Kábító fájdalomcsillapító transzdermális (TTS) tapaszok

A kábító fájdalomcsillapító tapaszok felírása csak akkor javasolt, ha már másféle módon nem tudjuk csillapítani a beteg fájdalmát. A tapaszok elsősorban onkológiai betegek fájdalomcsillapítására alkalmazandók.

A gyakorlatban sokszor találkozunk szakorvosi javaslat alapján felírt receptekkel, idegsebészet, ortopédia, reumatológia, traumatológia ad javaslatot a körzeti orvos számára a beteg erős fájdalmának csillapítására. A szakorvosi javaslatnak mindig van egy lejárati ideje, ezt fontos feljegyezni, és ha a szakorvos szükségét látja a terápia folytatásának, meghosszabbíthatja, mert enélkül a körzeti orvos nem tudja felírni a tapaszt.

Onkológiai betegségek esetében nincs szükség szakorvosi javaslatra, a körzeti orvos megkötés nélkül felírhatja a tapaszt. Egy recept a felírástól számított 5 munkanapig érvényes. Ha az orvos szükségesnek látja a gyógyszer tartós alkalmazását, egyszerre 30 napi mennyiségre való tapaszt is felírhat, ekkor azonban egy Értesítőt kell kitöltenie, mely három hónapig érvényes. A gyógyszer kiváltójának az általa választott gyógyszertárban kell leadnia. Ez azt is jelenti, hogy mindig csak ugyanabban a gyógyszertárban válthatóak ki a vények. Az Értesítő lejáratának dátumát is érdemes feljegyezni, mert ha lejár, újabbat kell az orvosnak kiállítania, hogy a receptre a gyógyszert kiválthassuk.

A tapasz egy nagyon korszerű gyógyszerforma, felhelyezni mindig teljesen ép, tiszta, száraz, testápolót vagy illatszert nem tartalmazó bőrfelületre kell, amelyet előtte tiszta vízzel mostunk le. Felhelyezéskor figyelni kell arra, hogy a kivett tapasz teljesen ép legyen, majd felragasztás után fél percig a testfelületre (ahol nem gyűrődik meg a bőr) kell szorítani, hogy biztosan odatapadjon.

Feltapasztás után vízzel mossunk kezet, ha esetleg hatóanyag került a bőrünkre, hogy az kezünkön át ne szívódjon fel.

A tapaszból a hatóanyag folyamatosan szívódik fel a beteg bőrén keresztül, ott először egy raktárt hoz létre, ennek a következménye, hogy a beteg nem érzi rögtön a fájdalomcsillapító hatást. Ehhez legalább 12-24 órának el kell telnie az első tapasz felhelyezése után. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a második tapasz – amelyik mindig 72 óra múlva követi az első tapasz felhelyezését, és egy teljesen új testfelületre kell felhelyezni – hozza meg a várt fájdalomcsillapító hatást. A tapaszok előnye még, hogy a vérben egyenletes fájdalomcsillapítóhatóanyag-szintet biztosítanak, így folyamatosan csillapítják a fájdalmat is.

Abban az esetben, ha a betegünk arról panaszkodik, hogy a fájdalomcsillapító hatás már a második napon lecsökken, ezt jelezni kell a körzeti orvosnak, mert elképzelhető, hogy dózisváltásra van szükség.

A tapaszok alkalmazásával kapcsolatban nagyon fontos az időpontoknak a betartása: egyrészt egy tapaszban 72 órára elegendő mennyiségű fájdalomcsillapító van, ezért érdemes feljegyezni a felhelyezés időpontját a naptárba. 72 óra múlva kell levenni a betegről, összehajtva, visszatéve az eredeti tasakba, gyerekektől, állatoktól jól elzárva tartani mindaddig, míg visszavisszük a gyógyszertárba, és ott a gyógyszerhulladék-gyűjtőbe beletenni. Az esetleg fel nem használt tapaszokat a gyógyszerésznek kell átadni, aki az átvételt írásban rögzíti, és azt átadja a gyógyszer leadójának. A gyógyszer kiváltásakor kérjük meg gyógyszerészünket, hogy írja rá a dobozra, hogy legközelebb melyik napon váltható ki a tapasz, így – figyelembe véve a vény 5 munkanapig tartó érvényességét – időben fel tudjuk íratni.

A kábító fájdalomcsillapító tapaszok hatóanyagainak a leggyakoribb mellékhatásai a légzésdepresszió (a légzőközpont CO₂ iránti érzékenységét csökkenti), a szedáció, a beteg aluszékony. Fontos a kezelés megkezdésekor tisztázni, hogy ha ilyen mellékhatást tapaszalunk, erről mikor kell a kezelőorvost értesíteni. Sajnos a székrekedés is gyakori, hashajtók alkalmazása is szükséges lehet. A hozzászokás miatt, lehet, hogy a megfelelő fájdalomcsillapító hatás eléréséhez egy idő múlva emelni kell az adagot.

Mi az, amire különösen figyelnünk kell tapasz alkalmazásakor?

Ha a beteg belázasodik, a testhőmérséklet megemelkedése gyorsabb hatóanyag-leadást eredményez, aminek következménye súlyos mérgezés lehet. Ha 72 órán belül leesik a tapasz, ne ragasszuk vissza, és bár a betegtájékoztatókban leírják, hogy ekkor újabb tapaszt lehet felragasztani, ugyanakkor a beteg szoros megfigyelését, monitorozását is feltüntetik. Ezekben az esetekben az orvost kell értesíteni, hogy miként folytatódjon a terápia! Értelemszerűen ez azt is jelenti, hogy minden betegnek azt kell tanácsolni, hogy a tapasz alkalmazási helyén kerüljék a közvetlen külső hőhatásokat, mint amilyenek például a melegítő párnák, elektromos takarók, fűtött vízágyak, melegítő vagy szoláriumlámpák, intenzív napozás, forróvizes palackok, hosszan tartó meleg fürdők, szaunák és meleg pezsgőfürdők.

A kábító fájdalomcsillapító tapaszok a fokozottan ellenőrzött gyógyszerek közé tartoznak, ezért nagyon fontos, hogy a beteg vagy gondozója minden felírási és alkalmazási problémával kapcsolatban értesítse a kezelőorvost, kérje gyógyszerész segítségét.

Ez is érdekelheti

• Daganatos betegségek és fájdalomcsillapítás
• Fájdalomcsillapítás vastagbélrákos betegeknél
• Palliatív ellátásban részesülők fájdalmának csillapítása

WEBBeteg
Szerző: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész