Egy jelentős csoportnál ma már a myeloma multiplex gyógyítható
megjelent:
A myeloma multiplex a csontvelői plazmasejtek rosszindulatú daganatos megbetegedése, mégis kevés szó esik róla, ha rákos megbetegedésről beszélünk. Kezelése napjainkban sokat fejlődött, de mégis mit jelent ez a hazai gyakorlatban? És mit tehetünk a megelőzésért?
Kérdéseimre Dr. Varga Gergely, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinikájának belgyógyász-hematológus orvosa adott választ.
Mi jelzi a betegséget és hány embert érint hazánkban a myeloma multiplex?
A legtöbbször csontfájdalom, mindenekelőtt derékfájdalom az, ami orvoshoz viszi a beteget. Persze nem minden derékfájdalom jelent myeloma multiplexet, de ha a szokásos praktikákra nem javul a csontfájdalom, érdemes lehet laboratóriumi és képalkotó vizsgálatokat végezni, és ezek már utalhatnak a diagnózisra. Hazánkban évente 400-500 új eset diagnózisára kerül sor.
Milyen diagnosztikus eltérések láthatóak a laborleleten?
Jellegzetes eltérés a vérszegénység, a rosszabb vesefunkció, a magas kalciumszint, illetve a röntgenvizsgálaton észlelt „lyukasztóval ütött” hiányok. Ezek utalnak a myeloma multiplexre, de önmagukban nem diagnosztikusak. Előfordulhat az is, hogy a veseelégtelenség vagy a vérszegénység az első tünet és a csontfájdalom nincs jelen. Fontos tehát, hogy a reumatológusok, ortopéd szakemberek és nefrológusok tisztában legyenek ezzel a diagnózissal.
Mi szükséges a diagnózishoz?
A csontvelővizsgálat ilyenkor elkerülhetetlen. Mint minden daganatnál, itt is szövettani diagnózis szükséges ahhoz, hogy kezelhessük a beteget. Túl azon, hogy a csontvelőben látott emelkedett számú plazmasejt alapján felállítható a diagnózis, a minta sok egyéb prognosztikus tesztre is lehetőséget ad, amik előrevetítik, hogy hogyan fog alakulni a betegség lefolyása, illetve bizonyos mértékben segíthetik a megfelelő gyógyszeres kezelés kiválasztását.
Milyen kezelési lehetőségek vannak?
A jó hír, ami a legtöbbször nagy megkönnyebbülést jelent a betegnek, amikor átbeszéljük a teendőket, hogy noha ez daganatos betegség, a kezelésből mára teljesen kikopott a kemoterápia. Helyette különböző hatásmechanizmusú, de a tradicionális kemoterápiákhoz képest összehasonlíthatatlanul kedvezőbb mellékhatásprofillal bíró gyógyszerek jelentek meg.
Ezek legtöbbje nem, vagy alig viseli meg a beteget, és jó esetben éveken át alkalmazható. Persze ez úgymond az átlag; a betegség alakulhat ennél jobban, talán a betegek egy része sosem fog visszaesni az újabb kezelések mellett, viszont van, hogy a betegség rezisztens a terápiára, vagy valamilyen szövődményben elveszítjük a beteget. Én most már több mint 20 éve kezelek myeloma multiplexes betegeket, és tanúja voltam, ahogy a kezelési lehetőségek teljesen megváltoztak. A kemoterápiát felváltották a sokkal kevésbé toxikus gyógyszerek.
Milyen életvitel javasolt annál a személynél, akinél kialakult a betegség?
Bevallom, nem vagyok a téma szakértője, de nem igazán hiszek abban, hogy túl azon, hogy étkezzünk egészségesen, bármilyen étrendnek hatása lenne a myeloma multiplexre. Fontosabbnak érzem az aktivitás megőrzését: a mozgásnak hatása van a fájdalom megélésére, illetve az izmok – főleg a hátizmokra gondolok – stabilizálják, tehermentesítik a megviselt csontokat. Ez persze nem könnyű, de a hatékony kezelés és a megfelelő fájdalomcsillapítás a legtöbbször lehetővé teszi, hogy a beteg visszatérjen a korábbi aktivitási szintre. Egy dolgot, a megfelelő kalcium- és D-vitamin-pótlást azért említsük meg, ezek részei a myeloma multiplex-kezelési protokollnak.
Mit tehetünk, hogy a betegség ne alakuljon ki? Egyáltalán megelőzhető?
A kérdés jó, mert a myeloma multiplex esetében az a furcsa helyzet áll fenn, hogy egy MGUS-nak (ismeretlen jelentőségű monoklonális gammopátia) nevezett jelenség minden esetben megelőzi a betegséget. Ez az állapot nagyon gyakori, a felnőtt populáció 2-3%-át érinti, de csak elenyészően kis részüknél alakul ki myeloma multiplex. Az MGUS-t elvben lehet szűrni, de mivel nem ismert a myeloma multiplexszé alakulás megelőzésének a módja, illetve nem jósolható, hogy kinél alakul ki betegség, jelen tudásunk szerint nem érdemes szűrni.
Amikor dolgozni kezdtem, a myeloma multiplex diagnózisát követően a betegek kevesebb mint 3 évig éltek várhatóan, és alig reagáltak az egyetlen lehetőségként alkalmazott kemoterápiára, aminek közben rengeteg mellékhatása volt. Döbbenetes, hogy ezek a mai, sokkal kevésbé toxikus gyógyszerek mennyivel hatékonyabbak. Közben persze a diagnosztikai eszközök is finomodtak, sokkal jobban el lehet különíteni, hogy ki reagál jól a kezelésre és ki kevésbé. Mindez oda vezetett, hogy nagyon bizakodó vagyok, hogy ha nem is mindenkinél, de egy jelentős csoportnál ma már a myeloma multiplex meggyógyítható.
Ez is érdekelheti
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Gorzsás Anita, újságíró
