Precíziós onkológia - Ha ismered az ellenséget, nem kell félned

A daganatos betegellátás az utóbbi időben rendkívüli mértékben alakult át. A klasszikus diagnosztizálási módszereket, kezelési lehetőségeket kezdi felváltani a személyre szabott daganatterápia, amit precíziós onkológiának is nevezünk. Miben változott a tudomány? Mit jelent ez a betegekre nézve? Dr. Pikó Béla, a Békés Megyei Központi Kórház centrumvezető főorvosa nyilatkozott.

Miben mások ma a daganatos betegek kilátásai, mint 10 évvel ezelőtt?

Meglehetősen nehéz a folyamatos fejlődésben időhatárokat húzni, különösen akkor, ha az ember elég régen műveli ezt a szakmát, s a lehetőségek folyamatos fejlődését tapasztalja.

Nincs a daganatos betegellátásnak olyan szegmense, ami nem alakult át az idők során.

Bár a diagnosztikának nem művelője, csak haszonélvezője vagyok, a képalkotó módszerek teljesítőképességének fejlődése lenyűgöz; olyan kérdésekre lehet választ adni, amik régen fel sem merültek. A patológiában nemcsak a speciális szövettani festések, az immunhisztokémiai vizsgálatok fokozzák a pontosságot, hanem a daganatok genetikai jellegzetességei is egyre inkább a mindennapi, az optimális terápiaválasztáshoz elengedhetetlen információk közé tartoznak.

A molekuláris genetikában az újgenerációs szekvenálás módszere olyan adatmennyiséget szolgáltat, melyek helyes klinikai értelmezése, a valódi „célpontok” és az ismeretlen – vagy még ismeretlen – jelentőségű mutációk megkülönböztetése, a tapasztalt eltérések egymásra gyakorolt hatásának felmérése speciális szakértelmet igényel, és közeledik az idő, amikor az értékelésben a mesterséges intelligencia is szükséges lesz.

Az ismereteknek a kezelésben való felhasználásában nem lehet eléggé hangsúlyozni az onkoteam, a „sokszakmás konzílium” jelentőségét, melyben a diagnosztika eredményei alapján legalább a három fő betegellátó szakterület (sebészet, klinikai onkológia és sugárterápia) szakemberei javasolják az optimális kezelést, kezelési sorrendet a betegnek. Az onkoteam javaslatának megszerzését (természetesen a sürgősségi beavatkozások kivételével) minden esetben jogszabály írja elő, s remélem, hogy a tájékozott és jogait ismerő beteg ennek eredményére rákérdez, és a „sztár” (vagy sztárolt) orvosok egyéni véleményét sem fogadja el fenntartás nélkül.

Sebész nem lévén csak azt – a betegeinknek gyakran elmondott – elvet tudom hangsúlyozni, hogy nem az az érdekük, hogy a műtét a lehető leghamarabb történjen meg, hanem akkor, amikor annak a komplex kezelés során a legnagyobb haszna van.

Változott a tudomány az utóbbi években?

A sugárterápiában a kezelendő céltérfogat kiválasztása már régen nem szokásokon, hagyományokon alapul, hanem nagy, nemzetközi klinikai vizsgálatok eredményei döntik el, hogy mikor és mit kell a besugárzással ellátni. A technikai fejlődés, a „célpontok” meghatározása és a környező szervek, szövetek dózisterhelésének csökkentése olyan eszközök és módszerek alkalmazását teszi lehetővé, amikről talán álmodni sem mertünk akkor, amikor a nagyenergiájú sugárforrást a kobaltágyú jelentette, és a besugárzási tervek kézi számítással készültek. Az új ismeretek és lehetőségek – akár vázlatos – ismertetése messze meghaladná a rendelkezésre álló kereteket.

A gyógyszeres kezelésben a citosztatikumok ugyan megőrizték jelentőségüket, de a hormonkezelés mellett a megfelelő módszerekkel igazolt biológiai célpontra („target”) irányuló gyógyszerek sora mellett az immun-jelátviteli pontokra ható szerek is egyre nagyobb jelentőségűek, s ezek együttese teszi lehetővé a „személyre szabott terápiát”. A javallatok részletekbe menő ismerete, az egyes kezelési vonalak célszerű egymásutánisága, a hatás és mellékhatások ismerete elengedhetetlenek a beteg megfelelő tájékoztatásához és az ezen alapuló beleegyezés („informed consent”) elnyeréséhez. Az úgynevezett „tumoragnosztikus terápia” is megérdemel egy gondolatot: ennek alkalmazásakor a szokásos gyógyszeres lehetőségek kimerítése után, az igazolt célpontok határozzák a meg a kezelést. Jelenleg kevés tumor alkalmas erre, de a szemléletmód a fejlődés izgalmas irányát határozza meg.

Régen az aktív daganatellenes és a tüneti kezelés terápiás filozófiája jórészt elvált egymástól (bár már akkor is tudtuk a pszichés támogatás és a mellékhatások kivédésének fontosságát), míg ma Magyarországon is elfogadott, önálló szakterületté vált a „palliatív orvoslás” (jelenleg licence vizsga letételének lehetőségével). Célja a betegség kísérő problémáitól szenvedő beteg és családja életminőségének javítása, a kellemetlenségek, szenvedés, fájdalom megelőzése és kezelése, a testi, lelki, pszichoszociális és spirituális problémák felismerése és lehetőség szerinti rendezése.

A jelenlegi javaslat a korai palliáció, ezeknek az ismereteknek a kezelésben minél korábban történő felhasználása, amivel nemcsak az életminőséget javítjuk, hanem a kezelési eredményeket is. Az aktív terápia lehetőségének csökkenésével nő a palliáció jelentősége, és végül a hospice ellátás segít a betegeknek és a hozzátartozóknak.

Milyen daganattípusoknál érhető el a legtöbb új készítmény?

Nagyon nehéz, vagy talán lehetetlen is ezeknek a felsorolása (a napokban is olvasható volt a szakirodalomban egy gyógyszer javallati körének bővítése az erre alkalmas daganatokban.) A legtöbb beteget érintő tüdő-, emlő-, vastag- és végbélrákok, a fej-nyaki laphámrákok kezelésében egyaránt jelentős a fejlődés, de a nőgyógyászati és urológiai daganatokban is bővülnek a lehetőségek. Az új készítmények mellett a korszerű sugárterápiás módszerek bevezetése, a gyógyszer- és sugárhatás kombinálása is további esélyeket ad a kezelésre.

Milyen információra van szüksége a kezelőorvosnak ahhoz, hogy a megfelelő terápiát tudják alkalmazni?

Alapvetően ismernie kell a beteget, általános állapotát, korábbi és jelenlegi betegségeit, és amennyiben azonos vagy hasonló eredményekkel járó módszerek közötti, racionális választás lehetséges, preferenciáját, azaz azt, hogy melyiket részesítené előnyben.

A daganat szervezetben való elterjedtsége – a kiindulási szervre korlátozódik milyen méretű, a környezetre terjed, a környéki nyirokcsomókat érinti, vagy távoli áttétet ad (sőt, egyre több daganat esetében az egyetlen/néhány vagy sokszervi áttét megkülönböztetése) – a szóba jövő terápiás lehetőségeket, azok sorrendjét meghatározza. A szövettani szerkezet, az immunhisztokémiai vagy genetikai módszerekkel meghatározható tényezők ismerete kezelési módszereket tesz lehetővé vagy zár ki.

A gyógyszerek és módszerek ismerete, lehetséges mellékhatásainak a beteg állapotával, betegségeivel, egyes szerveinek működésével való egybevetése, a „nil nocere” (ne árts) betartása minden orvosi tevékenység – így az onkológia és onkoradiológia – alapelve is.

Olyan természetes, hogy nem sokat beszélünk róla, de minden felelősséggel gondolkodó orvos, és minden – megfelelően működő – onkoteam tisztában van azzal, hogy az adott egészségügyi intézményben milyen beavatkozásokra van lehetőség, s kik azok a betegek, akiket regionális vagy országos központba szükséges irányítani a lehető legjobb ellátás érdekében. Érdemes gondolni Szun-Ce, az időszámításunk előtti IV. században élt kínai hadvezér bölcsességére: „Ha ismered az ellenséget és ismered magadat, nem kell félned száz csata kimenetelétől sem.”

Ezen ismeretek birtokában tudjuk a betegnek az orvostudomány mindenkori állása szerint legjobbnak tartható kezeléseket javasolni, kérdéseire válaszolni, a megfelelő terápiához beleegyezését elnyerni.

Miért fontosak ezek az információk a szakember számára?

Az onkológia terápia döntések sorozata: alkalmas-e az adott beteg az adott daganat, tumorkiterjedés mellett, ismerve általános állapotát és kisérő betegségeit aktív kezelésre? Ha igen, melyik terápiás módszert célszerű választani? Valamilyen kezelés lehetőségének kimerülése után melyik másikat válasszuk? Hány eredményt ígérő lehetőségünk van? Meddig legyünk aktívak a tumor elpusztítására való törekvésben és mikor teszünk nagyobb jót azzal, ha tevékenységünk célja az életminőség javítása, a tünetek enyhítése?

Soha nem feledhetjük el: az onkoteam javasol, ennek figyelembevételével a kezelőorvos – legjobb ismeretei alapján, a beteg számára érthető módon – tájékoztat, de a döntést a beteg hozza meg. Ahhoz, hogy a megfelelő döntés szülessen, hasznos tájékoztatásra és ahhoz a szükséges ismeretekre van szüksége az orvosnak. Miért ezt a kezelést kapom? Miért nem azt? Az interneten olvastam, hogy másmilyen kezeléssel sokkal jobbak az eredmények, most mégis más javasolnak? Milyen mellékhatások lépnek fel? Mennyire korlátoz életemben a betegség és a kezelés? Milyen vitaminokat szedjek? Ezek azok a gyakran felmerülő kérdések, melyekre szakmai megalapozottsággal, türelemmel és empátiával szükséges válaszolni.

Ez is érdekelheti

• A célzott molekuláris terápiák és immunterápiák szerepe
• Mesterséges intelligencia a rákgyógyításban: a gép nem fárad el, nincsenek rossz napjai

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Gorzsás Anita, újságíró