A kemoterápia egyik árnyoldala: a lázas neutropénia 

A daganatos betegeknél rendszeresen, nagy dózisban alkalmazott tumor-ellenes szerek egyeseknél olyan drámai módon csökkentik a fehérvérsejtek számát, hogy neutropénia, illetve ennek lázas formája alakulhat ki.

E kórállapotokban, az immunrendszer legyengülése miatt, megnő a fertőzések kockázata – holott a szervezet számára épp elég nagy teher a fizikai, lelki energiáknak az alapbetegség legyőzésére való összpontosítása.

Ha pedig a páciens állapotának romlása miatt csökkentik a rák ellen alkalmazandó hatóanyag mennyiségét, vagy el kell halasztani a kezelést, veszélybe kerülhet az onkológiai terápia hatékonysága, végső célja. Egy napjainkban zajló európai vizsgálat adatai szerint sok kemoterápián átesőnél alakul ki neutropénia. Ezért is nagy annak jelentősége, hogy a szövődmény megelőzésére, illetve kezelésére létezik hatékony megoldás: a szervezetbe juttatott granulocita-stimuláló faktor fokozza a fehérvérsejtek termelődését.

A daganat elleni kezelések nem kívánt következményei közismertek. Egyes mellékhatások „csak” kellemetlenek (hányinger, hányás, hajvesztés, fáradékonyság), mások miatt azonban visszavesznek a gyógyszer kívánt adagjából, sőt, felfüggesztik a kezelést.

Némelyik viszont akár az életet fenyegeti - ide sorolható a fehérvérsejtek, a vörösvérsejtek, a vérlemezkék számának csökkenése. A fehérvérsejtek „hiányállapota” a neutropénia, illetve lázas formája (febrile neutropenia, FN) – sok szakember véleménye szerint a kemoterápia legsúlyosabb szövődményei lehetnek. Előfordulási gyakoriságukat tekintve, a szokásos kemoterápiás kezelések mellett a súlyos neutropénia kockázata 30%, a lázas neutropéniáé pedig mintegy 20 százalékos.

Napjainkban a kutatók arra összpontosítanak, hogy a kockázati tényezők (a tumor típusa, a betegség stádiuma, a páciens általános állapota, társbetegségei, életkora, labor alapértékei, például a hemoglobin, a testfelület, az alkalmazott gyógyszer fajtája, a kemoterápia tervezett relatív dózis intenzitása) ismeretében, jobban meg lehessen jósolni, melyik beteg lesz érintett.

A fehérvérsejtek száma általában a kezelés megkezdésének 7.-14. napja között a legalacsonyabb (orvosi szóval ez a neutrofil nadir) és akár heteket is igénybe vehet, míg termelődésük - természetes módon - visszatér az eredeti szintre. A gond tehát leginkább a kezdeti időszakban fordul elő, a legtöbb lázas esemény az első ciklusra esik.

Hogyan alakul ki a neutropénia?

Különös fehérvérsejt betegségről van szó - ekkor a vérben rendkívül, akár mérhetetlenül alacsony szintre esik a neutrofil fehérvérsejtek száma (erre utal az elnevezés), így a szervezetnek a baktériumokkal, gombákkal szembeni elsődleges sejtes védelmi vonala meggyengül.

A sebgyógyulást, az idegen anyagok (például a beágyazódott szálka) eltávolítását segítő neutrofil granulociták a csontvelőben termelődnek, nagyjából két hét alatt.

A mintegy 6 órányi életciklusuk során a betolakodók, a fertőző mikrobák felkutatására összpontosítva keringenek a vérben. Ha akár egyre is rábukkannak, a szövetekbe kilépve hozzákötődnek, és toxikus anyagot termelve megölik, majd megemésztik a kórokozót.

A folyamat következménye a fertőzés helyén adott gyulladásos válasz - ez a felszínen pír, duzzanat, melegség formájában mutatkozik, adott területen mindez a szöveteket is károsíthatja.

A vér fehérvérsejtjeinek háromnegyedét (70 százalékát) adják a neutrofilek, így fogyásuk azonnal mutatkozik a teljes fehérvérsejt szám csökkenésében (ha köb milliliterenként 1 ezer alá esik, némileg, ha 500 alá, jelentősen megnő a fertőzés veszélye – a védőszerep teljes kiesése halált okozhat). A neutrofilek fogyásának oka lehet az elégtelen csontvelői termelés, vagy a keringésben való fokozott pusztulás. Különféle betegségek, így a daganat, a tuberkulózis, de akár a banálisnak vélt B12 vagy fólsavhiány is okozhat neutropéniát. Bizonyos gyógyszerek - főként a tumor kezelésekor alkalmazottak - gátolják a csontvelő neutrofil termelését. Néhány óra, vagy pár nap alatt kialakulhat neutropénia, egyes betegségekben viszont hónapokig, évekig eltarthat ez a folyamat. Mivel sajátos tünete nincs, akár észrevétlen is marad, mindaddig, míg fertőzés nem lép fel.

A kemoterápia károsan hat a vér alakos elemeinek egyik vagy akár több típusára (vérszegénységben a vörösvértest-, trombocitopéniában a vérlemezke-szám esik).

A neutrofilben szegény beteg főként fertőzéseknek van kitéve – ezért, ha láza 38 fok fölé emelkedik, azonnal baktériumelleni, olykor kórházban végzendő kezelésre van szüksége. Fehérvérsejt-pótlást csak ritkán adnak, mert ezen sejtek csak pár óráig életképesek, és számos mellékhatást okoznak. Lehet adni viszont granulocita-stimuláló faktort, ami fokozza a fehérvérsejtek termelődését.

A megelőző kezelés szerepe

Az antibiotikumokkal szemben kialakuló rezisztencia egyre nagyobb közegészségügyi gond, a kemoterápia kiváltotta neutropénia (CIN) kezelését is megzavarja. Még az olyan baktériumok is, amelyek az egészségeseknek rendszerint nem jelentenek veszélyt, súlyosan fenyegetőek lehetnek a legyengült immunrendszerű rákbetegek számára.

Ezen baktériumok többféle antibiotikummal szemben is ellenállóvá váltak az utóbbi időben, így nehéz felvenni ellenük a harcot.

E téren jelenthetnek megoldást az úgynevezett profilaktikus terápiák, amelyek jelentős előrelépésként segítenek rendezni a rák elleni kezelés mellékhatásait – ideális esetben még akkor, mielőtt azok megzavarnák magát a kezelési tervet.

Az onkológiai kutatással, terápiákkal foglalkozó európai szervezet (EORTC) által kidolgozott alapelvekből kiderül, hogy a G-CSF (granulocita kolónia stimuláló faktor) és a GM-CSF (granulocita-monocita kolónia stimuláló faktor) az egyedüli ágensek, amelyek kezelik, és megelőzik a neutropéniát és így csökkentik a hozzá társuló komplikációkat.

További jó hír, hogy egy friss vizsgálat szerint a G-CSF-kezelésben részesülők közül kevesebben haltak meg a kemoterápia során (3,5% szemben a kontroll csoport 5,7% százalékával), illetve körükben kevesebb beteg vesztette életét infekció miatt (1,5% versus 2,8%). A G-CSF tehát segített jobban tolerálni a kemoterápiát (a csoport tagjai meg tudták kapni a tervezett hatóanyagnak több mint 90%-át, a kontroll betegek pedig 90% alatti mennyiséget kaphattak).

Bár az Európai Unió államaiban, mondhatni mindenütt adott és könnyen elérhető a megelőző (profilaktikus) kezelés, mégis sok beteget érint a neutropénia, következményeivel együtt, amikor is a súlyos állapotban lévőket kórházba kell utalni, s közülük ott minden tizedik életét veszti – derült ki egy kilenc nyugat-európai országban a rákbetegek és az onkológiai nővérek körében nemrégiben végzett felmérésből.

A kezelés alatt a szakszemélyzet szigorúan ellenőrzi a neutrofil számot (normál esetben ez köb milliliterenként 2,5-6 ezer, a klinikailag megállapított neutropénia esetén 1,5 ezer vagy esetleg annál kevesebb, a súlyos állapotban viszont már 500 alatti). A kezelést végző team tagjai végiggondolják, mekkora annak valószínűsége, hogy adott betegnél fertőzés alakuljon ki, megpróbálják kiszűrni az érintetteket és egészen pontosan felkészülni a teendőkre.

Ha a fehérvérsejt-szám 1,5 ezer körüli, a fertőzésre a beteg már nem képes megfelelő immunválaszt adni, ám ennek gyakran csak a láz az egyetlen jelzése. (A 38 C feletti láz mellett tünet lehet a vacogás/izzadás, a torokfájás, köhögés, fekély a szájban, hasmenés, vagy égető érzés vizelés közben, egy-egy seb körül kialakuló vörösség, fájdalom, duzzanat.) Ha a daganatos beteg lázas neutropénia miatt kerül kórházba, ez jelentős költségnövekedéssel jár, de ami még tragikus is, az FN-ben szenvedők 9,5 százaléka nem épül fel.

Az említett vizsgálatban résztvevők harmadánál (30%) fordult elő a kemoterápia alatt fertőzés, ami csaknem felerészben (46%) alakulhatott ki neutropénia, illetve lázas formája (FN) miatt. Az érintettek több mint fele (55%) került kórházba. Ennek esélye a többieket is aggodalommal töltötte el, a rákbetegek a fertőzésről egyértelműen azt mondták, rontja életminőségüket, épp annyira, mint a kezelés nyomán kialakuló, a megjelenést érintő változások: a hajvesztés, a fogyás, a bőr küllemének megváltozása.

Az onkológiai nővérek arról számoltak be a felmérés készítőinek, hogy a daganatellenes kezelés megkezdése előtt mindig beavatják a betegeket abba, hogy a kemoterápia megnöveli az FN és a fertőzések kockázatát.

Azt is elmondják nekik, hogy a kezelés károsan hat az immunrendszerre (75%), hogy gondolni kell a láz megjelenésére, esetleg emiatt csökkenteni kell a gyógyszer mennyiségét, vagy megszakítani, törölni magát a kezelést. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a tájékoztatás ellenére, a betegek egy része nem érti miért és milyen további veszélyeknek vannak kitéve.

A felmérés üzenete

Szakemberek éppen ezért nem győzik hangsúlyozni, mekkora szerepe van a betegek beavatottságának - hogy pontosan tudják, feltétlenül megelőzendő a neutropénia, a lázas forma (FN) kialakulása a kemoterápia során.

Hiszen az onkológiai kezelés akkor teljes, ha a páciens a szakszerűen kidolgozott terveknek megfelelően kaphatja a tumor-ellenes gyógyszereket. A kezelési program betartásában nagy felelősség hárul az onkológiai nővérekre, az egészségügyi személyzetre, de magukra a betegekre is, hogy megértsék, miért van olykor nagy szükség további hatóanyagok alkalmazására is - így foglalható össze a daganatos betegek és az őket ellátó nővérek kikérdezésére épült európai vizsgálat egyik legfőbb tanulsága.

(WEBBeteg - Fazekas Erzsébet)