A rák leküzdése - László története

Sorozatunkban olyan emberek történeteit mutatjuk be, akiknek nap mint nap, közvetve vagy közvetlenül szembe kell nézniük egy egész életüket meghatározó betegséggel. Ismerjék meg László történetét, akinél tüdőrákot diagnosztizáltak áttétekkel.

Hogy kezdődött? Volt valami előjele, vagy valamilyen vizsgálat során derült ki?

Biztos, hogy voltak előjelek, de – hogy is fogalmazzak – valahogy nem igazán akartam tudomásul venni, illetve nem gondoltam a legrosszabbra.

Milyen előjelek voltak?

Hátfájdalmak. Nagyon erős hát- és lapockafájdalom, illetve volt egy nagyon tompa mellkasi fájdalom is. Tompa szúró nyomás. Ez húsvét táján volt 2012-ben. Akkor el is vitt a rohammentő infarktusgyanúval. Mellkasban éreztem egy borzasztó erős nyomást. Ez volt nekem régebben gyerekoromban is, de végül egy idős doktornő kiderítette, hogy a rossz tartás miatt a rekeszizom feltehetőleg rányomódik a szívburokra, és az okozza a szúró, kellemetlen érzést. Viszont ha kihúzom magam és jógázom rendesen, valamint úszom, akkor ez múlik. És így is volt.

Tovább A leggyakoribb daganatok első tünetei

De ezúttal nem múlt el?

Nem. Húsvét napján megint jött ez a fájdalom, de ekkor nem tudtam vele semmit tenni. Kivonultam a szobából, hogy ne zavarjam a feleségemet, de csak nem akart elmúlni. Elkezdett fájni a bal karom, a nyelvem, az állam. Mondom magamnak: „Szent ég, ez infarktus.” Ekkor óvatosan felébresztettem a felségemet. Mondom neki: „Nyugi. Nincs nagy baj, de lehet, hogy mégis van valami.” A rohammentő perceken belül ott volt. Bevittek a kórházba, másnap reggel pedig át a szívklinikára. Ott volt egy huszonnégy órás megfigyelés. Föltettek szívmonitorra, meg szívkatéterezést is csináltak, de nem találtak semmit.

Tehát katéterezték is?

Igen. Azt mondta a doki, hogy ez a ketyegő rendben van. Nem látszik semmi különös. Nincs szívizomelhalás, nem látszik semmi. Gyanítom, hogy ez volt az első jel. Valami történt. Nem egészen olyan volt ez a fájdalom, mint korábban. Nem olyan, mint amit ki tudok tornázni, jógázni, úszni. (...)

Először azt hittem, izomfájdalom. Feszült volt, de a munkából kifolyólag gyakran volt hátfájdalmam. A gyógymasszőri munka azért nem olyan könnyű. Akkor is fájt, amikor túlzásba vittem a hajszát, de akkor elmentem egy kollégához, és a segítségével vagy a jógával kiszedtem. Ez a fájdalom viszont nem akart elmúlni. Ősszel már ott tartottam, hogy folyamatosan erős fájdalomcsillapítókat szedtem, hogy aludni tudjak. Ahogy hűlt a levegő, a fájdalom egyre erősebb lett. Gyakorlatilag kibírhatatlan volt. Jelentkezett egy erős hidegérzékenység is.

A hidegtől erősebben kezdett fájni?

Igen, de pokolian. Ez már ijesztő volt, de még mindig reménykedtem. Rendszeresen jártam fürdőbe, jógáztam, törődtem magammal. Azaz itt már elkövettem egy butaságot, mert nem indultam el semerre. Nem vizsgáltattam ki. Karácsonykor elutaztunk egy kis faluba, egy vadászházba. Ott aztán, mivel hideg volt, nagyon rám tört a fájdalom. Nem aludtam semmit sem. A rokonok már nem tudták tovább nézni, és bevittek kórházba. Több órát kellett várni, és én a fájdalom miatt már ott tartottam, hogy berúgom az ajtót, de ezt megláthatták rajtam, így bekerültem egy ortopéd szakorvoshoz.

Megröntgeneztek, és ott derült ki. Akkor este kilenc körül mondta az orvos, hogy nagy a baj. Mondtam neki, hogy mondja, mert nyolc éve dolgozom egészségügyben, és most már végre szeretnék tisztán látni. Azt mondta, hogy amit ő észrevett, az a jobb hármas bordán egy litikus csontfolyamat, ami egy hat és fél centiméteres szakaszon felette a csontot. Azt mondta, hogy ez valószínűleg áttét a tüdőről, és nagyon vegyem komolyan. Az ünnepek után azonnal menjek kivizsgálásra. Hát akkor már nem is vettem félvállról. Eléggé megrémül ilyenkor az ember. Januárban nekiindultam a kivizsgálásoknak. Igazolódott is, hogy a bal tüdőn volt egy 45 milliméteres daganat, áttéttel a jobb hármas bordacsonton, a májban, mellékvesében és a vesén, aztán nem sokkal később kiderült, hogy az agyban is. Tehát teleszórta. Gyanús volt még a jobb csípő is.

Tovább Rettegett áttétek - Hogy működnek a daganatok?

Szenteste a vizsgálaton hívták fel rá a figyelmét, hogy nagy a baj, és januárban ment el a további vizsgálatokra.

Igen.

Hogy élte meg azt a pár napot? Hiszen akkor még csak az volt egyértelmű, hogy nagy a baj.

Hú. Nem is tudom, mi történt a két ünnep között. Azt hiszem, próbáltam átgondolni, hogy hol is kezdjem. Vannak orvos barátaim meg ismerőseim. Őket végighívtam. Az egyikkel, aki onkológián dolgozik, együtt indultunk el aztán a vizsgálatokra. Segített, így január első napjaiban már CT-n voltam. Ott aztán beigazolódott, hogy komoly baj van.

A két ünnep között csak megpróbáltam kapcsolatokat keresni, hiszen először azt sem tudtam, hogy mit tegyek. Ezt föl sem lehet fogni. Valami olyasmit éreztem, hogy oké, ha most nagy a baj, akkor menjünk neki. Nézzük meg, legyen kiderítve, és aztán, amit lehet, azt… Igen, valami furcsa izgalmat vagy talán bátorságot éreztem. Akkor most ennek menjünk neki férfiasan. Kideríteni, hogy mi ez, végigcsinálni a vizsgálatokat, és nekimenni valami terápiának. Közben persze igyekeztem utánaolvasni mindennek, hogy én mit tehetek hozzá. Értek valamennyire a gyógyteákhoz, ezzel ugyanis sokat foglalkoztam azelőtt is. Aztán ott van a jóga, a relaxációk. Próbáltam átlátni ezt az egészet, és mentem neki. Csak ezzel foglalkoztam innentől már.

Januárban csak lassan haladtak a dolgok. Az ismeretségek ellenére is összevissza kerültem mindenhova, ahol hamarabb tudtak megszervezni egy vizsgálatot. Nem derült ki, hogy végül is én hova tartozom, csak többedjére kerültem a mostani kórházamba. (...)

Még az előző kórházba érkeztek először az eredmények. Ott történt, hogy az orvos közölte, van egy jó gyógyszer, de én nem kaphatom, mert dohányoztam. Különben is az, ami nekem van, az gyógyíthatatlan.

Ezt mondta?

Igen. A feleségem, aki akkor ott állt mögöttem, majdnem kikaparta a szemét. Én is elgondolkodtam, hogy lehet ilyen goromba. Látszott, hogy föl sem fogja, mit tesz ezzel. Hogy mit is mond egy embernek, aki itt áll előtte. Ezért is nem volt maradásom ott. Ilyen körülmények között.

A kórházváltás előtt is kezelték valamivel?

Kaptam csontépítőt. Az valamelyest segített. Meg fájdalomcsillapítókat, ezek szintén segítettek. Emiatt januárban és februárban már nem volt az a pokoli szenvedés. A fájdalom elég gyorsan megszűnt. Csak a hidegrázás maradt. Az viszont egy szörnyű tünet. A hidegrázás és a verítékezés felváltva. A hidegrázás az szinte belülről jön. Az szörnyű. Erre mondhatják azt, hogy megvesz az isten hidege. Ezt hallottam más betegektől is, hogy ez a hidegrázás, ez valami iszonyat. Főleg éjszaka jelentkezik. Gondolom, a szervezet próbál birkózni ezzel a szörnyű állapottal. A verítékezés éjjel meg napközben is van. Háromszor is kell ágyneműt cserélni. Van, hogy másfél órán át dől a víz rólam. Sokszor a legváratlanabb pillanatokban jelentkezik. Egy beszélgetés közben egyszer csak elönt a víz.

Tovább Mire utal az éjszakai izzadás?

Ezek a tünetek már régóta megvoltak?

Igen, már nyáron elkezdődött. Akkor furcsálltam is, de azt gondoltam, hogy a verítékezés biztos a meleg miatt van. Akkor ugyanis a hidegrázás még nem volt, de a verítékezés igen. Nagyon kellemetlen volt. Jó, a többi ember is verítékezik negyven fokban, de nem így. A nadrágomat meg mindenemet átizzadtam. Azon is gondolkodtam, hogy váltóruhát kell vinnem magammal, mert borzalmas, ahogy kinézek. Amikor beindul, akkor húsz percet, fél órát is eltartott. Ez tehát nyáron kezdődött, de nem tudtam mire vélni. Azelőtt nem voltam izzadós.

És akkor mire gondolt?

Hát... Igazából semmire. Olyan fura ez, hogy jönnek a jelek, de ezeket beazonosítani, vagy valamire következtetni... Hát most hogy menjek ezzel orvoshoz? Elmegyek a körzeti orvoshoz, hogy nézze, izzadok... Hát nem mentem el. (...)

Visszatérve arra a bizonyos gyógyszerre és a szituációra…

Igen. Az orvos közölte, hogy nem kaphatom azt a bizonyos gyógyszert és különben is, gyógyíthatatlan a betegségem, és csak nézett rám.

Ezek szerint azért nem kaphatta ezt a gyógyszert, mert dohányzott?

Igen, ez valamiféle büntetés volt. Én legalábbis így éreztem.

Van valami előírás erre, hogy aki dohányzott, nem kaphatja ezt a gyógyszert?

Valami lehet, mert ugyanez történt a következő kórházban is. Kivártam azt a hat és fél-hét órát a tüdőosztályon, ahova átküldtek, és az orvos, aki fogadott, penetráns volt. Megnézte a leleteket, aztán közölte, hogy jó, jó, van ez a gyógyszer, de mivel én dohányoztam, hát, nem is tudja. Teljesen olyan érzés volt, mintha az asztal alatt szinte tartaná a markát. Lehet, hogy ez gorombán hangzik, de abból gondolom, amit mondott: hogy ő megtesz mindent, hogy ezt a gyógyszert megkaphassam, de hát nem tudja… Majd meglátjuk. Kiderül. Még találkozunk. Jöjjek majd ekkor és ekkor.

És mi lett?

Kimentünk, és mondtam a feleségemnek, hogy akkor ezt hagyjuk. Ő próbált nyugtatni, hogy ne csináljam ezt, majd kitalálunk valamit. De én akkor eldöntöttem, hogy nem. Az orvos barátomnak elmondtam ezt, és akkor került képbe a mostani kórházam. Amikor itt meglátták a szövettani eredményeimet, fülig ért a szájuk. Mondták, hogy óriási szerencsém van. Itt a gyógyszer. Pillanatok alatt megoldja a problémámat. Hihetetlen génállományom van.

Ez az a bizonyos gyógyszer volt, amelyről a másik két kórházban azt mondták, hogy nem kaphatja?

Igen. Itt meg, amikor meglátták a szövettani eredményeket, azonnal mondták, hogy másnap kezdjem el szedni. Meg is kaptam az első dobozzal.(...)

Amikor elkezdték a terápiát, azaz az első öröm után, mit mondtak? Milyen információt osztottak meg önnel?

Hát, elkezdtem szedni, és rohamosan javult az állapotom. Érzésre is. Persze el kellett telnie egy bizonyos időnek, hogy fel tudják mérni a terápiás eredményt. Másfél hónap biztos eltelt az első CT és koponya-MR-ig. Akkor viszont kiderült valami, amitől meg is ijedtem. Ugyanis közben szépen javultam, és tért vissza az erőm, gyarapodott a súlyom, viszont a vizsgálaton a fejemben is találtak daganatot. Azt mondták, hogy azonnal sugárterápia kell, mert itt nem lehet késlekedni. Azt nagyon nem akartam. A sugár az lelkileg egy horror nekem. Kiírtak tíz sugarat.

(...) Kilencvenöt százalékban eltűntek a bogyók mindenhonnan, kivéve a tüdőmben, ahol maradt egy tizennyolc milliméteres. Az is ennyire összehúzódott. Hozzá kell tennem, hogy én az első naptól borzalmas mennyiségű gyógyteát ittam, és energetikai kezelésekre jártam. Reikire. Próbáltam tornázni, jógázni, gyalogolni, ahogy erőm engedte. Azért én a magam részét hozzátettem ehhez, de az orvosok hallani sem akartak róla. Konkrétan azt mondták, hogy megöl. Ha reiki-kezelést, energetikai kezelést kapok, az engem megöl.

Azt mondták, hogy a reiki-kezelés megöli?

Igen. Viszont épp ellenkezőleg.

És ezt az előírt orvosi kezelés mellett vállalta?

Hogyne. (...)

Kitől tapasztalt még segítséget? Már az orvosokon, reikiseken kívül.

Mindenki segíteni akart, aki meghallotta. A barátaim, a családom. Mindenki megrettent, megrémült, és én mindenkin azt éreztem, hogy aggódik. Mindenkinek volt valami ötlete, mindenki segíteni akart. Csak ebben azért valahogy rendet kell rakni. Az embernek előbb-utóbb ki kell választania a terápiákat. Ott van ugye a tea, amihez értek. A rákosodásgátló tea. A Maria Treben-féle könyvből ezt ki lehet olvasni. A növényeket már magam gyűjtöm jó hosszú ideje. Ezek nagyon egyszerű növények, amiket nagy mennyiségben kell fogyasztani, bár ez elég kellemetlen, de én azt hiszem, nagyon hatásos. Takarítja a szervezetet. Van néhány alapnövény: a körömvirág, a zsurló, a cickafark, a csalán. Elképesztő jó hatásaik vannak. (...)

Amikor megérkezett az interjúra, mesélte, hogy tegnap is megkínozták.

Igen most volt az utolsó sugárkezelés. A kínzás abban áll, hogy borzasztó szájíze van az embernek, és forog a gyomra folyamatosan, bár mindent elkövetnek. Kaptam infúziót is.

Tehát akkor most ez a mellékhatása a sugárnak?

Igen. Szájszárazság, ízekben-szagokban tévedés. Fogytam is, mert egész egyszerűen nincs kedvem enni.

Tovább Mit kell tudni a sugárterápiáról?

Hány sugárkezelése volt eddig?

Tíz. Illetve azzal az ominózussal együtt tizenegy. Az ödémásodás most is jelentkezett, csak nem olyan erővel. Most nem volt vészes. Mindennap adtak plusz infúziót, hogy az ödémásodás ne okozzon gondot.

Gyógyszereket is szed?

Hányáscsökkentőt meg émelygésgátlót, illetve gyomorvédőt az egyik gyógyszer miatt.

Azt a bizonyos gyógyszert, amit az elején említett, szedi még?

Azt elvették. (...) És bizony ősszel jött az újabb kontroll, és akkor megint találtak egy újabb bogyócskát hátul a koponyában. Nyolc milliméterest. Gyanús volt megint a vese meg a mellékvese, és az úgynevezett anyatumor is megdagadt. Akkor vették el azonnal a gyógyszert, mert szerintük nem hat már. Mutálódott a sejtállomány egy része, aktiválódott, és megint elkezdett dolgozni. Hát akkor jöjjön a kemoterápia. Tehát nem a tablettás kemoterápiás szer, hanem a hagyományos kemoterápia.

Ez hogy megy? Van valami szabály, hogy meddig szedhető a gyógyszer?

Igen. Beindul a protokoll. Azt nagyon sokat emlegették. Amikor kérdeztem, hogy miért veszik el a gyógyszert, rögtön a protokollra hivatkoztak. Azonnal el kell venni, mert különben őket nagyon megbüntetik. Pokoli büntetések vannak kilátásban, ha ők ilyen drága gyógyszerrel vacakolnak, amikor az nem hatásos. (...)

Az anyakórházában folyamatosan konzultál?

Igen. (...)

Most hogy áll a lélek rendbetételével, illetve mit tesz érte?

A reikiben nagyon sok koncentrációs, imaginációs gyakorlat van. Olyanok, amelyek segítik az embert abban, hogy rendbe rakja önmagát valamennyire. De hát itt vannak konkrét gyógyító módszerek. A Simonton-féle imaginációs gyakorlatok, amelyek során konkrétan elképzeli az ember a gyógyulást a testben. Van több ilyen módszer. A szomatodráma. Mindenféle pszichés gyakorlat, például a lazítások.

(...) Sokat gondolkodtam azon, hogy mi a fene történt velem. Hogy miként kerültem én ebbe az állapotba.

És mire jutott?

Azt vettem észre, hogy egyszer csak elkezdtem csúszni lefele.

A betegségre gondol?

Nem. A betegséget messze megelőzte, mintegy nyolc-tíz évvel, a lelki. Valahogy elkezdett minden kiüresedni. Elkezdett kiüresedni a munkám, elkezdtek fárasztani a hobbijaim, amiket egyébként borzasztó nagy örömmel űztem éveken keresztül. Valahogy elkezdett minden kiürülni. Szerelmi csalódás, a szüleim meghaltak, az autómat ellopták, megszűnt az akkori munkám.

És ezt a kiürülést összefüggésbe hozza a fizikai betegséggel?

Mindenképpen. Ez már a betegséget megelőzően is egy olyan állapot volt, amely hihetetlen energiavesztéssel járt. Állandóan rossz kedvem volt, állandóan szomorúnak éreztem magam. Mindenféle kiűzhetetlen gondolattömeget darált az agyam, és nem bírtam leállítani. Akkor is foglalkoztam már jógával meg relaxációval, de akkoriban valahogy már ahhoz sem volt kedvem. Azt is elhanyagoltam. Kezdett minden kifutni a lábam alól. Az élet maga kezdett elhagyni.

És most, hogy harcol a kórral? Most mi változott meg?

Alakul. Úgy érzem, hogy alakul kicsit. Mintha gyógyulnék.

Mi az, ami alakul?

Néha-néha mintha megint öröm lenne élni. (...)

Campos Iménez Mária - S.O.S. Daganat! - Párbeszéd a daganatokról

Hiánypótló interjúkötet betegeknek, hozzátartozóknak és orvosoknak: tévhitekről, félelemről, megküzdésről, együttműködésről, túlélésről. Őszinte beszélgetésekben tárulnak fel a rák kapcsán felmerülő, akár tabunak számító témák is. A vallomásokat elismert szakemberek – orvos, pszichológus, dietetikus, jogász – kommentálják, így a daganatos beteg küzdelmét egyszerre több szemszögből is megismerhetjük. Terjedelem: 312 oldal Kiadás éve: 2014 ISBN 978-615-5443-18-3 Látogasson el a kiadó honlapjára és böngésszen a könyvek között: Oriold és Társai Kiadó

(Oriold és Társai Kiadó)