztudott, hogy a gyulladás a rák egyik általános kockázati tényezője.

Bár a jelenlegi eredményekből úgy tűnik, hogy a fizikai aktivitás és a rákos megbetegedések kockázata közti kapcsolat a gastrooesophagealis és hematológiai daganatok esetében a legerősebb, a kutatók nem tudták meghatározni, hogy melyik hipotézis alkalmas leginkább az összefüggés magyarázatára. „Ezt nehéz pontosan megmondani, mert ehhez fel kellene mérnünk a fizikai aktivitást, a gyulladásos faktorokat és a rákos kimeneteleket, ám ilyen vizsgálatot még senki nem végzett.” – mondta Moore.

Az eredmények mindazonáltal megerősítik a minimális fizikai aktivitással kapcsolatos javaslatokat, mivel azt az üzenetet hordozzák, hogy fizikai aktivitás a szív- és érrendszeri betegségek kockázata mellett a rákos megbetegedések kockázatát is csökkenti.

„Az embereket úgy tudjuk rávenni a fizikai aktivitásra, ha ezt az üzenetet minél több közösség és intézmény nyomatékosítja.” - tette hozzá Moore, aki szerint a tanulmány legalábbis részben összehangolja a fizikai aktivitás szívbetegséggel és rákos megbetegedésekkel kapcsolatos bizonyítékait. „Más szóval, elegendő bizonyítékunk van annak kijelentéséhez, hogy a fizikai aktivitás a rák prevencióját és kontrollálását célzó üzenetek fontos része lehet, és ezt a tudományos és érdekvédelmi közösségeken belül is nyomatékosítanunk kell.”

Bővebben a kutatásról

Az elemzéshez a kutatók 12 európai és amerikai vizsgálat adatait összesítettek, melyek közt a fizikai aktivitás résztvevők által jelentett mértéke is szerepelt. A vizsgálat során összesen 1,44 millió fő adatait elemezték, akik átlagéletkora 59 év volt. Az átlagos fizikai aktivitási szint heti 150 perc mérsékelt fizikai aktivitásnak, vagy 75 perc intenzív aktivitásnak, vagy a kettő kombinációjának felelt meg. A nagyobb mértékű fizikai aktivitási fiatalabb életorral, magasabb iskolai végzettséggel, alacsonyabb testtömeg index-szel (BMI) és a dohányzói státusz alacsonyabb valószínűségével társult.

Az átlagosan 11 éves követés során 186 932 rákos megbetegedés fordult elő. A kutatók megállapították, hogy a nagyobb mértékű fizikai aktivitás a prosztatarák és a malignus melanoma fokozott kockázatával társult, bár további analízis azt mutatta, hogy az utóbbi csak az USA azon régióiban volt statisztikailag jelentős, ahol nagyobb az ultraibolya sugárzás.

Bővebben Az UV sugárzás káros hatásai

Voltak utalások a fokozott fizikai aktivitás és a hólyagrák, vékonybél rák és non-Hodgkin-lymphoma kockázatcsökkenése közti kapcsolatra. A kutatók becslése alapján a fizikai aktivitás a rákos megbetegedések kialakulásának 7%-os általános csökkenésével társult. Dr. Gammon szerint az összesített analízis megerősítette a fizikai aktivitás és néhány ritkán előforduló rákos megbetegedés közti kapcsolatot. „Nagyon jó együtt látni a vizsgálatokat, mivel külön-külön mindegyikük hiányosságokkal küzdött.”

Dr. Gammon úgy gondolja, hogy a fizikai aktivitás rákkockázat csökkentő hatásához szükséges intenzitása és időtartama valószínűleg tumor-specifikus. „Sokkal könnyebben rájöttünk arra, hogy a fizikai aktivitás kapcsolódik a vastagbélrákhoz, mint arra, hogy az emlőtumorral is kapcsolatban áll. És meglehet, hogy ez a kapcsolat a fizikai aktivitás dózisával és intenzitásával függ össze.”

„Véleményem szerint az összefüggés egyértelmű alátámasztásához még több konkrét vizsgálatot kell elvégeznünk, ám addig azt mondanám, hogy hagyatkozzunk a CDC bizonyíték-alapú javaslataira. Ugyanakkor reménykeltő, hogy adott egy hatékony kockázatcsökkentő stratégia lehetősége, mivel a 13 rákos megbetegedés közt szerepelnek igen ritka, ám annál veszélyesebb, halálos kimenetelű rákos betegségek is.” – összegezte az eredmények jelentőségét Dr. Gammon.

(WEBBeteg - Forrás: medscape.com; Fordító: Erdélyiné Mikó Marianna)