Hogyan dolgozzam fel az eredménytelen rákterápiát?
frissítve:
Sohasem könnyű feldolgoznunk, ha egy orvos által kiírt rákterápia, amelybe minden gyógyulásba vetett reményünket fektettük, nem a vártnak megfelelő eredménnyel zárul. Mi azonban mégis megpróbálunk támpontokat adni eme súlyos probléma kezeléséhez.
| A téma cikkei |
| 11/1 A leggyakoribb daganatok első tünetei |
A tény, hogy a javasolt rákterápia eredménytelen volt sokszor jobban megviseli a betegeket, mint maga a diagnózis megismerése vagy a kezelés folyamata. Sokan csalódottságot éreznek, hiszen hiába reménykedtek, bizakodtak és voltak együttműködőek az adott terápia mégsem volt sikeres. Meglepő módon azonban azok számára, akik mindvégig szorongtak, hogy a kezelés sikeres lesz-e vagy sikertelen, az eredménytelenség minden rossz ellenére egyfajta lezárást is jelenthet.
Ilyen helyzetben kiemelt szerepe lehet a társas támogatásnak, azaz rendkívül fontos, hogy az illető ne fojtsa magába a csalódottságát, kétségeit. A család, a barátok, az egészségügyi személyzet erre mind-mind alkalmas lehet, de sokszor az is nagyon hasznos, ha hasonló helyzetben lévő sorstársakkal tudnak beszélgetni, amelyre már egyre több segítőcsoport működik.
Érdemes a betegnek a hasznosság és a kontroll érzését is tudatosítani magában, hiszen attól még, hogy valaki nem képes a betegségét teljesen mértékben kontrollálni, és sok szempontból kiszolgáltatottnak érezheti magát, akkor is léteznek olyan területek az életében, ahol igen is szükség van rá, kompetens és felelősségteljes tud lenni. Fontos, hogy ne elégedjen meg a „beteg szereppel” akkor sem, ha egy kezelés esetleg nem volt eredményes.
Koncentráljon a hobbijára, a különböző családi szerepeire, hiszen az ember a betegség ellenére sem szűnik meg például szülőnek lenni, ahogy számos szabadidős tevékenység is folytatható a kezelések mellett is. Érdemes átgondolni, felkutatni azokat a lelki erőforrásokat, amelyek az élet korábbi kríziseiben már segítségünkre voltak. Egyénenként nagyon eltérő, hogy ez kinél, mi. Egyeseknek a művészetek segíthetnek pl. írás, festés, másoknak egy könyv vagy egy film hozhat megnyugvást, új ötleteket.
Tovább Pszichoonkológia: A rák és a lélek csatája
Mit tegyünk, ha gyermekünkről van szó? |
| Szakértőnk, Máténé Áfra Viktória, gyermekpszichológus a következőket javasolja: „Gyermekek esetében egy súlyos betegségnél az elsődleges terápia sikertelenségét megélni mindenkinek nagyon nehéz. A gyermek nem érti, hogy az, akibe a bizalmát fektette, miért nem segített neki, a szülők pedig, ha lehet, még jobban megrémülnek. Nagyon fontos, mint oly sok más esetben is, hogy ne hazudjunk a gyerekeknek (a gyerekek megérzik a titkokat, illetve már egész kicsi kortól össze tudják rakni a "kirakós darabjait", hogy ha, nem érzik magukat jobban és egyre több a vizsgálat, akkor valami nincs rendben), de ugyanennyire fontos, hogy meg tudjuk tartani a pozitív gondolkodást, a reményt mind a szülőkben, mind a gyermekekben. Nem a sikertelenséget kell hangsúlyozni, hanem a további lehetőségeket. Ha nem bízunk az orvosban a továbbiakban, akkor a gyermek sem fog és ez csökkenti a további kezelések sikerességének valószínűségét. Ne ígérjünk olyat, amit nem tudunk teljesíteni, és próbáljuk meg fenntartani a megszokott életvitelből azt, ami a kezelések mellett lehetséges. Fontos, hogy a jövőképet ne veszítse el a gyermek még akkor sem, ha időlegesen ez megint eltolódik.” |
Van, aki a meditációban, relaxációban talál vigaszt, míg olyanok is vannak, akik szakember pl. pszichológus segítségét kérik. Szintén hasznos lehet a betegség, a terápia sikertelenségének az átkeretezése is, azaz megvizsgálni, hogy lehet-e ebben a nehéz helyzetben valamilyen pozitívumot is találni pl. több időt tölteni a családdal, jobban megismerni önmagam vagy meglátni a jót az élet apró dolgaiban is.
Hogyan birkózhatok meg lelkileg az új kezeléssel?
Számos tanulmány bizonyítja, hogy az egyén megküzdési készsége jelentős befolyással bír a beteg életminőségére és a betegség kimenetelére is, így az új kezeléssel való szembenézéskor sem mindegy, hogy az illető milyen stratégiákat alkalmaz. Az esetek többségében sem a beletörődés, sem az állandó szorongás nem célravezető, hanem sokkal inkább a problémaközpontú vagy az elkerülő megküzdés az, ami segíthet. Az előbbi egy sokkal inkább problémaorientált megküzdés, amikor a beteg elfogadja a diagnózist és a következő kezelést, ám igyekszik ezekről minél körültekintőbben tájékozódni (nem kizárólag internetes forrásokra támaszkodni).
Hasznos lehet még a betegséggel kapcsolatos döntésekben való aktív részvétel, valamint a körülményekhez képest optimista attitűd és remény, hogy az illető a betegségét képes leküzdeni. Elkerülő megküzdés esetén a beteg igyekszik elterelni a figyelmét a betegségről, ami pozitív hatású is lehet, hiszen egy új kezelés elkezdése jelentős stressz-forrást jelenthet. Emellett a konstruktív stresszkezelési technikák is javasoltak, mint pl. relaxáció, meditáció, önnyugtató gondolatok, szuggesztív kommunikáció vagy a mindennapi életben lévő örömteli tevékenységekre való koncentráció.
Ugyanakkor, ha valaki úgy érzi, hogy az új kezeléssel jelenleg nem tud egyedül megküzdeni, akkor nem szabad elvetni a különböző támogató csoportok, pszichológus segítségét sem, akik akár az elindulásban, akár az egész terápia idején rengeteg segítséget nyújthatnak.
Szintén megfontolandó a palliatív ellátás igénybevétele is, mely a tévhitekkel ellentétben nem kizárólag a végstádiumban lévő betegeknek nyújt segítséget, hanem már akár a betegség kezdeti időszakától részese lehet a beteg kezelésének. Így mind a tüneti kezelésben, mind a pszichoszociális ellátásban, mind pedig a betegségmenedzsmentben jótékony lehet.
Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus
