Vastagbélrák diagnózis - Hogyan lehet lelkileg feldolgozni?
A rákos betegségeket a köznyelv, sajnos nemritkán jogosan, a halál előszobájaként azonosítja. Így egy rákdiagnózis kimondásakor és az azt követő időszakban a beteg komoly érzelmi megpróbáltatásokon megy keresztül.
A téma cikkei |
A betegség megértése 1. A vastagbélrák tünetei 2. Rákmegelőző állapot: a vastagbélpolip 3. A vastagbélrák rizikófaktorai 4. A vastagbélrák kivizsgálása, szűrése Élet betegséggel 5. A diagnózis lelki feldolgozása 6. A vastagbéldaganat szövettani típusai, stádiumai 7. A vastagbélrák kezelési lehetőségei 8. Élet vastagbéldaganattal 9. Kontrollvizsgálatok bélrák után Megelőzés 10. A táplálkozás szerepe a vastagbélrák kialakulásában 11. Mit tehetünk a megelőzés és kiújulás ellen? |
Szinte kivétel nélkül mindenkit sokkol a hír, többnyire már ott a rendelőben, gyakori a tompaság, szomorúság, félelem és akár a düh érzése, illetve ezek keveredése. Sokan először nem is akarják elhinni, hogy ez velük is megtörténhet. A betegséggel, kár tagadni, új fejezet kezdődik az életében, ami nem kis lelki teherrel jár.
A vastagbélrák elhelyezkedése, és főleg tüneteinek jellege miatt a betegek gyakran szégyellnek időben orvoshoz menni. Észlelik például a széklet megváltozását, de bíznak benne, hogy "majdcsak elmúlik", amivel időt vesztenek, de persze látják, érzik a bajt, így szoronganak is, folyamatosan vívódnak magukban. A tükrözéses vizsgálat kilátása szintén inkább félelmet kelt a betegekben.
Nem mindenki reagál egyformán
Vannak betegek, akik számára a diagnózis egyfajta megkönnyebbülést is jelent, mert végre tudják, mi a bajuk – mert azt már régóta érezték, hogy valami nincs rendben. Vannak, akik praktikus módon állnak a diagnózisukhoz, és minden energiájukat a gyógyulásra fordítják. Mások viszont úgy érzik, hogy túl nagy nyomást jelent számukra, hogy „pozitívan gondolkozzanak” és „küzdjenek” a rákkal, vagy ami a legrosszabb: feladják, pedig nem kellene feladni!
Ez is érdekelheti A betegségek tagadása - Miért veszélyes a pszichés hárítás?
Mindenki alapszemélyiségéből adódóan, egyéni módján reagál lelkileg a betegségre, és még azon belül is természetes a hangulati hullámzás, így teljesen természetes, ha Önnek is vannak lelki hullámvölgyei, aggódik a jövő miatt, függően akár az új leletektől, a kezelés állásától is.
Amennyiben olyan érzelmeket tapasztal, melyekkel nehezen tud megbirkózni, és amik nem enyhülnek idővel sem, beszéljen róluk kezelőorvosával, vagy keressen fel akár pszichiátert, pszichológust, akik segíthetnek a lelki tünetekkel szemben.
A kezelésre való várakozás
A vizsgálati eredményekre, majd a műtétre, kezelésekre várni stresszes és aggasztó, az ismeretlentől való természetes félelem talán ilyenkor a legrosszabb, az ember agyában a legsötétebb forgatókönyvek pörögnek. Ilyenkor sokat segít, ha talál valami olyan elfoglaltságot, ami leköti, eltereli a figyelmét.
Informálódjon is! Ha tudja, mit várhat a kezeléstől, az segít abban, hogy kontrollálni tudja az érzéseit. Beszéljen orvosával a kezeléséről, és tudjon meg minél többet!
A partnerrel való kapcsolat
A párjával való kapcsolata is változhat a daganat diagnózisát követően, hiszen mindkettőjüknek meg kell birkózni a kialakult új helyzettel. Az eddigi otthon betöltött szerepe megváltozik, például táppénzre megy a munkájából, vagy nem tud úgy segíteni a ház körüli teendőkben, mint korábban. Nehéz hozzászokni ezekhez, ami hangulatára, a párkapcsolatra is rányomhatja a bélyegét. Azonban ahogy együtt küzdenek a betegség ellen, az Önök közötti kötelék szorosabbá is fonódhat, és megerősödve kerülhetnek ki az egészből. Ahogy a filozófus Friedrich Nietzsche mondta: ami nem öl meg, az megerősít!
Fontos, hogy otthon megbeszéljék az érzéseiket! Mondja el párjának, miben és hogyan segíthet Önnek, mit vár tőle, ugyanakkor hallgassa meg az ő érzéseit is, és ne feledje, hogy partnerének is nehéz ez az egész!
Lásd még Lehet még gyermekem vastagbélrák után?
Ha egyedül van
Aki egyedül él, annak sajnos még nehezebb, így joggal érezheti, hogy nincs támasza a betegség elleni harcban. Egy támogatói, akár csak online fórumokon betegközösséghez való csatlakozás segíthet abban, hogy olyanokkal találkozzon és ossza meg érzéseit, akik hasonló cipőben járnak.
Hogyan beszéljen a betegségéről?
A daganatos betegségről való beszélgetés segíthet a diagnózis feldolgozásában. Azonban egy ilyen megrendítő hírről nem könnyű beszélgetni, és az egészséges félnek sem könnyű megfelelően reagálni. A diagnózis okozta lelkileg érzékeny állapotban a beteg füle is érzékeny lesz a nüanszokra. A túl sztereotip válaszok, a túl üres biztatás, a távolságtartás inkább negatív érzéseket szül a betegben. Egy ilyen betegség választóvíz: itt derül ki, hogy ki volt az igazi barát vagy rokon, kire számíthatunk igazán a bajban.
Döntse el tehát, kinek akarja elmondania a diagnózist és kinek mennyire érdemes megnyílni! A hír hallatán sokan idegesek vagy megdöbbenek, nem tudják, mit mondjanak. Ha kellemetlen a csend, kérdezze meg, mit gondolnak, vagy beszéljen a kezelési tervről – ha úgy érzi, meg szeretné osztani.
Ha elmondja másoknak, hogy rákja van, azzal esélyt ad, hogy praktikus és érzelmi segítséget is nyújthassanak Önnek. Amennyiben Ön olyan, aki eddig mindig mindent önmaga oldott meg, az új helyzethez eleinte nehéz hozzászokni, de ne feledje, a segítség elfogadásával energiáit azokra a dolgokra fordíthatja, ami most a legfontosabb.
Ha sok emberrel kell megosztania a diagnózis hírét, abban a család és a barátok segíthetnek, vagy érdemes lehet interneten eljuttatni a hírt az arra érdemeseknek. Ha ebben azt is elmondja, mivel támogathatják Önt a legjobban, azzal segít a válaszadásban is. Például megemlítheti, hogy szívesen venné, ha el tudnák vinni a kezelésekre, vagy segítenének a gyerekek ellátásában. Ha kellemetlennek érzi a betegségéről való beszélgetést, tudassa ezt is velük, valamint a látogatások gyakoriságát is korlátozhatja.
Előfordulhat, hogy olyan emberekkel találkozik, akikkel nem akar a rákról beszélni. Ilyen esetekre nem árt előre átgondolni néhány mondatot, ami jól jöhet majd ilyenkor. Például: „Köszönöm, nem vagyok rosszul, és te hogy vagy?” . Ezzel áttereli a figyelmet magáról a másik személyre. Ennek is megvan a személyes előnye, mert talán sikerül más témákról beszélgetve egy időre elterelni a saját figyelmét is a betegségéről, és "visszabújni abba a szerepbe", ami korábban Ön volt.
Mit mondjon a gyerekeknek?
Gyermekének, unokájának vagy a család egyéb kisgyermekének beszélni a rákról mindig nehéz és felkavaró. Nehéz tudni, ilyenkor mit „helyénvaló” mondani vagy tenni, és mivel nem akarják a gyermeket felizgatni, így gyakran inkább nem mondják el neki, miről van szó. Azonban már a pici gyerekek is érzékelik, hogy valami megváltozott a családban, és csak jobban aggódnak, ha nem tudják, miről van szó, mintha elmondanák nekik.
Ha beszél a kisgyermeknek a betegségéről, segít neki, hogy megértse, mi történik. Fontos, hogy ne máshonnan jusson esetleg téves információhoz.
Nem kell mindent egyszerre elmondani a gyereknek. Próbáljon az ő számára is érthetően fogalmazni, és álljon készen, hogy megválaszolja a felmerülő kérdéseket. Ha nincs válasza, mondja el nyugodtan, hogy nem tudja! Érthető az is, ha sír, vagy kifejezi aggodalmát a gyermek előtt, mert ezáltal ő is nyugodtan kifejezheti az érzéseit.
Kérdezze meg tőle, hogy érzi magát és próbálja kideríteni, mi miatt aggódik. A kicsiket általában meg kell nyugtatni, hogy továbbra is szeretik őket és törődnek velük. Valószínűleg tudni szeretné, hogy ki fogja a vacsorát elkészíteni, vagy iskolába/óvodába vinni, fürdetni, ha az, aki általában ezt csinálta, rosszul van.
Érdemes beszélni gyermeke tanárával, edzőjével, így nem csak hatékonyan támogathatják őt, de a viselkedésbeli, hangulati változásait is megértik, megértően kezelik.
Hogyan mondja el egy idősebb rokonnak?
Hozzátartozója valószínűleg már tudja, hogy Ön orvosi vizsgálatokon vett részt, de előfordulhat, hogy fogalma sincs a bajról. Bármi legyen a helyzet, idősebb rokonnal a rákdiagnózisról nehéz beszélni, hiszen ha az maga is beteg vagy leépült, nem akarjuk felizgatni a rossz hírrel, viszont jó esetben akár komoly segítséget is jelenthetnek az idősebb ember, ha például az élete során már túlélt hasonló betegséget, és ezzel a személyes példája erőt és reményt adhat.
Dönthet úgy, hogy nem akarja elmondani a diagnózisát, ám esetleg valaki mástól tudja meg, vagy magától észreveszi, hogy Ön nincs jól, és az rosszabb.
Bár a rossz hír adott, van néhány mód, hogyan teheti könnyebbé a hír feldolgozását:
-
Gondolja át, hogy azonnal elmondja a diagnózist a hozzátartozójának, vagy vár ezzel a kezelési terv elkészüléséig – ez utóbbi segít a pozitív dolgokra fókuszálni. Megosztani a terhet viszont megkönnyebbülés, sokáig ne hordozza magában!
-
Melyik napszak a legalkalmasabb időszaka arra, hogy elmondja? Ha a nap végén beszél csak róla, az mindkettejük számára nehézzé teheti az esti elalvást, és nappal amúgy is könnyebb gyakorlatiasan gondolkodni neki is, mint este fáradtan.
-
Amennyiben a szüleiről van szó, előfordulhat, hogy tehetetlennek érzik magukat amiatt, hogy nem tudták megvédeni gyermeküket a ráktól. Mondja el, hogyan segíthetnek, például kérje meg őket, hogy vigyázzanak az unokájukra, segítsenek a házimunkában vagy csak sűrűbben ugorjanak be egy beszélgetésre.
-
Ha valamelyik szülője szociális otthonban vagy kórházban van, beszéljen a személyzettel, hogy támogathassák őt.
-
Ha hozzátartozójának személyiség-változással járó betegsége, vagy demenciája (pl. Alzheimer-kór) van, előfordulhat, hogy nem a várt módon reagál a hírre, vagy akár meg se érti azt. Ezek a reakciók könnyebben kezelhetőek, ha felkészül rájuk. Súlyos demens hozzátartozót viszont nem érdemes sokkolni a hírrel.
Bővebben A család szerepe a rákos betegek gyógyulásában
És végül pár személyes gondolat Önhöz, mint beteghez
Fontos az információ, és a tudatosság, mert akkor érezheti, hogy hatással van a kezelés, az események menetére. Fontos azonban a hiteles forrás! Kérdéssel, kétséggel mindig forduljon orvosához, és higgye el neki, ha esetleg valami innen-onnan hallott "varázsmódszerről" lebeszéli. Ha nem bízik az orvosában, keressen inkább másik orvost. De az önjelölt kuruzslókkal, megalapozatlan gyógymódokkal vigyázzon, az ezzel elvesztett idő visszahozhatatlan.
A vastagbélrák legyőzhető, de fontos a megfelelő, és időben kapott kezelés. Aki feladja, vesztett. Képviselje tehát önmagát, merjen kérdezni, ha kórházban fekszik, merje megszólítani a nővért, ha problémája van, tudjon és merjen segítséget kérni. Keressen olyan orvost, akiben szakmailag és emberileg is bízik, az ő kezelési tervét, javaslatait viszont mindig kövesse.
A legfontosabb jó tanács Önhöz, mint NEM beteg olvasóhoz azonban az, különösen ha a családban már fordult elő ilyen betegség, hogy a vastagbélrák kialakulása rendszeres szűrővizsgálattal megelőzhető, vagy a betegség a sikeres kezeléshez időben észrevehető!
Forrás: WEBBeteg összeállítás
CS.K., fordító, www.bowelcanceruk.org.uk
Orvos szakértő: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter