Mozgással a rák ellen

Azt mindenki tudja, hogy a rendszeres mozgásnak nagyon nagy szerepe van az egészségmegőrzésben. Azt viszont kevesebben, hogy ugyanilyen fontos bizonyos betegségek gyógyításában is, például ilyenek a daganatos betegségek.

A szervezet ellenállóképessége és a rosszindulatú daganatok között nagyon szoros kapcsolat van, ezért a szervezet öngyógyító folyamatainak fontos szerepe van a rákgyógyításban. Az egyik legjobb módszer ezeknek a folyamatoknak a beindításához a rendszeres mozgás. Ennek, és számtalan más jótékony hatásainak köszönhetően, ma már egyre inkább kezd a sport része lenni a rákbetegek kezelésének.

Öngyógyító, gyógyító folyamatok

Több kutatás is rávilágított, hogy egyes daganattípusok esetén a fizikai aktivitás kapcsolatba hozható a betegek hosszabb túlélési idejével, és a betegség kiújulásának csökkenésével.

A testmozgás egyik legfontosabb hatása szervezetünkre, hogy aktiválja a daganatos sejtek pusztulásában szerepet játszó NK sejteket, vagyis természetes ölősejteket, a fehérvérsejteket, amiknek feladatuk a szervezetben kárt tevő anyagok elpusztítása, mobilizálja a csontvelői őssejteket, és növeli a szervezet ellenállóképességét.

Ezek mellett befolyásolja egyes, az immunvédekezésben részt vevő anyagok (immunoaktív mediátorok és interleukinek) termelődését, valamint endorfinok szabadulnak fel. A mozgással járó testzsír csökkenéssel pedig csökken a zsírsejtek által termelt gyulladásos anyagok szintje.

Ezek nagyon bonyolult folyamatoknak tűnnek, valószínűleg azok is, de ha egyszerűbben szeretnénk megfogalmazni, valahogy úgy lehetne leírni, hogy a mozgás egy sor folyamatot indít be a szervezetben, amik hatékonyan segíthetik a hagyományos rákellenes kezeléseket.

Az előbbi jótékony hatások mellett a sportnak pszichés hatásai is vannak a betegekre, rövid és hosszú távon is. A daganatellenes kezeléseknek sajnos sok nem kívánatos hatása lehet, mint például a memória romlása, a koncentráció zavara, fáradtság, ingerlékenység. A testsúlykontroll, és ezen keresztül a kardiorespiratorikus ellenállóképesség, az izomerő és az erőnlét javításán túl hatással van az onkológiai kezelések mellékhatásainak csökkentésére, az életminőségre, a túlélési esélyekre és egyéb pszichoszociális faktorokra.

Milyen mozgás lenne hatásos?

Az Egészségügyi Világszervezet szerint minden mozgás, amit a vázizomzat hoz létre és energiát használ fel, az fizikai aktivitásnak minősül. Vagyis fizikai aktivitás alatt, ami hatékony lehet a rák ellen, nem kell túl megterhelő sportolásra gondolni. A legfontosabb, hogy a beteg fizikai állapota, és aktuális teljesítő képessége szerint válassza meg a számára legmegfelelőbb mozgásformát, és időtartamot. Érdemes kisebb intenzitással, rövidebb időtartammal kezdeni, és fokozatosan növelni a terhelést.

Két edzésformát kell megkülönböztetni. Az aerob vagy kardiotréning elsősorban az állóképességet, és a légzési-, keringési rendszer kapacitását növeli. Ilyen mozgásformák többek között a gyaloglás, a nordic walking, a futás, az úszás, a kerékpározás, és a lépcsőzés, ami a betegek számára akár kisebb intenzitással is végezhetők.

Másik forma az anaerob vagy rezisztencia tréning, ami jellemzően rövid ideig tartó, nagy intenzitású, nagy erőkifejtéssel járó gyakorlatokból áll. Ez a mozgásforma elsősorban az izomsorvadás és az oszteoporózis megelőzésében lehet hatékony. Ide tartozik például a súlyzózás vagy a futás sprint szakasza.

Bizonyos mozgások, mint a légző gyakorlatok vagy a jóga, egyik csoportba sem tartoznak, azonban jótékony hatásaik ezeknek is vannak. Növelik az ízületek mozgásterjedelmét, oldják az izmok fájdalmas görcseit, segítik a motoros kontrollt és a koordinációt, valamint csökkentik a stressz okozta izomfeszülést.

Tovább Sport: Így érdemes elkezdeni!

Miből, mennyit?

Több ráktípus esetén már megállapították mennyi, és milyen minőségű az a testmozgás, ami hatékonyan közreműködhet a gyógyulásban, és a kiújulás ellen. Ahhoz, hogy tudjuk miből, mennyit, tudnunk kell, hogy a mozgás mértékegysége a MET, vagyis a metabolikus egyenérték, ami azt mutatja meg, hogy egy adott tevékenység elvégzéséhez óránként mennyi energiára van szükség. Ennek a legkisebb egysége az 1 MET, amit egy óra nyugodt ülés vagy fekvés alatt használ fel a szervezet.

Ez alapján a különböző sportokat intenzitásuk és jellegük szerint három csoportba osztjuk. Első csoport a lassú mozgások, amik 3 MET-nél keveseb energiaszükséglettel járnak, mint például a lassú gyaloglás. A 3-5 MET közötti mozgások a közepes erősségű mozgások, az 5-12 MET közöttiek pedig az erőteljes sportok.

A vizsgálatok szerint tehát tudjuk, hogy mellrák esetén heti 9 MET mozgásnak vannak érezhető, pozitív hatásai, vastagbélrák esetén már heti 18 MET hatékony, prosztatarák esetén pedig már 30 MET-re van szükség. Ezek alapján nem nehéz kiszámolni mennyi mozgásra van szükség.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Brjeska Dóra, újságíró
Orvos szakértő: Dr. Petrányi Ágota, onkológus