A betegséggel lélekben is meg kell küzdeni

A rákterápiának nemcsak fizikai, hanem érzelmi mellékhatásai is vannak, amelyek olykor nyomasztóbbak mint a testi panaszok. A betegséggel való szembesülés is traumát vált ki, a fájdalomtól és ismeretlentől való szorongás állandósulhat, ami felerősítheti a testi bajok érzetét.

A magukba fordulók rendszerint nehezebben élik meg a betegséggel együtt járó következményeket. Amíg lehet, a mindennapokban nem szabad megengedni, hogy minden a betegségről szóljon, a kellemetlen kezelésekre pedig úgy kell tekinteni mint az állapotunk javulásához vezető út egy-egy újabb állomására.

– Az első kezelés előtt gyakran megjelenő negatív érzelmeket, a bizonytalanság, az ismeretlentől való félelem, a közbeszédben rettegett hírű kemoterápiával összefüggő előítéletek táplálják. Ezért érdemes minél többet megtudni arról, hogy mi is fog történni a kezelések alatt, milyen mellékhatásokra számíthatunk, miként csökkenthetjük azokat, hogyan hat ki a kezelés az addigi megszokott életvitelünkre. Szükség van erre a tájékozottságra, hiszen együttműködni és megküzdeni is csak azzal tudunk, amit ismerünk – szögezi le Rohánszky Magda, a Magyar Pszichoonkológiai Társaság elnöke.

Kérdezni, kérdezni, kérdezni...

A sokat kérdező páciensre egyesek azt mondják, hogy "nehéz beteg", ám ezzel nem szabad törődni: a beteg számára megfelelő szintű informáltság és tudás önmagában is szorongáscsökkentő. Segítség lehet, ha a nővérek, betegtársak megosztják a tapasztalataikat, ám személyre szabott, hiteles információhoz minden beteg elsősorban a kezelőorvosától juthat. Léteznek az interneten is hasznos oldalak, ahol akár névtelenül is megkérdezhetünk orvosokat, ám az egyéni problémákra választ mégis mindenki saját orvosától várhat, hiszen ő az, aki ismer minden korábbi leletet, látja a betegség lefolyását, tisztában van az eddig alkalmazott gyógyszerek hatásaival.

A nap mint nap rákbetegekkel kapcsolatot tartó pszichológus azt tanácsolja: a betegnek meg kell fogalmaznia önmaga számára is azt, hogy mire van szüksége, ahhoz, hogy nehéz élethelyzete viselhetőbbé váljon. Nem szabad arra hivatkozva elzárkózni a segítségkérés elől, hogy "eddig is mindent egyedül kellett megoldani."

A tabutémák növelik a feszültséget

– Hiába vezeti jó szándék, sokszor nem éri el célját az a beteg, aki családtagjai megkímélése érdekében magában tartja az érzelmeit, a helyzetével kapcsolatos gondolatait, problémáit. Az információk visszatartása, magunkba fojtása sok energiát emészt fel, és további feszültségeket szül.

– Ez az elhallgatás kölcsönös: a hozzátartozók sem beszélhetnek nyíltan a bennük zajló történésekről, s miközben kölcsönösen "tekintettel vannak egymásra" észrevétlenül nő köztük a távolság. A rázós dolgokról nem beszélnek, nem kérdeznek, ám közben mindenki érzi, hogy valami nincs rendben. Az érzelmekről, a félelmekről való őszinte beszélgetés nagyon sokat segíthet a titkoltan vagy bevallottan nyomasztó gondolatok, érzések feldolgozásában – osztja meg tapasztalatait a pszichológus.

A kezelés nem büntetés, hanem eszköz

Kinek nem facsarodott már el a szíve akkor, amikor hallotta egy kisgyerek keserves sírását miután beadták neki a védőoltást. Ám vigasztalást jelentetett, hogy tudtuk: azért kell fájdalmat okozni, mert azzal hozzájárulunk, hogy egészségesebb lehessen. A kemoterápiára vagy sugárkezelésre sem szabad csak rosszként gondolni.

Persze – mondhatják az érintettek – könnyű akkor jó tanácsokat adni, amikor valaki épp nem émelyeg, nem gyötri hányinger, s nem irtózik már a gondolattól is, hogy ismét a kórházba kell mennie. Mégis a tapasztalatok azt mutatják, hogy lelkileg és testileg is könnyebben birkóznak meg azok a mellékhatásokkal, akik – a daganatuk aktuális stádiumától függetlenül – tudatosítják magukban: minden újabb kezelés újabb esély és eszköz, hogy javuljon az állapotuk.

Ne maradjunk ki az életünkből!

– Az alkalmazkodás nem önfeladás vagy beletörődés. Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy miközben a kezelések zajlanak, megadjuk mindazt a testünknek és lelkünknek, amire szüksége van. Figyeljünk önmagunkra, s ha kell, pihenjünk többet. Úgy együnk az egészségünket szolgálóan, hogy az evés örömöt is adjon. Tegyünk meg mindent, ami hozzájárul a testünk, a fizikai állóképességünk és a lelkünk erősödéséhez.

Fontos tenni azért, hogy a terápia ideje alatt se elsősorban "betegnek", hanem anyának, férjnek, családtagnak, szomszédnak, barátnak, kollégának érezzük magunkat. Hiszen álljon bármi is a szövettani diagnózisban vagy a kórházi zárójelentésünkben, ez nem változtat azon, hogy továbbra is anyák, férjek, családtagok, szomszédok, barátok és kollégák vagyunk. Ne maradjunk ki a saját életünkből! Ha olykor megterhelőnek is érezzük a társaságot, igyekezzünk minél több időt együtt tölteni szeretteinkkel.

Pszichológiai segítség: van kihez fordulni

Sokféle módszer létezik, amely segít a betegség és a kezelések okozta szorongás leküzdésében. Ilyen például a relaxáció,- amelynek egyes fajtái igen könnyen elsajátíthatóak- legyen szó akár a ritmikus légzésről, a jógáról, a fantáziavilágot segítségül hívó imaginációs technikákról vagy a hipnózisról. Különösen jó hatásúak ezek a módszerek a fáradtság, a levertség, a hányás, a hányinger csökkentésében, illetve megelőzésében.

A nagyobb onkológiai osztályokon rendszerint dolgozik pszichoonkológus, aki kifejezetten a daganatos betegek és családtagjaik segítésében szerzett tapasztalatot. A szakemberek segíthetnek azon problémák megbeszélésében is, amelyeket a beteg esetleg saját családjával sem tud megtárgyalni, mert vagy nem bízik a megértésben vagy nem akarja hozzátartozóit terhelni.

Létezik a rákbetegeket segítő telefonos lelkisegély-szolgálat is: a Magyar Rákellenes Liga vonala a (06-80) 505-675-ös telefonszámon ingyenesen hívható.

Tovább Amikor a családtag halálos beteg

Tovább Pszichoonkológia: A rák és a lélek csatája

(A rakgyogyitas.hu cikke. A témáról részletesebben itt olvashat.)