Az agydaganatok szövettani típusai, és a betegek kilátásai

A daganatos betegségek, így az agydaganatok (központi idegrendszeri daganatok) is lehetnek jó és rosszindulatú elváltozások. Ezt a szövettani kép alapján határozzák meg a patológus szakorvosok, melyhez egységes osztályozási rendszereket fejlesztettek ki. A központi idegrendszert érintő daganatok kórlefolyását viszont erősen befolyásolja a daganat elhelyezkedése, valamint növekedésének üteme.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghatározott beosztás alapján különböző terápiás ajánlásokat dolgoztak ki, melyek alapján eldől, hogy a beteg milyen kezelésben részesül. A központi idegrendszeri daganatok besorolásában a fokozatok (grádus) meghatározása a legfontosabb. Ezek bizonyos, jól meghatározott alaktani elemek jelenlétén vagy hiányán alapul (pl.: elhalt területek a tumoron belül, osztódó sejtek száma). Ezek alapján megkülönböztetünk grade I, II, III és IV daganatokat.

Az agydaganatok típusai

A központi idegrendszeri daganatokat két nagy csoportra osztjuk, gliális és nem-gliális eredetű daganatokra. Az elsődleges (primer) agydaganatok között a gliómák fordulnak elő leggyakrabban. Ide tartoznak az astrocytomák, az oligodendrogliomák és az ependymomák. Nevüket a kiindulási sejt alapján kapták. Ezek a tumorok hajlamosak az agyszöveti térfoglalásra, ami a teljes sebészeti eltávolítást megnehezíti, egyes esetekben ellehetetleníti.

1. Gliális daganatok

Diffúz astrocytoma

A diffúz kifejezés alatt azt értjük, hogy a daganat és a normál agyszövet nem különül el egymástól, nincs közöttük azonosítható határ, vagyis a tumorsejtek beszövik az agyállományt. Ez a típus a primer agydaganatok 40%-át képezi. Túlnyomóan a nagyagyféltekét érinti. Az esetek kis százalékában előfordulhat a kisagyban, az agytörzsben és a gerincvelőben is. Az alacsony grádusú tumorok (II) lassan növekednek, sokára okoznak tüneteket, míg a magas grádusú (III) tumorok tünetei hirtelen jelentkeznek és gyorsan haladnak előre.

A leggyakoribb tünetek:

• görcsrohamok,
• fejfájás,
• hányinger, hányás,
• beszéd-, látás-, hallásproblémák,
• agyban való elhelyezkedéstől függően egyéb tünetek (pl.: végtagbénulás).

Általában 30-50 év közötti felnőtteknél diagnosztizálják, ugyanakkor bármely életkorban előfordulhat. Az átlagos túlélési idő grade II esetén 5-10 év, grade III esetén 2-3 év.

Glioblastoma

A leggyakrabban előforduló rosszindulatú agydaganat, mely a diffúz astrocytomák közel 50%-át alkotja. Ez a tumor grade IV-es, tehát meglehetősen rossz prognózis jellemzi, nagyon agresszív és gyakran ellenálló a terápiával szemben. Az elsődleges glioblastoma kialakulását nem előzi meg astrocytoma, míg a másodlagos glioblastoma egy, már meglévő astrocytoma átalakulásából jön létre. Gyors növekedés jellemzi, és általában az agyra gyakorolt nyomás okozza az első tüneteket.

Attól függően, hogy hol van a daganat, előfordulhat:

• fejfájás,
• epilepsziás rohamok,
• hányás,
• homályos látás,
• hangulat- és személyiségváltozás,
• beszédzavarok.

Bármely életkorban kialakulhat, ám főleg 50 év felett jellemző. Férfiakban gyakoribb. Gyors növekedése miatt az 5 éves túlélés nem haladja meg a 6%-ot.

Pilocytás astrocytoma

A diffúz astrocytomákkal ellentétben ez egy jobb elhelyezkedésű daganat. Az elsődleges agydaganatok 2%-át teszik ki, azonban gyerekeknél ez a leggyakoribb glioma típus. Általában jóindulatú. Főleg a kisagyban helyezkedik el, de kialakulhat a harmadik agykamrában, a látóidegnél, a hypothalamusban, esetenként a nagyagyféltekében és a gerincvelőben is.

Tünetei:

• reggeli órákban megjelenő fejfájás, amely hányás után enyhül,
• látásproblémák,
• fáradékonyság,
• kétbalkezesség.

Ezek a tumorok nagyon lassan, viszonylag körülhatároltan nőnek, ami megkönnyíti a sebészi úton történő eltávolításukat. Jó prognózissal rendelkeznek, a 20 éves túlélés esélye 80%.

Oligodendroglioma

A gliómák 5-15%-át képezik. A tumor általában a nagyagyféltekében található. Lassú növekedésük miatt éveken át jelen lehetnek, mielőtt diagnosztizálnák őket.

A leggyakoribb tünetek:

• görcsök,
• fejfájás,
• hányinger, hányás,
• látás problémák,
• személyiségváltozás,
• méret- és elhelyezkedésfüggő egyéb tünetek.

40-45 éves korban a leggyakoribbak. Túlnyomóan jobb prognózisú, mint az astrocytomák. A jelenlegi műtéti eljárásokkal, kemoterápiával és sugárterápiával az átlagos túlélési idő 5-10 év.

Ependymoma

Az ependymomák olyan daganatok, amelyek leggyakrabban az agykamrák vagy a gerincvelő központi csatornájának ependima-rétegéből alakulnak ki. A primer agydaganatok 3-9%-át, míg a gerincvelői gliomák 50-60%-át teszik ki. Gyerekeknél és fiatal felnőtteknél a negyedik agykamra környékén, míg felnőtteknél inkább a gerincvelőben jellemző a megjelenésük. A panaszokat a tumor környezetére gyakorolt nyomása fokozódásával váltja ki. Szövődményként vízfejűség (hydrocephalus) alakulhat ki.

Prognózisa 3 éves kor alatt a legrosszabb, összességében az 5 éves túlélés 50% körül van.

Bővebben Így néz ki az agydaganat egy MRI felvételen

További glioma-típusok

Az idegsejt eredetű agydaganatok közé tartoznak még a neuroblastomák, a ganglioneuromák és a gangliogliomák. Jó prognózissal rendelkeznek és nem olyan gyakoriak, mint a gliómák. Általában fiatal felnőtteknél alakulnak ki és rohamokkal járnak.

2. Nem-glialis daganatok

A nem-glialis daganatok közé számos tumortípus tartozik, melyek közül az alábbiakban a leggyakrabban előforduló típusokat ismertetjük, a teljesség igénye nélkül.

Medulloblastoma

Elnevezését az agyat a korai, embrionális szakaszban felépítő sejtekről kapta. Főként gyermekekben előforduló, éretlen sejtekből álló, gyorsan növekvő tumor, amely leginkább a kisagyban jelentkezik. A koponyaüregi daganatok 25%-át teszi ki. Felnőttekben ritka.

Tünetei gyakran hirtelen jelentkeznek, melyeket a kisagyban lévő nyomásfokozódás okoz:

• mozgáskoordinációs nehézségek,
• hányinger, hányás,
• eszméletvesztés,
• légzésleállás.

Rendkívül rosszindulatú tumor, ám jól kezelhető sugárterápiával. Az 5 éves túlélés meghaladja a 75%-ot.

Meningeoma

Az agyburokból kiinduló, jóindulatú tumor, amely általában a felszínen helyezkedik el. Számos altípusa ismert. Gyakrabban fordul elő nőkben, mint férfiakban, és bármely életkorban megjelenhet, azonban 60 év felett gyakoribb.

Tünetei:

• látászavar,
• fejfájás,
• görcsök.

Sebészi úton jól eltávolítható, ám kiújulásra hajlamos lehet. A meningeoma kimenetelét a tumor nagysága és elhelyezkedése határozza meg.

Lymphoma

A központi idegrendszerben előforduló elsődleges lymphomák főleg a kisagyban, 10%-ban a nagyagyban, esetenként az agytörzsben és a gerincvelőben is megjelenhetnek. Elsősorban diffúz nagy B-sejtes lymphomák. Magas előfordulási arányt mutatnak immunhiányos betegekben, továbbá gyakoribb előfordulást mutat férfiakban, mint nőkben.

A tüneteket a megnövekedett agyi nyomás okozza:

• zsibbadás,
• végtagbénulás,
• mozgáskoordinációs nehézségek,
• beszéd- vagy látászavar,
• epilepszia,
• zavartság,
• gyorsan kialakuló demencia.

Szteroid terápiára jól reagáló daganattípus. A betegség prognózisát befolyásolja a beteg életkora, neme és immunrendszerének állapota. Sebészi beavatkozás nélkül pár hónap alatt halálos kimenetelű. Kemoterápiában részesült egyéneknél az átlagos túlélési idő 2 év, azonban a betegség kiújulásra hajlamos.

Bővebben Agydaganat- Mire számíthat a beteg?

Lality Sára, medikus
Lektorálta: Dr. Téglási Vanda