Hogyan éljük túl a bizonytalansággal járó időszakot daganatos megbetegedések esetén?

Az onkológia fejlődésének hála ma már a rák nem feltétlenül egy végzetes, gyors lefolyású betegség. Természetesen sajnos ez is előfordul, de nem ritka már azoknak az eseteknek a száma sem, ahol akkor is van remény, ha a daganatot egy késői vagy előrehaladott stádiumban fedezik fel.

A betegek egy bizonyos része valóban meggyógyulhat, de a kezelések időtartama gyakran nagyon elhúzódik, ahogyan a kimenetel is sokáig bizonytalan. Egyre több olyan eset hallható, amikor a betegek hosszú éveken át együtt élnek a betegséggel, kezelésekre járnak, ugyanakkor többé-kevésbé normális életet tudnak élni. Ennek ellenére a sokáig elhúzódó terápia, az eredményekre vagy a műtét sikerességére való várakozás, egyszóval a bizonytalanság, nagyon megterhelő lehet mind a beteg, mind pedig az őt körülvevő család életére. Mi az, ami ebben a nehéz és megterhelő időszakban a betegeknek és hozzátartozóiknak reményt adhat?

Szemléletváltás - Félig tele a pohár szemlélet

Emberi tulajdonság, hogy sokszor hajlamosak vagyunk arra koncentrálni, ami rossz vagy csalódást okoz, ahelyett, hogy inkább a dolgok pozitív oldalát néznénk. Daganatos megbetegedések esetén is gyakoriak lehetnek az olyan kérdések, mint: miért pont velem történik? Miért nem hat már a kezelés? Miért kell még újabb kemoterápiát kapnom? Ugyanakkor számos kutatás igazolja a pozitív, optimista hozzáállás jelentőségét a különböző betegségekkel szembeni megküzdésben. Bár kétségtelenül nem könnyű feladat, de érdemes félretenni és átkeretezni a negatív, automatikus gondolatainkat a betegséggel kapcsolatban és inkább olyan gondolatoknak hangot adni, mint: mennyire jó, hogy stagnál a betegségem, és nem alakult ki újabb áttét. Örülök, hogy még egy családi eseményen részt tudtam venni. Hálás vagyok, hogy a kemoterápiának köszönhetően viszonylag normális életet tudok élni. Milyen jó, hogy ma nem fájt semmim!

Aktívnak maradni

A kezelések és a műtétek sokszor fizikailag és lelkileg is megviselik a daganatos betegséggel küzdőket. Mégis rendkívül fontos, hogy a beteg megőrizze az aktivitását, azaz ha tud, akkor dolgozzon, baráti összejövetelekre járjon és tartsa meg a családon belül betöltött szerepét. Nem a betegség és a kezelések megtagadásáról van szó, hiszen rendkívül fontos, hogy a beteg betartsa az orvos utasításait, az esetleges diétát vagy pihenést. Sokkal inkább annak erősítése lenne fontos, hogy a daganattal küzdő személyt ne stigmatizáljuk, és ne betegnek tekintsük. Amennyiben a környezete képes teljes értékű személyként gondolni rá, úgy ő maga is képes lesz erre, ami a betegség alakulására is pozitív hatással lehet.

A türelem újraértelmezése

Aki járt már onkológiai kezelésen vagy kísért hozzátartozót onkológiai kezelésre, az jól tudja, hogy gyakran nem maga a kezelés vagy az utazás a legnehezebb, hanem az intézményben történő adminisztráció, sorszámhúzás, sorban állás és órákig tartó várakozás. Már megint a várakozás, mert egy daganatos beteg nemcsak a kezelés eredményességére várakozik, hanem arra is, hogy egyáltalán megkapja a kezelést. Ebből adódóan a betegeknek a türelem egy új szintjét kell megismerniük, amelyre érdemes előre készülni, mert hiába az idegeskedés vagy a hangos szavak, az ember attól nem fog előrébb kerülni, ha egy sürgős ellátandó beteg érkezik, akkor őt fogják előbb ellátni.

Terápia a váróban

Köztudott tény, hogy a különböző önsegítő csoportok rendkívül nagy erővel bírnak mind az érintett, mind a hozzá közel állók számára, akár addikciókról, gyászról, családon belüli erőszakról vagy különböző betegségekről van szó. Az ilyen csoportok lényege, hogy az egyénnek lehetősége van hasonló problémákkal küzdő személyekkel találkozni és tapasztalatokat megosztani. A csoportos együttműködés és támogatás pedig kétségtelenül növeli a megküzdés és az összetartozás élményét, ahogyan a magányból való kilépést is. Bár már egyre több ilyen csoport működik daganatos betegek számára is, mégis sokan nem készek rá vagy nem érzik azt, hogy erre lenne szükségük, esetleg nehezen tudnának eljutni egy-egy foglalkozásra. Ám a kezelésre való várakozás vagy a kezelés időtartama még a legzárkózottabb embert sem tudja megóvni attól, hogy érzékeljen valamit az efféle csoportos erőből, ami nem a rémtörténeteket takarja – azokkal tele az internet –, hanem azoknak a kitartó és emberfeletti erővel bíró személyeknek a történeteit, akik akár már hosszú évek óta járnak kezelésre. Az orvosi segítséget igénybe vevő daganatos betegek kivétel nélkül gyógyulni akarnak, így a váróban nemcsak a kétségbeesés, hanem a remény és olykor a humor is helyet kap, amikor például valaki arról mesél, hogyan is „rúgott be a kemoterápia alatt” az oldatban lévő alkoholtól.

Rövidebb célok

A betegség miatt nehéz tervezni, hiszen az ember nem tudja, hogy milyen hosszúak a kezelések, mennyi idő után tud sor kerülni a műtétre, és ha ez meg is történt, akkor utána milyen hosszú a lábadozás, az esetleges utókezelés. Éppen ezért érdemes rövidebb célokat kitűzni. Ha valaki például tudja, hogy melyik az a hét, amikor nem kap kezelést, akkor érdemes az életét és a dolgait úgy ütemezni, hogy az elintézendő feladatok arra a hétre essenek, mert valószínűleg akkor fizikailag is jobban érzi magát. Egy nyaralás vagy hosszabb utazás megszervezése sokszor szintén lehetetlen kihívásnak tűnik, de amennyiben erre egészségileg képesnek érezzük magunkat, úgy ne fosszuk meg magunkat ettől sem. Tervezzünk rövidebb, belföldi kikapcsolódásokat vagy utazzunk olyan helyekre, ahol az orvosi ellátás is könnyedén megoldható.

Apró dolgok értékelése

A daganatos betegséggel való szembenézés nemcsak a betegnek, hanem a hozzátartozónak is traumatikus életesemény, ennek ellenére mégis magában hordozza a poszttraumás növekedés lehetőségét, amelynek következtében a traumát átélő gyakran pozitív hatásokat is érezhet. Így például megbecsüli az életét, átértékeli a társas kapcsolatait, illetve megváltozik bizonyos dolgokban a prioritási sorrendje is. Nem ritka, hogy a daganatos betegségben szenvedők olyan gondolatokról számolnak be, mint hogy „a betegség megváltoztatta az életemet”, „jobb ember lettem”, „azokon a dolgokon, amiken régen idegeskedtem, ma már egyáltalán nem idegeskedem” (gondoljunk például a rendelőben történő várakozásra). Ez a fajta beállítódás ismételten nem a betegség tagadása vagy bagatellizálása, hanem ezáltal az érintett személyek a bizonytalanság és várakozás ellenére is képessé válnak az életük újraszervezésére, és így a betegséggel való megküzdésre. Szerencsére a mai kezelések már sokkal korszerűbbek, mint 10-20 évvel ezelőtt, ami azzal is együtt jár, hogy a betegeket így korántsem viselik meg annyira. Ha pedig valaki jobban érzi magát, akkor nem a halálra, hanem a gyógyulásra készül. Emellett a betegek jobb hangulata az értük aggódó szeretteikre is jótékony hatással van, ennek köszönhetően pedig kölcsönösen képesek egymás támogatására.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus