Egyre több csonttumoros végtagot tudnak ma már megmenteni
megjelent:
Az ortopédiai műtétek csaknem tíz százalékánál ma már csonttranszplantációt alkalmaznak. Ez éves szinten több száz ilyen típusú beavatkozást jelent a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján.
A felhasznált csontok egy része saját szervezetből nyert transzplantátum, de érkezhet a klinikán működő csontbankból is, ahol donációból származó csontokat tárolnak – mondta Dr. Perlaky Tamás, a klinika tanársegéde. Hozzátette, főként csonttumoros pácienseknél alkalmazzák a beültetést, a felhasznált ún. graftoknak köszönhetően ma már a 20-30 éve még amputációval végződött beavatkozások mintegy ¾-ében elkerülhető a végtagvesztés, jelentősen javítva ezzel a betegek túlélési kilátásait. Csúcsintézményként a hazai csontbeültetések több mint 90 százalékát a klinikán végzik.
| Csontdaganatok |
| A csonttumorok az összes daganatoknak mindössze 0,5-1 százalékát teszik ki. Gyermekkorban rendszerint elsődleges csontdaganatok keletkeznek; az egyéb daganatok csontáttétei ritkák. |
A rosszindulatú csontdaganat előfordulása ugyan összességében nem nőtt az elmúlt időszakban, a csúcsellátónak számító Ortopédiai Klinikán azonban az elmúlt tíz évben mintegy 8-10 százalékkal emelkedett az ilyen kórképpel kezelt páciensek száma – mondta Dr. Perlaky Tamás. Kiemelte, egészen a ’80-as évekig az esetek többségében elkerülhetetlen volt az amputáció, a klinika nemrégiben leköszönt igazgatójának, Dr. Szendrői Miklósnak köszönhetően azonban jelentős eredményeket értek el a végtagmegtartó beavatkozások terén. A protézisek használatával és a csonttranszplantáció elterjedésével a végtagok jó része ma már megmenthető.
A rosszindulatú csontrákok leggyakrabban a combcsontot érintik – a térd vagy a csípő tájékán jelennek meg-, de a lábszárcsonton és a felkarcsonton is kialakulhatnak. Az érintettek túlnyomó többsége gyerek vagy fiatal felnőtt; az osteosarcoma és az Ewing-sarcoma is javarészt ezt a korosztályt illeti, esetükben pedig különösen fontos, hogy olyan megoldást válasszanak, amely amellett, hogy lehetővé teszi a végtag megmentését, biztosítja a funkció megtartását is, lehetőség szerint minél hosszabb időn át.
A fiataloknál jellemzően csonttranszplantációt alkalmaznak, a beültetett ún. allograft egy biológiailag aktív anyag, ami többé-kevésbé beépül, így teljesen visszaépülhet a beteg csontja. Idősebbeknél a csontrák általában áttétként jelentkezik. Náluk gyakoribb a protézis alkalmazása, a beültetett fém ugyanis rögtön stabil és terhelhető, míg az allograftot, főként ha nagy méretű, több hónapig nem lehet terhelni, ráadásul az idősek esetében már nem is biztos, hogy be tud épülni.
Mivel azonban a protézis idővel kilazul vagy akár el is fertőződhet, a fiataloknál csak ritkán alkalmazzák, hiszen idős korukig számtalan műtéten, protéziscserén kellene átesniük.
Ma már az az eljárás is megvalósítható, hogy a páciensnek kiveszik a daganattal érintett csontszakaszát, amelyet besugaraznak, megölve ezzel minden saját és tumoros sejtet, majd visszaültetik azt a betegbe – mondta Dr. Perlaky Tamás, az előnyök között kiemelve, hogy nem lesznek méretbeli problémák, ráadásul a csont is visszaereződhet. Azért, hogy a leggyakoribb szövődménynek számító felszívódást elkerüljék, megerősíthetik az érintett csontot pl. a páciens saját szárkapocscsontjával.
A teljes cikk a Semmelweis Egyetem honlapján olvasható.
