Az immunonkológia hatásmechanizmusa és alkalmazása
Ismerje meg, miben különbözik az immunonkológia egyéb terápiás eljárásoktól, és azt is, hogy ez az eljárás pontosan mely daganattípusoknál, melyik stádiumban alkalmazható.
A téma cikkei |
3/1 Az immunonkológia háttere és elméleti alapjai 3/2 Az immunonkológia hatásmechanizmusa és alkalmazása 3/3 Az immunterápiák előnyei |
Az immunonkológia egy viszonylag új, gyorsan fejlődő kutatási terület, amely az immunrendszer védekező mechanizmusait használja ki, hogy felvegye a harcot a rákos sejtekkel szemben. Az immunonkológia egyik fő célja, hogy hosszú távú túlélést biztosítson még az előrehaladott stádiumú rákos megbetegedés esetén is.
Immunrendszerének feladata, hogy felismerje és elpusztítsa a testidegen sejteket, valamint, hogy felismerje, megkülönböztesse, de ne indítson támadást a test saját sejtjei ellen. Azonban a rákos sejtek néha képesek kikerülni az immunrendszer általi felismerést, és kontrollálatlan osztódásba kezdenek.
A rákos sejtek komplex módon kerülik ki az immunrendszer támadását:
- Megnehezítik az immunrendszer általi felismerést, mégpedig úgy, hogy csökkentik felszínükön a tumor antigének kifejeződését, mivel az beindítaná az immunreakciót.
- Olyan proteineket fejeznek ki felszínükön, mint például a PD-L1, melynek segítségével képesek megtéveszteni az immunsejteket.
- A rákos sejt a környezetében lévő többi sejtet olyan anyagok kifejeződésére indukálja, amely elnyomja az immunválaszt, és elősegíti a tumorsejtek osztódását és túlélését.
Tovább Pszichoonkológia: A rák és a lélek csatája
Hogyan veszi fel a harcot az immunrendszer a kórokozókkal szemben?
Az immunterápia egy viszonylag új formája a rákkal való küzdelemnek, amely lényegében az immunrendszer aktiválásán alapszik. Az immunrendszerünk működésének az egyik legkülönlegesebb része, hogy hosszú távú memória kialakítására képes. Így az egyik nagy előnye az immunterápiáknak, hogy tartós védelmet biztosíthatnak a betegek számára az adott rákfajtával szemben. Az immunrendszerünk egy kórokozóval (vagy más, az immunrendszer aktiválódását kiváltó anyaggal) való második találkozás esetén, azonnali, gyors és hatékonyabb választ tud kiváltani, megelőzve annak elterjedését. Ezt a módszert használják ki a védőoltások egyik típusánál is, ahol legyengített kórokozókat juttatnak a szervezetbe. Ezzel aktiválják az immunrendszert, amely a legyengített kórokozóval könnyedén felveszi a harcot, majd a veszély megszűnte után az immunsejtek egy része memória sejtekként raktározódik és később, amikor már az aktív kórokozó bejut a szervezetbe, nem tud elszaporodni, mivel a memória sejtek felismerik, és azonnali elpusztítják, míg az immunmemória híján napokba kerülne az immunrendszernek, hogy felvegye velük a küzdelmet.
Tehát az immunterápia hosszú távú előnye, hogy az immunrendszer emlékezni fog a daganatra és megakadályozza a kiújulását. Éppen ezért abban bíznak a kutatók, hogy a terápia hosszú távú és minőségi túlélést biztosíthat a betegek számára.
Tovább Mikor a rák kiújul
Az immunonkológia és más terápiák közötti különbségek
Az immunonkológia nagy előnye más terápiákkal szemben, hogy specifikusan a rákos sejtek sérülnek, mivel az olyan citotoxikus módszerekkel, mint amilyen a kemoterápia, a sugárterápia, a célzott daganatterápia vagy a műtét, minden esetben veszélyeztetik az egészséges sejteket is, továbbá rákos sejtek is maradhatnak vissza.
A különbség, hogy míg a kemoterápiában a gyógyszerek arra lettek kifejlesztve, hogy elpusztítsák a gyorsan osztódó rákos sejteket, úgymond megmérgezve azokat, addig az immunterápiában a gyógyszerek segítségével a saját immunrendszerünket indukáljuk arra, hogy felkeresse, felismerje és elpusztítsa a rákos sejteket.
Az immunterápia alkalmazható előrehaladott rák esetén is, nem csak kezdeti stádiumnál. Azonban a terápia hatékonyságát és gyorsaságát javítja, ha korán felismerik a daganatot. Vannak esetek, ahol nem sikerül elérniük a rákos sejtek elpusztítását, de hosszú távú kontrollálására adnak lehetőséget.
Az immunterápiában használt gyógyszerek arra lettek kifejlesztve, hogy hatással legyenek az immunsejtek és a rákos sejtek közötti kapcsolatokra, mégpedig úgy, hogy az immunsejt számára felismerhetővé váljék a rákos sejt, mint kóros sejt, és támadás induljon ellene. Az immunonkológia az immunfolyamatokat ismerve több módon is képes azok befolyásolására.
Négy csoportba sorolhatóak a különböző módszerek:
- Az immun-ellenőrzőpont blokkolók (checkpoint-inhibitors): az immunsejtes válasz blokkolva van a rákos sejtek felszínén kifejeződő fehérjék által (pl. PD-L1), amely gátlás feloldható bizonyos antitest (pl. ipilimumab) használatával. Ezt a módszert alkalmazzák a bőrrák esetén, de más típusú daganatok is tesztelés alatt állnak.
- Nem specifikus immunrendszer stimuláció: az immunrendszer működését oly módon segítik, hogy bizonyos molekulákat juttatnak a szervezetbe, aktiválva ezzel az immunsejteket.
- Sejttranszformáció: az immunsejteket kinyerik, majd a testen kívül (in vitro módon) aktiválják specifikusan a rákos sejt ellen, ezután pedig az aktiválódott és felsokszorosított immunsejteket juttatják vissza a testbe. Ezen típusa az immunonkológiának még kísérleti stádiumban van.
- Oltási stratégiák: ezen módszerrel az immunsejteket speciális módon irányítják a rákos szövetekhez, melynek egyik változata a vírus injektálása (pl. legyengített Herpes Simplex vírus), amely beindítja az immunreakciókat. Ez a módszer bőr-, fej- és nyaki tumorokra lett kifejlesztve, más ráktípusoknál jelenleg kísérleti stádiumban van.
Hol tart jelenleg a folyamat? |
Az immunterápiákkal kapcsolatban folyamatos kutatások folynak több mint 20 különböző rákos betegséget vizsgálva. Azonban jelenleg csupán a bőr-, tüdő- és veserákos esetekben alkalmaznak immunterápiás kezelést a betegeken. Ma még a többi daganat esetén csak klinikai kutatások vizsgálati stádiumában való részvétel lehetséges. Az immunterápiás módszerek ma még igen kis százalékát teszik ki a daganatos betegek kezelésének. Egyes klinikai kutatások korai adatai azonban tartós aktivitást feltételeznek, ami fontos előrelépést jelentene a rákkutatásban. |
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Laczikó Dorottya, klinikai kutató